Reggeli Sajtófigyelő, 2009. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-08-19
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 08.19 . 18 származó kritika dicséretként működik, a kettős mérce pedig pont úgy lóg ki a kenetteljes szövegek mögül, mint tilosban legelő ló lába a szomszéd veteményeséből. Aki nagy hangon harcol a romákat sújtó rasszizmus ellen, miközben rasszista kifejezésekkel uszít a csíki székelyek ellen, vagy toleranciát követel a saját véleménye számára, miközben más nézetű emberek elhallgattatását követeli, ne csodálkozzon, ha hiteltelenné válik, mi nt véleményformáló és mint közéleti ember. Mindez nyilván nem zavarja az ingyen cirkuszt csináló médiaszereplőket, mivel sosem volt céljuk a hitelesség babérjaira törni. Egyszerűen csak az egymással való parttalan civakodás légkörét szerették volna újra m eghonosítani az erdélyi közéletben, meglehetős sikerrel. Egyedül persze nem ment volna, de méltó partnerre találtak az MPP legitimitási válsággal küzdő, és a közélet perifériájára szoruló vezetésében. A „radikálpolgári” tünetegyüttes A hisztéria bez úduló hűvös fuvallata frissítően hatott a közéleti színpad másik szélén kornyadozó veszekedéspárti szereplőkre is. Pedig mármár úgy nézett ki, ínséges idők jönnek rájuk. A kékcédulás színtársulati elnök(újra)választás erősen megtizedelte a törzsközönsé get. A deklamálós monológokat meg a kosztümben kardozós jeleneteket pedig már annyira megunta mindenki, hogy a Gyulakutára tervezett szabadtéri nyári előadást már nemcsak a közönség, hanem a mecénások is messzire elkerülték, így aztán el is maradt. Megcsap pant a csapat. Műsorváltozásra lenne közönségigény, de a Magyar Összefogásba való bekapcsolódáshoz más készségekre lenne szükség: monológok helyett dialógusokra, kardozás helyett építkezésre. Legfőképpen pedig le kellene szállni a színpadról a való világ ba, ami a rivaldafényben elvakított szemekkel persze kockázatos vállalkozásnak tűnik. Sokkal egyszerűbb egyenest a fényforrásba nézve elhinni, hogy a pártelnöki papírkorona valódi, a Hazaárulót ütni kell, a nézőtér meg tele van támogatókkal, és mindjárt fe lhangzik a vastaps. Ahogy most állnak a dolgok, eljátszik a társulat még egy felvonást a „Király Kis Miklós megküzd a Sárkánnyal” című előadásból, mielőtt valakinek eszébe jut kikapcsolni a vakító reflektorokat. Csihi, puhi! Az előző részek tartalmábó l: Király Kis Miklós elhatározza, hogy egy élete, egy halála, ő biza elindul, megküzd a Sárkánnyal, s kiszabadítja sanyarú fogáságból a szép Autonómiát. Pakolná a hamuba sült pogácsát a tarisznyába, de né, elibe szökik egy Hazaáruló, az is pogácsát akar pa kolni. Azt hazudja, hogy ő is éppen indul megküzdeni a Sárkánnyal. Persze Miklóst nem lehet átverni, ki a kardot, s neki a Hazaárulónak! A nagy csattogásra elébújik a kemence búbja mögül egy álmos szemű Komenista, Miklós neki annak es! Csihi, puhi! Sajno s a szerzők a darab további részét elmulasztották megírni, így a fenti plot az összes eddigi mellett egyben a most műsorra tűzött „Székely Önkormányzatok Nagygyűlésének Meghiúsítása” című felvonás rövid leírását is tartalmazza. Az előadás sajátja ugyanis, hogy a címben szereplő Sárkányról már minden szereplő elfeledkezett, a Hazaáruló, Komenista, stb. szerepekbe berángatott statiszták pedig néha megunják a vagdalkozást és lelépnek a színről. Ilyenkor a főszereplő monológokat deklamál, vagy szünetet kell tar tani, amíg a stábnak sikerül új ellenséget keríteni. Most úgy tűnik, a Székely Önkormányzatok Nagygyűlésének megfúrásával sikerült olyan helyzetbe hozni az RMDSZt, hogy nem tud kitérni a konfrontáció elől. Ha ki is térne, fel lehet állítani egy szalmabábu t, pirosfekete tulipános jelmezben, s hegyibe! Csak a fejét, hogy le ne sántuljon, kiiirály! A druzsba nem játék, s a Nagygyűlés nem színi előadás A színpadon kívüli életben nem lehet minden este újrajátszani ugyanazt. Nem lehet minden héten Nemzetgy űlést meg Önkormányzati Nagygyűlést tartani, monológokat előadni előkészítés és utánkövetés nélkül, aztán pár hét, hónap múlva újrakezdeni az egészet. Az ilyen nagy horderejű eseményeket komolyan kell venni: jól elő kell készíteni minden érintett szereplő bevonásával, meg kell állapodni a közvetlen és hosszabb távú céljaiban, valamint abban is, hogyan ültethetők gyakorlatba a gyűlésen hozott határozatok.
