Reggeli Sajtófigyelő, 2009. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-09-05
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 09.05 . 34 Számszerűsítve ez mit jelent? – A foglalkoztatottság az egész gazdaság szintjén sajnos úgy alakult, hogy ma körülbelül 460 ezerrel van kevesebb foglalkoztatott Szerbi a területén, mint amennyi 2001 végén volt. Pedig akkor sem volt rózsás a helyzet, mert mögöttünk tudhattuk az 1990es évek embargófolyamatát, a bombázás idejét, s ennek ellenére mégis jobb állapotokról tudtunk beszámolni. Az utóbbi egy – másfél évben a világ ban tomboló gazdasági válságnak – amelyről az itteni kormánykörök sokáig azt állították, hogy nem lesz befolyással a szerbiai gazdaságra és társadalomra – sajnos igenis komoly negatív hatása van. Úgy látom, sőt egészen biztos vagyok benne, hogy a már megél t történetek ismétlődtek meg, hogy a kormányzat elsősorban pénzügyi téren elringatta saját magát a klasszikus szerbiai álomtörténetekkel, mondván, hogy mi mások vagyunk, jobbak vagyunk, miránk nem fog kihatni mindaz, ami külföldön begyűrűzött, s csak amiko r már elkezdett égni a talaj a lábuk alatt, akkor kaptak észbe. Ekkor az ország nem volt abban a helyzetben, hogy ezeket a negatív lecsapódásokat akár minimális szinten is kezelni tudja. Nem volt a költségvetésben olyan tartalék mozgástér, amellyel egyfajt a államigazdasági irányba mutató pozitív értelembe vett beavatkozást tudtak volna eredményezni. Mi vezetett még a szociális elégedetlenség kialakulásához? – Nemcsak a gazdaságról kell beszélnünk, hanem a nyugdíjakról is, a gazdasági aktivitásnak a követ kezményeiről, a nagy elosztórendszerről, avagy a felépítményről is. Hiszen ugyanolyan arányú elégedetlenség tapasztalható nem csak a gazdaságban, hanem a foglalkoztatottak szférájában, a nyugdíjasok körében, az egészségügyben, az oktatásban, általában véve a társadalmi felépítményben. Mindez magán viseli a gazdasági teljesítő képességnek a következményeit. Ha alacsonyabb a gazdaság teljesítőképessége, márpedig alacsony, akkor az állami költségvetésnek a teljesítőképessége is nagyon behatárolt és alacsony sz intű. Ez olyan kör, ami itt bezárult, s most alacsony szinten mozog a gazdaság. Meglehetősen nagy összegre rúg az adó- és járulékhátralékok nagysága, amelyet a túléléssel küszködő cégek egyszerűen nem fizetnek be, s innentől kezdve komoly gondok teremtődne k a költségvetésen belül. Ahhoz, hogy eleget tudjunk tenni a nyugdíjkötelezettségeknek, az egészségügyi kifizetéseknek, a tanárok, pedagógusok fizetését ki tudjuk fizetni, és még ki tudja mi egyéb mást, bizony költségvetési mozgástérre van szükség. Talán az állam sem teljesen ártatlan ebben a dologban? – Igen, van ennek a történetnek még egy eleme, amely tetőzi a bajt, az, hogy az állam lett az egyik legnagyobb adós. Az állam, amikor beruházóként jelentkezik a nagy infrastrukturális beruházásoknak a megre ndezésében és lebonyolításában, és végül az derül ki, hogy mindezt nem tudja kifizetni, pénzelni költségvetési gondok miatt. Ez oda vezet, hogy az a gazdasági ágazat, amelyik esetleg egyfajta pörgést vagy mozgást tudna a gazdasági szférán belül produkálni, még hogyha egészséges is, nem tudja elviselni azt a fajta adósságállományt, amelyet bizony az állam teremt nála. Ezért van az, hogy az állam még az aránylag jó cégeket is egy ilyen viszonyulás eredményeképpen lerántja. Ez talán nem újszerű a szerbiai bel politikai realitások terén? – Az utóbbi évtizedek jellemzője volt, de különösen az 1990es évek idején, ami újszerű, hogy sajnos ehhez a fajta kárteremtő aktivitáshoz akaratlanul az idei évben csatlakozni kényszerült a vajdasági kormányzat is. Elsősorban a Nagyberuházási Alap miatt. Mindaz, ami országos szinten történik, komoly lecsapódással bír az állam egész struktúrájára, így a tartományi és az önkormányzati költségvetésre is. A tartományi Nagyberuházási Alapnál egészen az idei évig folyamatosan tudtuk pénzelni azokat a munkálatokat, amelyekre vonatkozóan döntés született. Az idén azért, mert a Nemzetközi Valutaalappal megkötött megállapodás alapján minden egyes szint vonatkozásában maximalizálták a költségvetési hiány összegét, mi ebből adódóan ezt a kö ltségvetési hiányösszeget nem tudjuk túllépni, mert nem szabad túllépnünk. Paradox helyzet állt elő,mert mi megrendeltük az elvégzendő munkálatokat tavaly és tavalyelőtt, a kivitelezők folyamatosan dolgoztak és dolgoznak, s a költségvetési hiány maximalizá lása miatt, függetlenül attól, hogy itt van a számlán a pénzünk, nem tudjuk ezeket a cégeket kifizetni. Abba a helyzetbe hoztuk önmagunkat, jobban mondva őket, hogy mi fogjuk őket lerántani a mélybe. Van olyan cég, amelyiknek hónapokra visszamenőleg több s zázmillió dinárral tartozunk, pedig ők elvégezték a munkát, s ezek a cégek az elvégzett munka alapján, függetlenül attól, hogy nem kapták meg az őket
