Reggeli Sajtófigyelő, 2009. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-08-06
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 02.02 . 13 Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézetének tudományos tanácsadója a romák elleni, immár hat halottat követelő támadássorozat kapcsán. A szociológust, aki az elmúlt években leggyakrabban a többségkisebbség kapcsolatát kutatta, a szegénység ről valamint a megkülönböztetés lehetőségeiről és következményeiről beszélgettünk. Neményi Mária: "Esélyegyenlőségi szempontból egyáltalán nem jó a szabad iskolaválasztás"- Szomorú aktualitás: mit gondol a sorozatos romatámadásokról? - A kérdésnek két oldala van. A rendőrség munkáját illetően nyilván nincs okom kétségbe vonni, mindent elkövetnek, hogy megtalálják a tetteseket. A másik oldal, egy politikai ördögi kör: a tettesek úgy érezhetik, hogy a magyar politikai elit megosztott ennek a rasszista ter rortámadás sorozatnak a megítélésében. Mindaddig, amíg a Jobbik és a Magyar Gárda kiröhögheti a törvényeket, amíg a magyar egyházak és a köztársasági elnök gyakorlatilag az emberi szolidaritás minimumát sem mutatja, ezek a náci bűnözők okkal érezhetik azt, hogy "eltűnhetnek" a sötét éjszakában. A rendőrség is magára van hagyva, hiszen nyilvánvaló, hogy azért nem buktatja le a tetteseket senki, mert a romákkal szemben a "fehér emberek" szolidaritása többet ér bármi másnál, tehát adandó alkalommal még a gyilk osságot is elnézik nekik. Mindez naponta bizonyítja a romák számára, hogy az ő életük és biztonságuk senkit nem érdekel, és attól tartok, ennek a pszichológiai következményei többszázezer emberben hosszú évtizedeken át tartó nyomot hagynak, sérülést okozna k, olyan bántalom ez, aminek a következményeit a magyar társadalom talán még fel se fogta. - A szegénység, hogy van kapcsolatban a diszkriminációval? - Ha az érzéseinkről beszélünk egy csoport kapcsán, abból nem következik feltétlenül a megkülönbözteté s. Akárhogy is gondolkodunk, nincs eszközünk diszkriminálni, kivéve, ha olyan pozícióban vagyunk, ahol ezt megtehetjük. A diszkrimináció aktív tevékenység: az, amikor valakit megkülönböztetünk, és ezért hátrányos helyzetbe hozzuk. Például, ha egy roma munk ára jelentkezik, telefonon mondják, hogy jöjjön, kell a munkaerő, viszont amikor meglátják, hogy cigány, elutasítják. Ilyenkor történik meg a diszkriminálás. Ez egy olyan folyamat, amikor valakit a neme, az életkora, a származása, vagy akármi más alapján m egkülönböztetnek, és ezért hátrány éri. Ez elindíthat valakit a szegénnyé válás útján. A romák esetében nyilvánvaló, hogy már a születéskor elkezdődik a megkülönböztetésük, és később a szegénységüknek az egyik meghatározó okává válik. - A romák tehetnek a szegénységükről? - Egy csecsemő esetében a megkülönböztetésnek még semmi köze nem lehet az ő teljesítményéhez, vagy az intelligenciaszintjéhez, viszont a kirekesztő hozzáállás vezethet oda, hogy adott esetben nem normális iskolába irányítják. Az iskolai szelekció egyrészt a többségi szülők kimeneküléséből, másrészt pedig olyan regionális, vagy települési okokból származik, amelyek következménye, hogy nem maradnak mások a településen, mint roma családok. Ez óhatatlanul azt eredményezi, hogy a magyar társa dalom iskolázatlan és szakképzetlen réteget állít elő, a roma családok gyerekeinek nagytöbbségéből. Ez rossz munkaerőpiaci helyzethez vezet, és emiatt nincs a romák előtt nyitva a legális és méltó munkalehetőség. A fekete és alkalmi munkában a kiszolgálta tottságnak egy olyan szintjére kerülnek, amely nyilvánvalóan a következő generációra is tovább öröklődik, mert nincs példa, hogy miért érdemes tanulni. Így a diszkrimináció együtt járva mindenféle társadalmi okokkal oda vezet, hogy egy réteg nem csak szegé nnyé válik, hanem folyamatosan megkülönböztethetővé is. Ezért a szegénység és az etnicizálódás fogalma nem véletlenül szokott egybecsúszni. - Említette, hogy csak egy pozícióban lévő ember tud diszkriminálni. Beszélhetünk erről részletesebben? - Önmagáb an, ha valaki előítéletes, az lehet, hogy a szomszédasszonyának árt, de nem tud lényegi kárt okozni, ha nincs olyan helyzetben, hogy ezt megtehesse. Vagyis, ha nincs intézményes háttér, ami fönntartja, táplálja és megengedi, akkor tulajdonképpen az előítél etesség csak egy pszichológiai jelenség, nagyon csúnya, de nincs közvetlen hatása. Akkor van baj, ha az előítéletességnek strukturális támasza is van. Egy példa: a magyar közoktatást fönntartó intézményeknek felelőssége van abban, hogy itthon ennyire külön böző minőséget nyújt a gyerekek különböző csoportjainak az iskola. Ha nem lenne szabad iskolaválasztás, ha nem lenne lehetőségük az iskoláknak is válogatni a gyerekek között, és betartanák a körzetesítést, jobban érvényesülhetne az esélyegyenlőség is.
