Reggeli Sajtófigyelő, 2009. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-08-10
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 08.10 . 26 Képzeletbeli küszöb: a Püski Könyvesház 2005ös amerikai utam egyik küszöbét Budapesten a Kris ztina körúti Püski Könyvesházban léptem át, annak ellenére, hogy Sándor bácsinak személyesen nem volt köze az amerikai meghívásomhoz. 1989 utolsó napjaiban, miután a román — magyar határ átjárhatóvá vált, amint s ahogyan lehetett — s az itthoni rendszervál toztatásban való személyes részvétel ezt lehetővé tette — , utaztam Budapestre, konferenciákon, tanácskozásokon, baráti beszélgetéseken vettem részt, s a Czine Mihállyal — mindannyiunk „Miskájával" — való találkozásaink egyik állandó állomása a Püski Könyve sház volt. Püski Sándor Könyves sors — magyar sors című munkája azokat az emlékeket és dokumentumokat tartalmazza, amelyek célja a magyar szellemi integráció. A Könyves sors — magyar sors nyomán rekonstruálható az emigráció, a szórvány- és szigetmagyarsá g, valamint az anyaország, a Kárpátmedencei magyarság egészének egymásra találásáért végzett áldozatos munka, a kapcsolatok fokozatos normalizálódásának kiépítése. Püski Sándor a honi — magyarhoni — politikai és anyagi ellehetetlenítése után, amikor 1967ben könyvterjesztői vállalkozás alapításának szándékával az Egyesült Államokba utazott, önként vállalt és többek által megkérdőjelezett küldetésének célját tisztán látta. A nemzet csak otthon maradhat meg... A kinti — amerikai — állapotok jellemzésére i dézem Püski Sándor Vándorút a déli államokon át Floridába és onnan Buffalóba című, 1967es feljegyzését: (…) Visszatérve Wass Alberthez, a vita akkor kezdődött vele, amikor kiderült a számára, hogy nem akarok disszidálni, mert a hazai, az erdélyi, a fel- és délvidéki magyar irodalmat is terjeszteni akarom, részletesen kifejtve neki a már tárgyalt indokaimat. Az első véleménye az volt, hogy az a könyv, amelyikre rá van írva: Budapest, az kommunista, az nekik nem kell. Két napig hiába mondtam neki, hogy ’56 után képtelenség és méltánytalanság azt mondani, hogy ami és aki otthon van, az mind kommunista, és vegyék tudomásul, hogy a nemzet, ha megmarad, akkor csak otthon maradhat meg, nem Amerikában vagy más táján a világnak. A harmadik nap, úgy látszott, elfog adja ezt az érvelést, s próbáljam megvalósítani a nagyszabású magyar nyelvű kiadó és terjesztő tervét, ő maga is támogatja, ő az angol nyelvűt tartja meg magának, és azzal foglalkozik. Ebben megegyeztünk. (...) Püski Sándor Wass Alberttel folytatott level ezéséből is kiolvasható a véleményeket, szempontokat ütköztető egymásra találás az alapvető kérdésekben. Kedves Barátom! Leveledből azt látom, hogy Varga Laci, vagy valaki más, félreértést keltett. Személyed ellen semmi kifogásom nem volt és nincs. Tudom , hogy nem vagy ügynök, és hogy szívesen viseled nemzetünk minden gondját. Hibát követtél el azonban — diplomáciai hibát — , amikor a kiadóvállalat alapításának tervét összekeverted a Magyarországgal való kultúrkapcsolatok megteremtésének gondolatával. Míg mi igyekeztünk az előbbi alá mind szélesebb alapokat lerakni, addig Te, jó szándékú, de szerencsétlen időpontban rossz helyekre elküldött körlevelekkel az amerikai magyarság java részét — főként pénzes részét — levagdostad, óvatossá tetted, és bizonytalans ágot keltettél bennük az egész tervvel szemben. Figyelmeztettelek már itt arra, hogy dobbal nem lehet verebet fogni, és hogy nagyon óvatosnak kell lenni arra vonatkozólag, hogy kinek mit mondunk el abból, amit majd tenni kívánunk, ha egyszer az alap együtt van. (…) Márpedig azokat a magyarokat, akik a „Hungarian Package" kiadására bármilyen áldozatot hajlandók vállalni (s eddigelé ezek az egyetlen magyarok Amerikában, akik mutatnak valami érdeklődést az áldozathozatalra), csak az angol nyelvű magyar kiadván yok érdeklik, mivel ők itt élnek, ezen ország társadalmához tartoznak, és „magyar örökségüket" be kívánják iktatni ezen a földön a többi nemzetek fiai által idehozott európai örökségek sorozatába. Ez mindeddig teljesen hiányzik itt, s ez az oka annak, hogy rólunk, magyarokról nem csak keveset tudnak, de amit tudnak, az is német vagy cseh forrásból származik, tehát reánk nézve káros és ártalmas. Hogy ugyanakkor ezek a magyarok érzékenyen jobboldaliak, ez
