Reggeli Sajtófigyelő, 2009. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-08-01-03
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 02.02 . 30 Vagyis a politikai érdektortára ültetett magyar igazságszolgáltatás, az MSZP – SZDSZ mentoraival karöltve most egy számára startból vesztes kimenetelű macska – egér harcba kezdett, aminek eredményeként az Új Magyar Gárda – vagy más szé lsőséges szervezet, párt – , hála az elhibázott stratégiának, meglovagolva a magyarországi társadalom széthullását, elégedetlenségét, még erős parlamenti tényezővé válhat. Mit csinál egy szülő, ha kétéves gyermeke hanyatt vágja magát az előszobában, és his ztérikusan követel valamit? Átlépi, és bemegy tévézni. Mert a gyerek kétévesen is ösztönös egoista, és ha nincs atyalapatyala nézőközönsége, percek múlva abbahagyja az ordítozást, felkel, és visszamegy játszani. Szerintem, kizárólag a módszert tekintve, hasonlóan kell bánni a szélsőséges szervezetekkel, pártokkal is. Hagyni kell a szelepet, amelyre, tetszik vagy sem, minden társadalomnak szüksége van. NyugatEurópa politikusainak zöme már évtizedekkel ezelőtt rájött erre a stiklire, tessék csak megnézni, mennyire kordában tartják Németországban, Franciaországban, Hollandiában, Belgiumban, Olaszországban a neonáci vagy más szélsőséges ideológiát felvállaló csoportokat, szervezeteket. Beépített titkosszolgálati alakok figyelik minden lépésüket, néha tüntethe tnek, pofázhatnak, de csak egy bizonyos, a társadalom által emészthető szintig. Abban a pillanatban, hogy ezt túllépik, a megfelelő eszközökkel kustit húznak a fejükre. De érdekes módon, egyelőre Romániában is a politikusok, titkosszolgálatok, rendőrség s ikeresen megnyirbálják a Noua Dreaptă, Mişcarea legionară túlkapásait. Kicsit hagyják őket ugrálni, például, Kolozsváron, Bukarestben, gyülekezni, nyári kiképző táborokat szervezni, de masírozni belvárosokban, cigányok lakta falvakban nem. És azt sem enged ik, hogy a bukdácsoló rendfenntartást, igazságszolgáltatást botokkal, fegyverekkel pótolják. Volt alkalmam beszélgetni az említett szélsőjobboldali szervezetek országos vezetőivel, és úgy látom, a megzabolázás rém egyszerű módszerekkel történik: mindenkine k lapul némi vaj a buksiján, s tudják, ha ezzel napra mennek, a hatalom elveszi tőlük a mindkét fél számára hasznos játékszert. Persze, ezek a civil zsarolóeszközök csak addig működnek, amíg a hatalomnak nincs szüksége rájuk, lásd 1990, Marosvásárhely. Egy ébként Romániában hasonló „vajasmódszerrel” irányítja a hatalom a szakszervezeteket is, elkerülendő az országbénító sztrájkokat. Magyarországon a vasúti szakszervezetek bármikor leállítják egykét hétre a vonatközlekedést, mert a hatalom fél titkosszolgál ati eszközökkel belekotorni a vezetők hétköznapjaiba. De visszatérve az Új Magyar Gárdára, ezt Kissék bejegyeztetik, működtetik, és úgy érzem, a szervezet még keményebb lesz, mint jogelődje, még több robbantás, emberverés, polgárháborús megnyilvánulásra k ell számítani. S mivel tudom, hogy a magyar politikai érdekbagázs semmivel sem hülyébb a romániainál – legfeljebb pipogyább – úgy érzem, direkt tapsolnak a négy fal között a gárda újjáalakításának, mert általuk megoldhatatlan társadalmi problémákba kotorás sal terelik el a nép figyelmét. Életveszélyes játék ez, mert tiszavirág életű taps helyett inkább hosszú távú együttlétre kellene berendezni magukat és a társadalmat. Amely, tetszik vagy sem, mind válság, mind jólét idején kamelja a szélsőséget. vissza Duray Miklós: A gyűlöletben fogant nemzeti önállóság Felvidékma 2009.08.03. (Duray Miklós MKP stratégiai alelnök előadás az RMDSZ Biharmegyei tanácsának a szlovák nyelvvédelmi törvény elleni tiltakozó ülésén 2009. július 31- kén, Nagyváradon.) A nemzetlélektannal foglalkozó szakemberek bizonyára eltérő válaszokat adnának arra a kérdésre, hogy törvényszerűen lépe fel a nemzetek fejlődése során a gyűlöletkorszak vagy az ellenségkép alkotás korszaka. A szakemberek kö zött kevesen vannak az arra születettek, ezért kevesen merik kimondani a valósághű kórképet, hogy egy nép minél később ereszti ki nemzeti gyökereit, annál több segédeszközre van szüksége megerősödéséhez – annál inkább folyamodik az önazonosság baljós, de 1 789 óta elfogadott támaszához, a gyűlölethez. Kevesen vagyunk Európában olyanok, akik nemzetük sorsáért önmagukat okolják, és nincs szükségük mások iránti gyűlöletre öntudatuk erősítéséhez.
