Reggeli Sajtófigyelő, 2009. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-09-03
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 09.03 . 38 A törvény körültekintő és érzékeny alkalmazását ugyancsak a szlovák kulturális miniszter által minap beharangozott és tárcája illetékesei által kidolgozandó végrehajtó rendelkezések szavatolnák. Kidolgozásukig pedig - 2009 decem berére ígérik – nem alkalmaznák a a törvény szankcióit… Nos, mi ez, ha nem egy jogi nonszensz egy olyan törvény kapcsán, amely szeptember elsejétől hatályos? Legyen azonban nonszensz, vagy akár giccses kabaréjeleneteket idéző cselekmény, gyakorlatilag arr ól van szó, hogy visszakozni kényszerültek az államnyelv védelmére felesküdött hölgyek és urak. Vagyis egyelőre nem kell attól tartania senkinek, hogy törvényszegésért lesújt reá a virtuális szlovák nyelvrendőrség. Hiszen, maga a nyelvrendőrség lesz az, am elynek tagjai törvényszegőkként nem vehetik majd figyelembe azokat a feljelentéseket, amelyek nyilván menetrend szerint megérkeznek majd a minisztériumba. Attól a néhány elvakult szlovák nemzetőrtől, akikből vélhetően legalább annyian vannak a szlovák népe sség körében, amint amennyi csökött nacionalista tenyészik a szlovákiai és magyarországi magyarok között. Mi hát most a teendő ezzel a helyzettel, tehetjük föl a kérdést. Egy dolog bizonyos, mégpedig az, hogy nem különösebben kell meghatódnunk attól, hogy zavarban van a hatalom és egyelőre nem óhajtja a szlovákiai magyarokkal szemben használni a fegyverét. Azt a fegyvert, amelyet elsősorban a szlovákiai magyarok ellen fejlesztett ki. Tehát, amíg a szóban forgó jogszabály hatályos, épp úgy el kell utasítani , mint ez idáig. Legfeljebb nem kell most már azon agyalniuk némely szlovákiai magyaroknak, miként alkalmazkodjanak a hatalom lélektani hadviselését jelentő államnyelvtörvényhez. Nem kell azt fontolgatniuk, a békesség kedvéért szlovák tannyelvű iskolába ír assáke a gyermekeiket... Ennek a nyelvtörvénynek ugyanis a lehető legkomolyabb negatív üzenete az volt a legnagyobb lélekszámú szlovákiai nemzeti kisebbség felé, hogy az anyanyelvükhöz és kulturájukhoz való ragaszkodás, a teljes körű anyanyelvhasználat ig énye helyett fontolják meg, nem mozdulnake el inkább a beolvadás, vagyis a nemzeti identitástudat feladásának irányába... A szlovákiai magyarok tehát ugyan korántsem szabadultak meg a fölébük tartott jelképes damokleszi kardtól, ám a hóhér nem meri végre hajtani az ítéletet. Mert a gazdák eme tett indokoltságát képtelenek lennének elfogadtatni a nemzetközi közvéleménnyel, vagyis az Európai Unióval. Amely tény aztán hosszú távon kézzelfogható gazdasági problémákat is okozhatna a jelenlegi szlovák kormánykoa líció uralta provinciának… Nem szabad viszont számítani arra sem, hogy ez a kormánykoalíció nyilvánosan hajlandó lesz elismerni, komoly hibát követett el az inkriminált jogszabállyal, ezért érvényteleníti azt. Ez olyan egyértelmű presztízsvereség lenne, a milyent Szlovákiánál sokkal civilizáltabb helyeken sem engedhetne meg magának a hatalom. Különösen nem hónapokkal az önkormányzati és parlamenti választások előtt. Ilyen értelemben választották a számukra egyetlen járható visszavonulási módszert. Nevezetes en az államnyelvtörvény végrehajtó rendelkezések általi megszelídítését. Amit a közelgő szlovákmagyar kormányfői találkozón nyilván barátságos gesztusként kívánnak fölajánlani. Ám jelen esetben részükről ez jelenti maximumot. Egyelőre viszont ennyivel be kell érnie a nyelvtörvény által fenyegetetteknek. Mindenekelőtt a szlovákiai magyaroknak és persze a magyarországi politikai elitnek is. Ha nem áll szándékuban, hogy tovább eszkalálódjék a szlovákmagyar vagy, ha úgy tetszik, a magyarszlovák viszony. A végleges megoldás, vagyis az államnyelvtörvény parlament általi megszelídítése és civilizálása elhalasztásába tehát minimum a következő szlovákiai választási ciklusig bele kellene nyugodni. Ellenkező esetben minden bizonnyal a sarokba szorított ebet jellem ző viselkedés uralja el a szlovák kormánykoalíció politikusait. Ami sokkal érzékenyebb veszteségeket okozna a szlovákiai magyaroknak, mint nekik... vissza Veszélyben Nyelvédesanyánk, édes anyanyelvünk Népújság (Lendva) 2. september 2009, 53. évf. 35. sz. - Bence Lajos A nagy reformnemzedék nyelvért folytatott harcai, a magyar nyelv védelmében felszólaló felvilágosult értelmiségiek (Bessenyei, Batsányi) és romantikusok (Kölcsey, Vörösmarty) nemzetvédő „forradalma”, illetv e az 1867es kiegyezés után a magyar nyelv ügye megoldottnak látszott. A közélet minden területére lassan visszatért az anyanyelv a némettel, korábban a latinnal szemben. A Kazinczyév kapcsán – aki maga is sok üldözést szenvedett, például évtizedekig rabo skodott a kufsteini börtönben – azonban úgy tűnik, ismét meg kell harcolni a magyar nyelv ügyéért. A szlovák államnyelvtörvény ugyanis olyan „kezdeményezés”, mellyel a nyelv vitális
