Reggeli Sajtófigyelő, 2009. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-09-05
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 09.05 . 33 kiváltság”, addig a mi esetünkben a különböző falvak gyülekezetei révén a mindennapi ember is megélheti unitáriusságát. Az erdélyi unitáriusok létszáma jelenleg nem haladja meg a 60 ezret, ennek ellenére történelmi egyház vagyunk, és úgy érezzük, hogy az erdélyi sajátos entitás, arculat, kultúra kialakításában az unitarizmusnak meghatározó szerepe volt. A tordai országgyűlésen a világ on először mondták ki, hogy mindenki azt a vallást gyakorolhatja, amely megegyezik az ő felfogásával. Ez transzszilvanikum, amelyre büszkéknek kell lennünk, hiszen még az igazi demokráciák toleranciáját is megelőzi. Az unitarizmus beépült az erdélyi társad alomba. – Milyen viszonyban van Erdélyben az unitárius egyház a többi történelmi egyházzal? – Lejárt már a hitviták korszaka, erdélyi magyarokként nem az a dolgunk, hogy vitatkozzunk arról, mi választ el bennünket, hanem, hogy arra figyeljünk, ami összek öt. Unitáriusokként meggyőződéssel valljuk, hogy a világon minden egyháznak létjogosultsága van, hiszen nem birtokolhatja csak egyetlen egyház az igazságot. Értékeink felvállalása mellett tiszteljük a más vallású testvéreinket is, és jó kapcsolatot ápolunk velük. Sepsiszentgyörgyön például az ökumenikus imahetet minden évben közösen szervezzük a város más felekezetű lelkészeivel, estérőlestére ellátogatunk valamelyik templomba. vissza Forrongó Szerbia – Félresikerült magános ítás – A tartományi számlán ott a pénz, mégsem lehet fejlesztésre fordítani Magyar Szó • Varjú Márta • 2009. szeptember 5., szombat A gazdasági szakértők forró őszt jósolnak Szerbiának. A jóslatok szerint a munkások ezrei vonulnak majd az utcákra. Az elmú lt két hónapban nem volt olyan nagyobb város, ahol ne lett volna sztrájk vagy utcai tüntetés. A hivatalos kimutatások szerint semmisnek nyilvánítják a privatizációs szerződések egynegyedét. Eddig 424 magánbefektetővel bontották fel a megállapodást, mert az új tulajdonosok nem teljesítették a beruházási és a szociális kötelezettségeiket, leállították a termelést, vagy egyszerűen nem fizették ki a vételárat. Hivatalosan az utóbbi hónapokban hozzávetőlegesen 40 ezren maradtak munka nélkül,de a becslések szerin t a munkanélküliek száma hamarosan eléri a százezret is. A szociális elégedetlenségi hullám kiváltó okairól beszélgettünk Pásztor István tartományi gazdasági titkárral. Az elégedetlenség részben azzal magyarázhatóe, hogy nem éppen a legsikeresebb volt a privatizáció? – Egészen biztos, hogy részben ezzel is magyarázható, de túlságosan leegyszerűsített lenne a válasz, ha csak ebben látnánk a gondok forrását. A privatizációval kapcsolatban el kell mondani, hogy messze nem váltotta be azokat az elvárásokat, amelyeket mi mindannyian fűztünk hozzá. Abban reménykedtünk, hogy – a többi középkeleteurópai ország tapasztalataiból kiindulva – mi egy olyan privatizációs rendszert építettünk fel, amely sikeressé tudja tenni a folyamatot. Ez olyan modell volt, amely a potenciális privatizőrök közötti versenyre épült, amelynek azt kellett volna eredményeznie, hogy azé legyen a cég, aki a legtöbbet és legjobbat ajánlja érte. Gondolom, hogy maga a felépített rendszer önmagában rendben van, persze azt szokták mondani, és j oggal mondhatná bárki, hogy a rendszer próbája olyan, mint a pudingé, tehát nézzük, mi az eredmény. Ilyen vonatkozásban egészen biztos, hogy azt a választ kapjuk, hogy a rendszer nem mindig kielégítő. A modell, mint már említettem, önmagában rendben van, v iszont az, ami a gondot jelentette, a versenyhelyzet elmaradása. Mindez milyen okokkal magyarázható? – Elsősorban belpolitikai okokra vezethető vissza, az egyik és a másik Koštunicakormány idejére, és persze a Đinđićgyilkosságot követően az országnak a z a fajta vonzereje, ami a modell kiépítésének pillanatában volt, megszűnt. A külföldi érdeklődés elmaradt, a hazai érdeklődés jelentős mértékben csappant, avagy elsősorban a spekulatív tőke irányából mutatkozott meg, s ez semmiféleképpen sem eredményezte azt a versenyhelyzetet, amely a kiépített modellnek az alapja volt. Ezért a cégek túlnyomó többsége nem stratégiai privatizációs partnerek kezébe jutott. A magánosítást követően a cégek nagyon nagy hányadában az állapotok nem javultak a privatizációt megel őző időszakhoz képest. Nem történt meg a technológiai megújulás, amit a privatizációhoz fűztünk, mint igényt. A foglalkoztatottság szintje a magánosított cégeknél nemhogy nem emelkedett, hanem jelentősen visszaesett. A szociális programnak a hatékonysága m essze az elvártak alatt volt, ez mindenféleképpen egy negatív minősítést eredményezett.
