Reggeli Sajtófigyelő, 2009. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-08-19
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 08.19 . 19 Az előkészítésnek pedig nyilván nem az a módja, hogy a sajtón keresztül üzengetünk egymásnak, hanem a szereplőknek közvetlenül kellene lefolytatni az egyeztetéseket. Akárkinek jutott is először eszébe Nagygyűlés gondolata, a Magyar Összefogás keretében megszületett megállapodásoknak megfelelően került sor a konkrét szervezés elindítására az időpont és a helyszín kitűzésével. Az RMDSZ és az EMNT által tervezett rendezvényre szóló „Meghívó” kibocsátása a sajtó útján az ötletgazdai jogokra hivatkozó SZNTelnök által olyan kezdeményezés, ami a bohóctréfa és a provokáció keskeny határmezsgyéjén imbolyog. Neke m is eszembe jutott még a kilencvenes években, hogy de jó lenne interneten olcsón telefonálni, de azért nem küldök számlát az ilyen szolgáltatásokat igénybe vevő felhasználóknak, s jogdíjat sem követelek a szolgáltatóktól. Egyértelmű, hogy a kezdeményezé s célja a Nagygyűlés megtorpedózása: mi nem tudjuk megcsinálni, hát ne csinálják meg mások sem. Fel akarják rángatni az RMDSZt a színpadra. Mellékbüntetésként az MPP tanácsosai a két székely megye közös tanácsülését is megakadályozták. Erre nem mentség, d e magyarázat, hogy az MPPtanácsosok felelőssége és mozgástere korlátozott, hiszen egy végletesen centralizált párt delegáltjaiként az elmozdíthatatlan, örökös pártelnök utasításait kell követniük. Számukra egyébként akár közvetlen hasznot is hozhat a Szék elyudvarhelyre tervezett Nagygyűlésnek az MPP helyi kampányindító rendezvényévé silányítása, és úgy látszik, nem érzékelik, hogy ez által cirkuszi mutatvánnyá fokozzák e többre hivatott rendezvényt. Vagy kampány, vagy Összefogás A provokáló bohóctréf a árát a székelyföldi önkormányzatok ígéretesnek induló együttműködése mellett a Székely Nemzeti Tanács fizetheti meg. Az SZNT elnöke azzal, hogy fejébe csapta a bohócsipkát, és nyíltan beszállt a székelyudvarhelyi önkormányzati választás kampányába, gyako rlatilag kiiratkozott a komolyan vehető politikai szereplők köréből. Egyben az SZNT – a kékcédulás elnökválasztás és a személyi átfedések miatt eddig is számos sérülést szenvedett – pártoktól való függetlenségét is feladta. Ez nagy csapás az SZNT eredeti céljaira és az általa képviselt értékekre. Kiderült az is, hogy a Tanács vezetője számára a Székelyföld önrendelkezése nem cél, hanem csak kampányszlogen, amit az eddig megszokott, és elcsépelt módon választások idején puffogtatni szokás. Amíg az SZNT a j elenlegi elnöke által kijelölt irányba halad, nem játszhat integráló szerepet a Székelyföldön. Ez súlyos veszteség lenne, mert a Székely Nemzeti Tanács egy tiszteletre méltó, hiánypótló és nagyra hivatott kezdeményezésnek indult, amelynek azonban most vá lasztania kell: vagy ragaszkodik eredeti céljaihoz, és a Székelyföld önrendelkezése érdekében együttműködik minden erre törekvő szereplővel, vagy a Magyar Polgári Párt gyűlésezős, közleménykiadós, kiáltványozós tagozatává kíván válni. A kettő együtt nem m egy. Ha a Székely Nemzeti Tanács tagjai és vezetői engedik belerángatni magukat ebbe a játékba, az MPP leágazásává satnyuló szervezetet a továbbiakban nem lehet majd hangos nevetés nélkül „Nemzeti Tanácsnak” titulálni, mint ahogy nem lehet Székelyföldi Önk ormányzatok Nagygyűlésének csúfolni egy kampányrendezvényt, ahol a résztvevők a székelyföldi önkormányzatok választott vezetőinek ócsárlásával kívánják elütni az időt. Ha távolról nézném ezt a cirkuszt, talán jót kacagnék rajta. Így sajnos nem megy, mert mindennek a levét a Magyar Összefogás és az általa képviselt gondolat issza meg. Helyes lenne, hogyha az SZNT és az MPP józanabbik fele kicsavarná a láncfűrészt a jelenlegi vezetők kezéből, mielőtt minden fát kivágnak. Kórisme, móka, kacagás Mindezek ből a tünetekből számomra az a tanulság, hogy a Magyar Összefogás azoknak nem tetszik, akik ilyen vagy olyan okból a az RMDSZ által hagyományosan hirdetett – bár nem mindig konzekvensen képviselt – egység elvét nem tudják elfogadni. Ez az elv abból indul k i, hogy az erdélyi magyarság akkor lehet sikeres, ha minden egyéb nézeteltérésen felülemelkedve a nemzeti közösség érdekeit szem előtt tartva, egységben politizálunk. Ezt az elvet persze nehéz a gyakorlatba ültetni, mert mindig vitára ad okot, hogy ki legy en az, aki meghatározza a „nemzeti érdekek minimumát”. Az RMDSZ megpróbált sokszínűségében egységes maradni, és olyan fórumokat létrehozni, amelyek képesek integrálni a különböző nézeteket és temperamentumokat, és – legalábbis a legalapvetőbb kérdésekben – kialakítani egy egységes, „nemzeti” álláspontot, amit aztán minden szinten képviselni
