Reggeli Sajtófigyelő, 2009. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-08-28
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 08.28 . 29 Szeptember 1jén, a jogszabály életbe lépésének na pján tiltakozik a nyelvtörvény ellen a dunaszerdahelyi DACstadionban az MKP és több magyar civil szervezet nagygyűlésen de Ondrej Dostál, a Konzervatív Intézet munkatársa személyében szlovák felszólaló is lesz. Dostál korábban aláírásgyűjtést kezdeményeze tt a jogszabály ellen. Az MKP csütörtökön közleményben jelentette be: nem tartja szerencsésnek, hogy a parlamentben megfelelő szakmai előkészítés és politikai egyeztetés nélkül nyújtsanak be módosító javaslatokat a nyelvtörvénnyel kapcsolatban. Az MKP ugy anakkor azt tervezi, hogy megfigyelőrendszert épít ki, amelyen keresztül figyelemmel fogja kísérni az államnyelvtörvény gyakorlati alkalmazását DélSzlovákiában. A felmerülő konfliktusokról kész tájékoztatni a szlovákiai és a külföldi sajtót. vissza Dackorszakban a szlovák állam Felvidék.ma 2009.08.27. „A kisgyermek egyre inkább átéli a korlátozást és a fokozódó követelményeket, ezek ellen igyekszik tiltakozni a rendelkezésére álló eszközökkel: neveletlenséggel, engede tlenséggel, daccal, dühkitörésekkel.” A dackorszakot írja le így a szakirodalom.Szlovákia 1993 óta állam. Vezetőinek infantilizmusa néha hátborzongató: a 16 éves állam dackorszaka a jelek szerint a közelmúltban érkezett el. Neveletlen, mert szélsőjobbolda li pártot vont be a kormánykoalícióba. Engedetlen, mert az Unió rosszallása ellenére a rasszistákat a hatalomban tartotta. A dac és a dühkitörés együtt jött felszínre Dunaszerdahelyen, amikor a DACmérkőzésen fegyvereseket uszított a fegyvertelen uniós áll ampolgárokra. A neveletlenség és a dac együtt mutatkozott meg Révkomáromnál: bunkó módon kitiltottak az országból egy uniós államelnököt. „A kisgyermek tudatára ébred fizikai és értelmi képességeinek, amelyet a környezet, elsősorban a hozzá közel álló fe lnőttek egyre inkább korlátok közé szorítanak, ugyanakkor nem akar a csecsemőkor kényelméről olyan mértékben lemondani, ahogyan azt szülei most már elvárják tőle” – olvasni a szakirodalomban. Tahó stílusban kioktat egy jogász professzort a legföljebb műve zetőnek beillő pártvezető, nem bírván elviselni saját szellemi korlátait, amelyek közé nem a nemzetközi környezet, hanem önnön – immár tudatosuló – szellemi képességeinek visszafogottsága szorította. A csecsemőkor kényelmét a nagy Szovjetunió jelentette: abban a pánszlávizmus eleve védelmet jelentett a kicsinek, a mostani azonban egy másik unió, itt mások az elvárások. „Ha a dackorszak jelenségei nem szélsőségesek, a kisgyermek lelki fejlődésén belül fellépő normális szakasznak kell elfogadni, ennek megfe lelően viselkedjenek a szülők” – javasolja a lélektan. Ha azonban a dackorszak tünetei szélsőségesek, annak súlyos következményei is lehetnek… Ez ellen akkor is határozottan föl kell lépni, ha kockázatos. Nem föllépni ellene ugyanis még kockázatosabb. Az pedig egyenesen perverzió, ha a hungarofób tahóság Budapestről kap bornírt megerősítést. Egy kiérdemesült rendszerváltó, aki most – állítólag a közbotrány elkerülése végett Kovács László helyett – magas kitüntetést kapott a válságkormánytól, nos ez a megé lhetési csúcsértelmiségi azt mondta: „Erős és büszke ország lett Szlovákia…” Az észlény bődületes politikai dilettantizmusa – amellyel a rendszerváltásban már fölmérhetetlen kárt okozott a társadalomnak – most is rombolt. A pozsonyi infantilizmus budapest i megdicsérésétől ugyanis elszabadulhat a pokol. A dackorszakától vergődő kicsi elméje rögzülhet kóros állapotában. Infantilis akarnoksága évtizedekig kísérheti a térséget, súlyos kockázatokat okozva. A dicséret neki magának is árthat: soha nem növi ki da ckorszakát. Büszkeségnek látni a gőgöt, erőnek a csökönyösséget – nos ehhez kell a meglehetősen csökött agyvelő. Vagy éppen az ártani akarás. Gőg, csökönyösség, butaság, ártó szándék – politikusi és politológusi szinten együtt, a földrész közepén…
