Reggeli Sajtófigyelő, 2009. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-08-19
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 08.19 . 17 csíki székely… nyomorultak közt is a legnyomorultabb”, illetve, hogy a csíki térség lakói „cinkosai a bűntettnek, aktív vagy passzív elkövetők. Állatok.” Alig hiszem, hogy ilyen kijelentéseket megengedne magára valamit is adó sajtótermék bármilyen népcsoporttal szemben Európában. Abban pedig egészen biztos vagyok, hogy ugyanezeknek az újságíróknak soha nem jutna eszükbe kollektíve bűnelkövető állatnak minősíteni például a kolozsvári románokat (vagy más csoportokat) azért, mert egyik vagy másik közül ük törvényellenesen cselekedett egy vagy több más nemzetiségű ember rovására. A csíki székelyekkel viszont megtették, mert úgy gondolták, megtehetik. Sőt, amikor a térség önkormányzati vezetői bocsánatkérésre szólították fel a fentieket elkövető hírportált , a válasz erre ismét egy szellemesen drámainak szánt állatozós vezércikk lett. Az élet nem habos torta… A történet itt sem áll meg. Kiderült, hogy a fent idézett minősítésekben semmi kivetnivalót nem talál Asztalos Csaba, az Országos Diszkriminációe llenes Tanács elnöke sem, annak az intézménynek a vezetője, amelyet a csíki polgármesterek és jómagam kértünk fel eljárás lefolytatására a fent idézett mondatok ügyében. Asztalos elnök úr szerint „ez egy abszurd és nevetséges dolog”, sőt „visszataszító”. N em az uszító cikk, hanem az eljárás lefolytatására szóló felkérés, amelyet az általa vezetett testület „nagy valószínűséggel el fog utasítani”. Ez a nyilatkozat a maga nemében unikum a rendszerváltás utáni közéletben, igazi „virág elvtársi” megoldás. Ilye t ugyanis utoljára A Tanú című örökzöld Bacsó Péter film csúcsjelenetében láttam, amikor is a sztálinista kirakatper rendezésével megbízott állambiztonsági tiszt a tárgyalás előtt – tévedésből – előre megírt vallomása helyett a szintén előre megírt ítélete t adja át megtanulásra a hamis tanúzásra felkészített Pelikán gátőrnek. Ezek szerint Asztalos elnök úr előre tudja már, mi lesz egyegy beadvány sorsa. Az ítélettel a táskájában utazik szabadságra (vajon a koronatanú vallomása is ott lapul már?). Előbb a zért még összekacsint a haverokkal: ne izguljatok, nincs semmi gáz. Nektek szabad az, ami másoknak tilos. A beadvány sorsa nem a tartalmától függ, hanem a benyújtók nemzetiségétől és lakóhelyétől. Asztalos elnök úr logikája szerint tehát nyugodtan lehet em berek csoportját pusztán lakhelyük vagy etnikai hovatartozásuk alapján nagy nyilvánosság előtt a „bűnelkövető” kategóriába sorolni. Ennek a logikának a következő lépése szerint, esetleg szintén jogosnak és célszerűnek tűnhet ezeket a „bűnelkövetőket” elzár ni a társadalom becsületes, bűnt el nem követő részétől. A börtönkapacitások elégtelennek bizonyulhatnak, ezért a harmadik logikus lépés talán az lehet, ha speciális gyűjtőtáborokat hoznának létre erre a célra. A nevük lehetne, mondjuk, „Diszkriminációel lenes Tolerancia Tábor”. Elsőként ki lehetne próbálni a csíki székelyeken, aztán jöhet a többi bűnelkövető állat. Majd ott megtanulják a toleranciát! Toleranciáról és egyéb táborokról A táborokkal amúgy is szívesen foglalkoznak tollforgatóink, persze lehetőleg kívülről szeretik szakérteni őket és ítéletet mondani a lakóik fölött, mégpedig jó előre, megelőzve az eseményeket. Ez a módszer egyrészt azért jó, mert így nem kell bajlódni az utazással és az empirikus tapasztalatok begyűjtésével, másrészt azér t, mert a valós események nem zavarják az ítélethozók munkáját. Az EMI tábor esetében még annak megnyitását sem kellett megvárni ahhoz, hogy megszülessen a verdikt: a szervező EMI szélsőséges, a tábor támogatói pedig szélsőségesekkel szimpatizálnak (szi mpatizál a fene, kedves barátaim…). Csak úgy röpködtek a sajtóban a cifrábbnál cifrább jelzők. Repül a sok nehéz jelző, ki tudja hol áll meg, mikor kit talál el: a szervezőket, a támogatókat, az előadókat – köztük Egyed Ákos professzor urat és Tőkés László EP képviselőt – vagy a tábor több ezer résztvevőjét. Annyi eredményt biztosan elért ez a nagy tűzijáték, hogy Erdélyben is sikerült – remélem csak a lehető legrövidebb ideig – sztárt és egyben áldozatot faragni a magyarországi radikális jobboldal Kossut h tér felé masírozó új „üdvöskéiből”. Az érintett megmondóembereknek azért annyit még az igencsak szűkre állított szemellenzők mögül is látniuk kellene, hogy akit ők dühödten támadnak, annak egyből magasra ugrik a szimpátiaindexe, még ha előtte senki nem is hallott az illetőről. „Csahos kutyák nem farkasok”: a hiteltelen forrásból
