Reggeli Sajtófigyelő, 2009. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-08-13
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 08.13 . 24 Szatmári kételyek A szatmárnémeti polgármesteri hivatal munkatársai egyelőre tanácstalanok az elmúlt napokban oly sokat hangoztatott elbocsátásokat illetően. Véleményük szerint a közalkalmazottakat már több ízben „fenyegették meg” hasonló intézkedéssel, de eddig még semmit sem öntöttek hivatalos határozat formájába. „Mindaddig, amíg nem jelenik meg a Hivatalos Közlönyben, és nem látjuk feketénfehéren a törvényi keretet, nem gondolom, hogy okunk lenne félni. Ha megjelenik, természetesen alkalmazkodunk ho zzá, és alávetjük magunkat ennek a szabályozásnak. Én személy szerint azt gondolom, hogy az intézkedéstervezet a közelgő választások egyik előszele. A fővárosi vezetők igyekeznek az összes aduászt előhúzni az ingujjukból, hátha ezzel pártjuk nagyobb előnyr e tesz szert a közvélemény megítélésében” – nyilatkozta lapunk kérdésére Várna Levente, a szatmárnémeti önkormányzat polgármesteri kabinetjének munkatársa. Várna szerint indokolatlan ez a fajta megszorítás, hiszen a külföldi közintézményekhez képest még m indig sokkal kevesebben dolgoznak idehaza. A végzett munka minősége és az alkalmazottak száma közötti összefüggést a szatmári köztisztviselő nem volt hajlandó kommentálni, annyit azonban elmondott, hogy magánvéleménye szerint a létszámcsökkentés csak káosz hoz vezethet. „Úgy látom, így is sok munka szakad egy alkalmazott nyakába, és a leépítésekkel még inkább túlterhelik majd a megmaradókat” – tette hozzá a partiumi város alkalmazottja. A leépítések mellett hatalmas veszélyt látnak abban is a partiumi megye székhely közalkalmazottai, hogy ha továbbra is a megszorító intézkedésektől lesz hangos a közszféra, a többség önként hagyja majd ott az állami intézményeket, és vándorol át a magáncégekhez. „Ezzel sokat veszít majd az állam, mert a szakképzett, minőségile g kifogásolhatatlan munkatársai hagyják majd először cserben, és csak azzal a pár emberrel marad, akiket máshol már nem alkalmaznak. Úgy vélem, fölösleges arról értekezni, milyen minőségű szolgáltatást nyújtanak majd azok a kétszeresen megterhelt, alulképe sített, alulfizetett dolgozók, akik utolsó kapaszkodóként az állami munkahelyeken maradnak” – fejtette ki lapunknak egy nevét elhallgatni kívánó közalkalmazott. Kizsákmányolás? A közalkalmazottak kizsákmányolásának minősítette az intézkedést Bíró Emese, a gyergyószentmiklósi polgármesteri hivatal költségvetési és vagyonkezelési osztályának vezetője. „A munka mennyiségét nyolc órában állapították meg, de sok esetben ez sem elég a feladatok elvégzésére” – hangoztatta az osztályvezető, kifejtve, hogy az egyéb ként is túlterhelt közalkalmazottaknak ugyan jól jönne egy kis pihenés, de nem annak árán, hogy csökken a jövedelmük. Kifejtette, a hatórás munkaidővel sem csökken a munka mennyisége, viszont jelentősen megnövekszik a túlórák száma, amit ha nem fizetnek, s emmiképp nem vezet a munkamorál erősödéséhez. Amint arról lapunkban beszámoltunk, a tervezett intézkedéscsomagba a kormány azt is belefoglalta, hogy nem fizetik ki többé a túlórákat, hanem a ledolgozott pluszmunkaidő függvényében szabadnapokat kapnak az ér intett költségvetési alkalmazottak. Mi lesz a tanárokkal, orvosokkal? Hogy a szintén költségvetési alkalmazottnak számító tanárokra, orvosokra vonatkozike a tervezett kényszerszünet, az egyelőre nem egyértelmű. Puskás Ágnes, a nagyváradi Ady Endre Gimnáz ium biológiatanára a Krónika kérdésére azonban borúlátóan nyilatkozott, mint hangsúlyozta, attól tart, hogy ha egyéb nem is, a tervezett leépítések mindenképpen érinteni fogják a tanügyet is. A partiumi pedagógus úgy tudja, országszerte mintegy 20 ezer tan árt bocsátana el a minisztérium, de reméli, hogy itt elsősorban a helyettesítőkről, és nem a címzetes állással rendelkezőkről van szó. Úgy véli, az elbocsátások tervét csak akkor lehetne gyakorlatba ültetni, ha a megmaradt pedagógusok kötelező óraszámát m egnövelnék, s mint mondja, Európa több országában eleve nagyobb ez a szám, mint Romániában. Jelenleg egy tanárnak minimum 18 órát kell tartania egy héten, s az ezen felüliekért túlórapénzt kapnak. Akár 22re is megnövelhetnék ezt a számot, hogy az osztályo knak ne kelljen megszűnniük a pedagógushiány miatt. Puskás Ágnes úgy nyilatkozott, más lehetőség híján ő megbarátkozna azzal a gondolattal is, hogy jóval több munkát végezzen ugyanannyi pénzért, mint eddig, bár neki mostanáig is több órája volt hetente a k ötelezőnél. „Nekem nagyváradi, címzetes állásom van, a mai gazdasági helyzetben ezt nem hagynám ott egy bizonytalanért, nagyon sajnálnám” – mondja. Úgy gondolja, azok a tanárok váltanának akár szakmát is, ha rosszabbra fordul a helyzet, akik jelenleg sem elégedettek a munkahelyükkel.
