Reggeli Sajtófigyelő, 2009. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-07-03
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 07.03 . 19 A szlovák államnyelvtörvényhez A szlovákiai Nemzeti Tanács döntése bebizonyította, hogy vissza lehet térni a legsötétebb idők gyakorlatához. A nemzetiségi nyelvhasználatot megtiltják gyakorlatilag mindenütt, ahol a szlovák államnak hatásköre van. Tamás Gáspár Miklós| Népszabadság| 200 9. július 3. Meglehetősen unalmas - és bizonyára unják is már az olvasók , hogy az ember időről időre kisebbségvédő cikket ír, hiszen a mai Európában a kisebbségüldözés, a kisebbségek hátrányos megkülönböztetése a norma, a szabály, amely alól szinte ni ncsenek is kivételek. A most újraválasztott Európai Parlamentbe rengeteg (nyíltan vagy burkoltan) rasszista, etnicista, sovén, felekezeti uszító, idegengyűlölő képviselő jutott be (nemcsak a nyíltan fasiszta pártok figuráiról van szó!), a helyzetet pedig v ersengve trivializálják, banalizálják az újságok és egyéb "tartalomszolgáltatók". Ez lélektanilag érthető, hiszen nehéz szembenéznünk evvel az új világgal, amelybe belekerültünk. Ez az új világ, ez az új helyzet, amely történetileg lezárja az 1989cel, a "rendszerváltással", a "fordulattal" kezdődött korszakot, sok mindennel jellemezhető, és tudatában vagyok annak, hogy a kisebbségüldözés szindróma, tünet, okozat, nem ok. Egyebütt írok róla, hogy miben látom a kialakult rettenetes állapotnak az okait - s e zek között csak alárendelt szerepet játszanak az európai kormányok és más politikai intézmények hibái , most csak arra van terem, hogy a szokásos terméketlen, meddő módon tiltakozzam, fölháborodjam, elítéljek; holott láthattuk az elmúlt húsz esztendőben, hogy ez nem vezet sehová. A jogvédő lelkifröccs két évtizede még azt se érte el, hogy mindenki belássa vagy legalább képmutatóan úgy tegyen, mintha belátná: nem szép dolog rasszista, sovén disznónak lenni; egyre többen vélik úgy, hogy igenis gyönyörű dolo g, föltéve persze, hogy az illetőket nem nevezik rasszista, sovén disznónak, mert arra azért még érzékenyek. A keleteurópai nemzeti kisebbségek függősége, olykori elnyomottsága, üldöztetése, erőszakos asszimilálása, áttelepítése, zaklatása, szimbolikus m egalázása az egyik mozgatója volt a rendszerváltásnak. Ma már kevesen emlékeznek rá, de az 1980as évek végén a romániai magyarok sanyarú sorsa az egyik legfőbb jelképe volt a "keleti" diktatúrák tarthatatlanságának - a lengyelországi szükségállapot után t alán a legfőbb. Akkori (naiv, fölületes, téves, bár jóhiszemű) érveink a polgári "demokrácia" mellett tartalmazták ugyanazt az ígéretet, amellyel a kommunisták is éltek 1945ben, s amelyet ők éppúgy nem váltottak be, mint rendszerváltó nemzedékem 1989 után : ígéretünk szerint az új, "szabad" rendszer majd megszünteti a nemzetiségi elnyomást - arra nem is gondolt senki, hogy netán létrehozhatja a nyílt fajüldözést... - és "légiesíti" a határokat. A Csehszlovák Köztársaság baljóslatú fölbomlásából létrejött ú j szlovák állam rögtön éles nacionalizmusával hívta föl magára a figyelmet, de ez - mint másutt is - a kilencvenes évek második felétől tompult. S evvel együtt bágyadt el éberségünk is. Csak Robert Fico baloldali, jobboldali és szélsőjobboldali nacionalist ákból összeállított - igen népszerű - kormányának kemény magyarellenes hangneme ébresztett föl bennünket szendergésünkből. (A szlovákiai - és csehországi - állami cigányellenesség nem újdonság.) A retorika nem volt üres. A szlovákiai Nemzeti Tanács (par lament) döntése bebizonyította, hogy vissza lehet térni a legsötétebb idők gyakorlatához. A nemzetiségi nyelvhasználatot megtiltják gyakorlatilag mindenütt, ahol a szlovák államnak hatásköre van, kivéve az oktatást, ahol súlyosan korlátozzák. (A részletekr ől a magyarországi médiák beszámoltak.) Ha a törvényt végrehajtják, a szlovákiai magyarok nyelvikulturális helyzete hasonló lesz ahhoz, ami az ötvenes évek Csehszlovákiájában, a nyolcvanas évek Romániájában volt jellemző. (Bár természetesen tiltakozhatnak ellene, nyilvánosan bírálhatják, s ez korábban nem lett volna lehetséges. Mindennek ellenére ez nagy dolog.) Ismétlem: az efféle a mai Európában nem ritkaság. A szlovák állam az Európai Unió, a NATO, az Európa Tanács, az EBESZ tagja. Aláírója a szokásos emberi jogi egyezségokmányoknak, szerződéseknek. Mindez írott malaszt. Robert Fico pártja még mindig a Szocialista Internacionálé tagszervezete.
