Reggeli Sajtófigyelő, 2009. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-08-06
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 02.02 . 14 - D emokratikus megoldásnak látszik, hogy a szülőknek joguk van választani. - A demokrácia szempontjából jó, viszont esélyegyenlőségi szempontból meg egyáltalán nem jó a szabad iskolaválasztás. Valószínűleg amikor bevezették ezt a lehetőséget akkor nagyon poz itív törekvés volt, hogy az addig egységes és buta iskolarendszert valahogy megváltoztassák. Az oktatást kutató kollégáktól tudom: a világon egy olyan ország sincs, mely ennyire szabadon engedné az iskolaválasztást, mint Magyarország. A közoktatáshoz való hozzáférés külföldön általában szigorú szabályokon alapszik, és csak magániskolákban lehet ettől eltérő tananyagot vagy magasabb színvonalú oktatást biztosítani, de akkor azért fizetni kell. Magyarországon az állam tulajdonképpen közpénzen, és kedvezően fi nanszírozza a közép- és a magasabb osztályok gyerekeit, miközben a szegényebbeket, mondjuk a romákat is, kifejezetten a rossz minőségű, és alacsony státuszú iskolákba irányítja, vagy ott koncentrálja. Ez szerintem botrány! Nem elfogadható! Ehhez képest az, hogy adott esetben, az iskolában tanító pedagógus előítéletese vagy sem, az szinte lényegtelen. - Milyen magatartásformák társulnak a szegénységhez? - Sokféleképpen lehet reagálni a diszkriminációra. Az egyik ilyen például a belenyugvás. Ez egy csende s, rezignált elfogadása a kisebbségi helyzetnek, vagy a megkülönböztetésnek. Passzív megoldás és nem arra vezet, hogy a helyzetéből valaki kikerüljön. Másik lehetőség a felismerés: igen, ha ilyennek születtem, akkor megkeresem ennek a csoportnak az értékei t, megpróbálok büszke lenni rá, megpróbálok kiválni, és mondjuk romaként érvényesülni. Ez egy elég jellegzetes válaszreakció azok részéről, akik aztán aktivizálódni kezdenek különböző romaszervezetekben. Tehát a különbözőség talaján kezdenek magukban erőt gyűjteni. Harmadik fajta kitörési lehetőség lehet az integrálódási vágy. Mindent úgy csinálni, ahogy a többség, csak nagyobb erőfeszítéssel. Tehát nem a saját csoport felmagasztalása a lényeg, hanem a saját személyének a megerősítése ahhoz, hogy a többségb e be tudjon illeszkedni. Van a reménytelenségnek egy olyan foka is, ami agressziót szül. Ha valaki úgy érzi, hogy összecsapnak a hullámok a feje fölött, és minden reménytelen, akkor elég gyakran önsorsrontó formákhoz nyúl. Például az alkoholizmus, vagy a k ábítószerezés, és még néhány deviáns viselkedés ebből a reménytelenségből fakad. Másrészt, amit megélhetési bűnözésnek neveznek: tyúktolvajlás, uborkalopás, szintén egy rossz reakció egy kilátástalan helyzetre. Azért meg kell értenünk, ha valakinek mérlege lnie kell azt, hogy a gyereke egyáltalán élelemhez jusson, vagy a szomszédtól elvegyen valamit, akkor lehet, hogy úgy fog dönteni: nem engedi éhen halni a gyerekét. - Beszélhetünk szegénykultúráról? - Ezt a szót a szakirodalom használja, de én nem szeret em ezt a kifejezést. A másik fölmerülő fogalom ezzel kapcsolatban az úgynevezett underclass, ami a társadalmi osztályokból kirekesztődött rétegről beszél. Ez abból az igyekezetből fakad, hogy ne az etnikus jellemzőket fogják meg egy kulturális, vagy egy tá rsadalmi jelenség megnevezésére. Részben elfogadható mindkét megnevezés, abból a szempontból, hogy ne legyen összemosva, és ne lehessen egyenlőségjelet tenni szegénység és cigányság közé. Viszont, nem akarja néven nevezni az érintettek nagy részét, ezért e lveszi a romáktól, az érintettektől annak a lehetőségét is, hogy a kultúrájuk, sajátosságaik, vagy hagyományaik, akár értékként is megnevezhetőek legyenek. Sok roma politikus, vagy gondolkodó számára is sérelem, hogy nem lehet romaként megnevezni valakit, mert ennek törvényi, adatvédelmi és emberjogi vonatkozásai vannak, de ugyanannyi hátulütője is, mert elveszi a roma méltóság elérésének az esélyét is. Személyesen is nehéz valakinek a romaságát felvállalni, hogyha a roma fogalom csak negatívumokat, a társa dalom számára nehézséget, koloncot, egy problémahalmazt jelent, és semmit, ami pozitívum benne. Akkor lehet valaki büszkén roma, ha a társadalom többsége számára is láthatóak azok az értékek, amelyek a roma közösségeket jellemzik. Ehhez, muszáj néven nevez ni őket. - Mi a véleménye a pozitív diszkriminációról? - Szükség van rá. Jól kell kommunikálni, de ez a politikusok és a média dolga, hogy ne a túltámogatási mítosz kerekedjen felül. Ha valaki olyan hátrányokkal indul, amiket nem tud az állam a maga na pi normál működésében kompenzálni, sőt tulajdonképpen egyre tovább erősít, akkor szükség van rá. Tudjuk, hogy a magyar iskolarendszer élenjár a társadalmi különbségek fölnagyításában, ahelyett, hogy tompítaná. Az esélyekben egyre nőnek a különbségek ahelye tt, hogy csökkennének. Ha ezeket nem képes az állam szabályozni, akkor mégis valamilyen
