Reggeli Sajtófigyelő, 2009. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-08-12
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 08.12 . 22 A rendőrségre velem jött, és ettől a pillanattól kezdve a rendőrség nem volt hajlandó többet szóba állni vele: abban a pillanatban, hogy a kókuszdió nem k ókuszdióként viselkedik, a hatóságok többet nem tárgyalnak vele. Sajnos a hatóságok kényszerítik arra a roma vezetőket, hogy kókuszdiókká váljanak. Azért is történhetnek meg ilyen esetek, mert a hatóságok úgy gondolják, a romáknak semmilyen támogatottság a nincs, ezekkel bármit meg lehet tenni. Most az történt, hogy az eset után pár nappal megjelent egy államtitkár a faluban, és azt mondta, hogy márpedig most ide fog jönni a rendőrparancsnok Csíkszeredából, és oda is jött. Ez nagyon nem tetszett sem az ott ani rendőrségnek, sem másoknak. Miért éppen ott és miért éppen most? Kiss Tamás: – Hogyha meg akarjuk nézni, hogy hol robbannak ki ilyen konfliktusok, akkor – a roma és nem roma közösség együttélését szabályozó gazdasági stratégiák és modellek mellett – a belső migrációs és területi szegregációs folyamatokat is érdemes megvizsgálni. Ha összehasonlítjuk Magyarországot és Romániát, kiderül, hogy Magyarországon a belső, falvak közötti vándorlás mindig sokkal inte nzívebb volt. Az Alföldről Dunántúlra, periférikus településekről központi fekvésű, jobb infrastrukturális adottságú településekre áramoltak az emberek, olyan mértékben, ami Romániában elképzelhetetlen volt. És fordítva, a lecsúszó rétegek, köztük romák az üresen maradt és leértékelődött falvakba régiókba költöztek. Ez vezetett oda, hogy most már vannak elcigányosodó falvak, illetve kistérségek Magyarországon. Ez egyelőre nem jellemző a Székelyföldre és Románia más vidékeire – bár Szászvidék ilyen szempon tból kivétel. Apáca nagyon jó példa arra, hogy, bár 40, 50, majd 60 százalékon túlment a roma népesség aránya, továbbra is van egy nem roma közösség, amely ott helyben képzeli el a jövőjét. Magyarországon ezekből a térségekből a nem romák, illetve a mobili sabb roma réteg sokkal gyorsabban kivonult. Amikor azt látjuk, hogy Magyarországon sokkal intenzívebb a területi mobilitás és erősebb a szegregáció, egy fontos körülményt figyelembe kell vegyünk. Ez nem pusztán abból ered, hogy Magyarországon eredendően egy mobilabb népességgel van dolgunk, amelynek a mozgásai jobban követik a telek és ingatlanárakat. Magyarországon már a '80as évektől volt egyfajta önkormányzati autonómia, nagyobb tere volt a szociális problémák és a várospolitika terén az önálló kezdem ényezésnek. Ez oda vezetett, hogy az erősebb önkormányzatok gyakran megpróbálták a szociális problémáikat a közigazgatási határokon kívül megoldani. Itt nem kell feltétlenül durva diszkriminatív várospolitikára, erőszakos kilakoltatásra gondolni. Sokszor egy legjobb szándékkal és az erre való érzékenységgel végrehajtott városrekonstrukciós programnak is ilyen hatása lehet. Egy bukaresti esettanulmány például azt a folyamatot írja le, hogy a romák egy része pont annak kapcsán szorult ki egy lakóövezetből , hogy az önkormányzat tulajdonába vette és feljavította a korábban exlex állapotban lévő lakásokat. Hasonlóképpen elég élesen látható, hogy Brassó a környező falvak kárára oldja meg a szociális problémáit, így növelve például az apácai, vagy a hétfalus i cigány közösségeket. A lényeg, hogy minden valószínűség szerint fel fog gyorsulni az a folyamat, amelynek során az erősebb önkormányzatok a gyengébbek kárára próbálják a szociális problémáikat megoldani. Ezt a folyamatot pedig a piaci viszonyok támogatni fogják. Kolozsvártól Marosvásárhelyig és Csíkszeredáig a romák lassacskán kiszorulnak a városközpontból. Azok a régi közösségi modellek, amelyek valamikor Székelyföldön működőképesek voltak, ma már anakronisztikusak. Egyegy székely falu régebben eltartotta a saját cigányait. Természetes volt, hogy járták a falut a cigányok nádból fonott lábsúrolóval, vesszőkosárral, erdei gyümölccsel, nyírfaseprűkkel, és közben elfogadtak bármit, amit adtak nekik. Tánczos Vilmos
