Reggeli Sajtófigyelő, 2009. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-07-03
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 07.03 . 20 Fölháborodni lehet, de teljesen fölösleges. Minden európai államnak vaj van a fején, egyik se nagyon tehet sze mrehányást a másiknak. A cigánykérdés rasszista "kezelése" - amelynek a legutóbbi gyalázatos példája a belgrádi romák gettóba rekesztése az Universiade szerbiai versenyeinek tartamára, némelyek szerint pedig tovább - a minta, amelyet követve a keleteurópa i soviniszták a nemzetiségi kérdést (és persze minden hatalom nélküli társadalmi csoport kérdését) el akarják és el fogják intézni. Az pedig végképp kilátástalan - és senk it nem fog meggyőzni , ha magyar nacionalisták fogják szlovák nacionalista kollégáikat bírálni, mert történetesen magyarok a célpontjai diszkriminációs intézkedéseiknek. Igaz, antinacionalisták és antirasszisták se mentek sokra az utóbbi időben, amikor ös szehangolatlan tiltakozásokat menesztettek az éterbe. Ameddig nagy, gazdag és erős nyugateurópai államokban az folyik a bevándorlókkal szemben, ami folyik, addig nem igazán hihetünk beavatkozásuk őszinteségében vagy hathatósságában. Minden eddigi diplomá ciai, propagandisztikus, jogi stb. lehetőség kimerült. Maradna az erő. Attól eltekintve, hogy a magyar államnak - láthattuk - nincs ereje, hogy legalább a külhoni magyar kisebbségeket megvédje, az erő használata nemzetiségi problémák megoldására épp annak a nacionalista politikának az eszköze, amely a problémákat (közvetlenül) okozza. Ez az impasse, ez a tehetetlenség, amelyhez a nemzetiségi, kisebbségi, etnikai kérdésekben a mai polgári demokráciák a reménykedés kihamvadása után érkeztek el, világosan mu tatja, hogy az 1989 utáni keleteurópai új rendszerek (és a nyugateurópai régi rendszerek) összes morális és materiális tartalékai kimerülőben vannak. Előítéletes, korlátolt zsebdiktátorok azt csinálnak, amit akarnak. A rendszerváltás által fölkínált, eg ykor valóságosnak tetszett előnyök és esélyek száma egyre fogyatkozik. Az 1989 utáni rendszerekben szokásos emancipációs, diszkriminációellenes stratégiák, toleranciaprojektek ("empowerment", "mainstreaming") a legérzékenyebb esetekben kudarcot vallottak. Hogy egyebekről ne is beszéljünk. vissza 'Nincs szükség Budapest hídszerepére' – Kívánatos lenne a magyaramerikai kapcsolatok fellendülése Orosz vonatkozásban a fő kérdés az Amerikában, hogy az Obamaadminisztráció a fegy verzetkorlátozás kérdéskörébe kívánjae beszorítani a kétoldalú kapcsolatokat - nyilatkozta lapunknak Charles Gati. A washingtoni Johns Hopkins Egyetem orosz tanszékének professzorát Obama jövő heti, moszkvai látogatásának apropóján kérdeztük. Szőcs László | Népszabadság| 2009. július 3. | - Mi az aktualitása a mostani MedvegyevObama elnöki találkozónak? Mit várnak tőle a felek? - Mindkét ország számára fontos pillanatról van szó. Oroszországnak azért van szüksége a csúcstalálkozóra, hogy a világ újra meggyőződhessen nagyhatalmi státuszáról. Az Egyesült Államoknak pedig azért, hogy felújítsa a StartIet, e fontos hadászatifegyverzetkorlátozási szerződést. A nukleáris fegyverek területén a két ország felelőssége óriási: a világ atomarzenálja 95 százal ékának vannak birtokában. Az is Amerika célja, hogy tompítsa Moszkva ellenséges hozzáállását olyan területeken, mint a KözelKelet vagy DélÁzsia. - A StartI megújítása kényszerűség, hiszen decemberben hatályát veszti az eredeti szerződés. Washingtonból nézve túlságosan a fegyverzetkorlátozás kérdése körül forog az amerikaiorosz kapcsolatrendszer? - A szerződés megújításának előjeleit itt is látni egyegy nyilatkozatból, és várhatóan valamiféle bejelentésre kerül sor Moszkvában. De a fő kérdés Amerikába n az, hogy az Obamaadminisztráció a fegyverzetkorlátozás kérdéskörébe - és esetleg még üzleti megállapodásokra - kívánjae beszorítani a kétoldalú kapcsolatokat. Két
