Reggeli Sajtófigyelő, 2009. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-08-22
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 08.22 . 32 – A kishatalmi érdekcsoport a Monarchián belül lévő csehek, az 1881óta létező Román Királyság, amely szövetségese volt 1883 óta az Osztrák – Magyar Monarchiának, de mindenki tudta — Tisza István olyan leveleket ír, amiből ez kiderül, hogy de iure szövetségesek, de facto ellenségek vagyunk a románokkal – , Erdélyre fájt a foguk. A harmadik a Szerb Királyság, akik mögött ott állt az orosz cárizmus — Európa legnagyobb számú hadseregével. A szerb radikális párt ezért került mindig hatalomra, és Magyarország déli területeire vetett szemet. A nagyhatalmak irányából érkező vesz ély mellett, a kisebb országok mögé álló hatalmak már életveszélyes helyzetet eredményeztek a tízes években, és ezt csak egy ember ismerte fel igazán: Tisza István gróf. A békeszerződést aláíró államok vezetői a ratifikálás után maguk is sokszor elismerté k, hogy rémisztő, amit Magyarországgal tettek. Hogyan ismétlődhetett mégis 1947ben, és szintén Párizs környékén Trianon kegyetlensége? – A Trianon utáni negyed évszázadban főleg angol és olasz politikusok ismerték fel, hogy milyen nagy ostobaságot — és a magyar nép szemszögéből milyen súlyos helyzetet – alakítottak ki a Magyar Királyság szétdarabolásával. Itt Lloyd Georgera, Orlandóra és Nittire gondolok. Az olaszok még könyvben is megírták a véleményüket, Lloyd George inkább csak újságnyilatkozatokban be szélt erről. Rothermere Lord, aki szintén az angol politikai és sajtóelit tagja volt, egyenesen Magyarország mellé állt. Az ember ebből azt gondolná, hogy a II. világháború után korrigálják a tévedést –- nem ez történt. A világháborúban ugyanis francia és angol részről a Német Birodalom felemelkedését kellett elsősorban meggátolni. Amerika ugyan bedobta a kardját a szövetségesek mellett, és a Szovjetunióval is társulva vívják meg a háborút, de így engedtek a KeletEurópára vonatkozó szovjet érdekeknek. Konk rétan annak, hogy a szovjet politikában bizonyos pánszláv dolgok tovább éljenek. Ebbe a magyar érdekek, hogy például Kolozsvár hova is tartozik, nem igazán fértek bele. 2007 nyarán jegyezte be a bíróság a Trianon Kutatóintézetet. Miért, milyen céllal jött létre? – Négy évvel ezelőtt a görög származású Szidiropulosz Archimédesz szociológus barátommal vetettük fel, hogy több nézőpontból kellene megközelíteni ezt az alig kutatott témakört. Másik cél, hogy a Trianont megelőző évtizedek magyar politikai elitjén ek a hibáit is feltérképezzük. Ugyanis Trianonnak mind külső, mind belső okai egyaránt meghatározóak voltak, tehát a politikai elitnek, amelyik 1918 előtt vezette az országot, komoly felelőssége van az események alakulásában. Kutatásainkat a Trianoni Szeml e folyóiratban publikáljuk, amely igen népszerűnek bizonyul, az első számot négyszer nyomtuk újra. A lap semmilyen támogatást nem kap, a sorsa az előfizetők és a vásárlók kezében van. vissza Gyerkó László és Kelemen Hunor vá lasza Constantin Strujan kijelentéseire Erdély.ma • [ 2009. augusztus 23., 10:11 ] A balgaság „dicsérete" Constantin Strujan Hargita megyei prefektus, az etnikai viszonyok „avatott” tanulmányozója, ismerője és elemzője „kipakolt” a székelyföldi magyars ágról, és általában a magyarokról a Cotidianul országos napilap online kiadásában. Tette mindezt olyan körmönfont és tajtékzó rosszindulattal, amely nemcsak a kormány helyi képviselője számára megengedhetetlen, hanem emberi minőségében is elfogadhatatlan. A nyilatkozat hangnemét és tartalmát is határozottan elutasítjuk. Az olvasó ugyanis arról „szerezhet tudomást”, hogy a székelyföldi magyarság eredendően, és nem csak a romákkal szemben intoleráns, hanem olyan emberfajta, amely a romákon tölti ki bosszújá t. Ha mindez nem volna elég, Constantin Strujan még azt is hozzáfűzi perorációjában, hogy vidéki és tudatlan népség a magyar, táplálja a szélsőséges alakulatokat, ehhez pedig Magyarországról kap segítséget. Kulturális eseménynek álcázva, szélsőséges megmoz dulásokat szervez Székelyföldön. Ezek után azt ajánlanánk – székelyesen fogalmazva – „Prefektus úr, vegye a kalapját! Reméljük, az ajtót magától is megtalálja.” Ezekre a kijelentésekre ugyanis nehezen lehet racionális magyarázatot találni. Nyilvánvaló, ho gy megfogalmazója zsigeri indulatokat táplál a magyar közösséggel szemben, holott számára tulajdonképpen a törvényességet kellene biztosítania. A prefektus úrnak, a magyarságról és az etnikai viszonyokról szóló „tudományosfantasztikus” eszmefuttatása hely ett, inkább arról kellene beszámolnia, mit tett azért, hogy időben közbelépjenek a rendfenntartók az általa említetett incidens megszüntetésére. Nyilatkozata alapján azt is megállapíthatjuk, tulajdonképpen érdekében állt
