Reggeli Sajtófigyelő, 2009. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-09-05
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 09.05 . 36 kifizetéseket a Nagyberuházási Alapon keresztül, biztosítan i újabb hitellehetőségeket a Fejlesztési Alapnál és a Mezőgazdasági Fejlesztési Alapnál, amit az új fejlesztési bankon keresztül valósíthatnánk meg. Ezeknek a megoldásoknak az összessége vagy együttes hatása tudja ezeket az állapotokat kezelni. Azt látom, hogy lehet itt szociálisan elégedetlennek lenni, utcára vonulni, de a társadalom vagy a költségvetés teljesítőképessége csúcsra van járatva. Nem lehet többet kivenni belőle, mint amennyit beleraktunk. Persze mindenkinek igaza van, amikor azt mondja, hogy e bből a fizetésből nem lehet megélni, vagy hogy ha nincs munkája, akkor miből tartsa el a családját, fizesse a költségeit, de hát a felsoroltaktól függetlenül az adott helyzet szociális elégedetlenségek teremtésével nem oldható meg. Vane mód arra, hogy ak iknek eladták a cégeket, most utólag rávegyék őket, ne bocsássanak el dolgozókat, vagy változtassanak a körülményeken? Minden egyes privatizációs ügy mögött van egy szerződés, aminek a tartalma nemcsak a vételárra vonatkozik, hanem azokat a kikötéseket is magába foglalja, amelyeket az állam az új tulajdonos irányába megfogalmazott. Ezek a jövőbeni beruházásokra vonatkoznak, az alkalmazottak számára és a végkielégítés biztosítására. Sajnos azt kellett tapasztalnunk, hogy az új tulajdonosok túlnyomó többsége megszegte a szerződésbe foglalt kötelezettségeket. Ennek eredményeképpen nagyon sok cég esetében beindult a szerződésmegszakítás. Országos vonatkozásban megállapíthatjuk, hogy minden harmadiknegyedik privatizált cég vonatkozásában szerződésbontásra kerü lt sor. Ez az elbocsátott embereknek a helyzetén semmit sem változtat. Tehát ha valakit elbocsátanak, és egy vagy másfél évre rá felbontják a tulajdonossal a szerződést, az az ő helyzetén nem javít semmit. Ez mindenféleképpen jogosnak minősíti azt a megáll apítást, hogy a privatizációs folyamatnak sajnos az alkalmazottak a legnagyobb vesztesei. Persze van és volt ennek a történetnek egy másik csapásvonala is, a privatizációval párhuzamosan az volt a szándék, hogy a kis- és középvállalkozásokat erősítsük meg. Mi itt a Fejlesztési Alapon keresztül ebben a tekintetben jelentős erőfeszítéseket tettünk. Több ezer olyan fejlesztési elképzelést finanszírozott a Fejlesztési Alap, amelyiknek a munkahelyteremtés és a munkahelymegtartás volt a célja. Sajnos azt a nagy létszámú munkaerőfelesleget, ami a privatizáció eredményeként a privatizált cégekből kikerült, nem tudta felszippantani. Ezért van az, hogy függetlenül attól, hogy gyarapodott a kis- és közepes vállalkozások száma, függetlenül attól, hogy ezekben növekede tt az alkalmazottak létszáma, mégis sikertelenségről kell beszélni. Ha összehasonlítjuk a 2009 áprilisi foglalkoztatott létszámot a 2001essel, akkor 460 ezer plusz munkanélkülit mutathatunk ki szaldóként. Felmerül a kérdés, hogy a termőföldek eladása sor án hasonlóan véte majd az állam. Lehetővé teszik hamarosan, hogy a termőföldeket külföldiek részére is el lehessen adni. Lehetnee előre jajveszékelni, hogy ez ne alakuljon úgy, mint a privatizáció? – Sok félelem van a levegőben, szinte kitapintható. Van nak olyan magánszemélyek Szerbiában, akik 50 – 70 ezer hektár termőföld tulajdonosai. Nem személyesen tulajdonosai a termőföldeknek, hanem cégeken keresztül. Meggyőződésem, hogy ennél rosszabb nem lehet a helyzet, mint ami most van. Különösen, ha figyelembe vesszük azt, hogy ezeknek a termőföldeknek a jelentős hányadát az új tulajdonosok irányítása alatt vagy nem művelik meg, vagy olyan alacsony szinten művelik meg, hogy az nem termeli meg azt a mennyiségű terméket, amire képes, és ráadásul még messze nem biz tosít annyi élőmunkát, amelyre az arányok alapján a lehetőségeket figyelembe véve képes lenne. Már most is vannak külföldiek által alapított cégek, amelyek földet vehettek, én ebben nem látok gondot. Az, ami továbbra is nyitott kérdés, és inkább erre szere tnék rávilágítani, a föld visszaszármaztatása, ugyanis a privatizáción keresztül a mezőgazdaságban az úgynevezett társadalmi tulajdonban lévő földek kerültek a privatizált cégeknek a vagyontárgyai közé, az állami tulajdonban lévő földek továbbra is állami tulajdonban vannak, és ezeknek az eladása egyelőre még nem lehetséges. Előbbutóbb meg kell szülessen a kártalanításról szóló törvény, mert ezt a kérdést kezelni kell. A föld vonzatában fontos a tulajdonlás kérdése, de ha szociális aspektusról beszélünk, a kkor elsősorban a hasznosítás kérdése vetődik fel, és ez az, ami fontos. Tehát ha valaki parlagon hagyja a földet, akkor mindegy, hogy milyen tulajdonban van, ugyanakkor ha működteti a rendszert, ha termel, gépeket vásárol, embereket alkalmaz, és ezzel hel yzetet teremt, akkor úgyszintén mindegy, hogy kinek a tulajdonában van a termőföld. vissza
