Reggeli Sajtófigyelő, 2009. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-08-12
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 08.12 . 33 A Moldvai Csángó Magyarok Szövetségének tanárai szerint legnagyobb baj az, hogy otthon nem beszélnek magyarul a gyermekekkel. „A családban – ha a két szülő egymással magyarul is b eszél – a gyermekekhez románul szólnak. Legalábbis itt, ebben a faluban” – mondja Vajda Éva tanár. A csángó magyarok érdekvédelmét felvállaló szövetség munkájának eredménye, hogy mára 30 faluban tanulnak magyarul a gyermekek. Szeretnék, ha a csángó fiatal ok tanulmányaik befejezése után hazatérnének szülőfalujukba és tanítanának. „Azt szeretnénk, hogy előbbutóbb ők vegyék át a teljes oktatást. Ez volna a cél, évek óta ezért küzdünk, hogy neveljünk ki egy értelmiségi réteget, akik hazamennek” – hangsúlyozta Ferencz Éva, a Moldvai Csángó Magyarok Szövetségének oktatási felelőse. Százan jelentkeztek a meghirdetett oktatói állásokra. A tanítást vállalók többsége magyarországi. Egyetlen csángó fiatal sem jelentkezett a pályázatra, vagyis senki sem akar hazatérn i a moldvai falvakba magyar nyelvet oktatni. vissza Ismételni a közelmúltat? – Avagy: Vona Gábor nem tanult a balkáni tragédiából? Magyar Szó BOTH Mihály 2009. augusztus 12., szerda Azok a vajdasági magyarok, akik esetl eg elolvasták vagy hallották Vona Gábornak, a Jobbik Magyarországért politikai tömörülés elnökének egy félmondatát, amely nemrégen hangzott el Gyergyószentmiklós mellett, az Erdélyi Magyar Ifjak találkozóján tartott beszédében, minden bizonnyal – szó szeri nt – ijedten kapták fel a fejüket. Kereken húsz évvel ezelőtt a koszovói Gazimestanban, a rigómezei csata 600. évfordulóján rázta az öklét Slobodan Milošević és nagy garral harsogta: – Lehet, hogy nem tudunk dolgozni, de verekedni tudunk, és verekedni is f ogunk. Most már tudjuk, ez volt a négy évig tartó véres balkáni konfliktust megelőző „hadüzenet”. Ott és akkor azt is kijelentette, hogy minden szerbnek egy országban kell élnie. És a balkáni hadúr ez alatt nem azt értette, hogy a szerb haza befogadja a h atárain kívül élő nemzettársakat, hanem a határokat fogják jócskán odább tologatni. A hírhedt Karlovac – Virovitica – Ogulin vonalig. Több mint százezer ember az életével fizetett ezért a vérgőzös eszméért és több mint hárommillióan, nagyobbrészt szerbek, kén ytelenek voltak elhagyni az ősi családi tűzhelyet. Majd fél évtizeden keresztül harsogta az uszító propaganda, hogy minden szerbnek egy országban kell élnie. Keserves árat fizetett csaknem az egész volt Jugoszlávia, ezen belül is a kisebbségek, hiszen ko rábban nem volt példa nemzeti indíttatású atrocitásra; a rémálom szertefoszlása után meghasonlott ifjak és nem annyira fiatalok a mai napig is más nemzeteket hibáztatnak az elvesztett háborúkért, a tönkretett gazdaságért, a mélypontra zuhant életszínvonalé rt. Hogy jön ide a Jobbik elnökének székelyföldi beszéde? Nos, ő, a média szerint, azt nyilatkozta, hogy „minden magyarnak egy hazában kell élnie”. Mi, vajdasági magyarok (és nem magyarok) mintha Miloševićet hallanánk. S az egészben a legkeservesebb, ho gy a Jobbik egyre erősödik, híveinek tömege már számottevő, és aligha kétséges, hogy legközelebb bejut a parlamentbe. Akárcsak annak idején az évek óta Hágában raboskodó Šešelj hívei. Ki volt a történelemtanára Vona Gábornak? Miért nem tanította meg, ha n em másból, akkor a magyar példákból, hogy az elvesztett háborúk mindig területvesztéssel is jártak? Ezt Magyarország a saját bőrén érezte és a trianoni traumát a mai napig nem heverte ki. Vagy ugyanaz a tanár miért nem beszélt neki a közelmúlt balkáni trag édiájáról, amelyet, tudjuk, a Vonáéhoz hasonló eszméket hajszoló idézett elő?
