Reggeli Sajtófigyelő, 2009. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-07-25-27
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 02.02 . 32 eredményeiről. A sajtótájékoztatón büszkén nyilatkoztak arról, hogy a „kisebbségi kérdésekben leginkább hivatott” f őbiztos semmi kifogásolni valót nem talált az államnyelvtörvényben, és „egy betű megváltoztatását sem követeli”, majd Magyarország “szörnyű szlovákellenes kampánya” felett háborogtak. A sajtótájékoztatón tett ígéretüknek megfelelően másnap nyilvánosságra hozták a kisebbségi főbiztos államnyelvtörvény módosítására vonatkozó értékelését, hogy mindenki saját szemével láthassa győzelemittas szavaik alátámasztását. A külügyminisztérium honlapján az eredeti angol dokumentumot tették fel, úgymond az “autenticitás ” érdekében. Később kiderült, hogy nem az egész dokumentumot, ugyanis befejező részével csak utólag egészítették ki. Aki a főbiztosi jelentést olvasta, annak kíváncsisága nagyon gyorsan csodálkozássá változhatott és joggal támadhattak kételyei, hogy ugyan azt a dokumentumot olvassae, mint amiről a szlovák miniszterek sajtótájékoztatójukon beszámoltak. A főbiztosi jelentésről tudni kell, hogy nem egy lezárt anyag, hanem egy munkaanyag első változata, amelyet a főbiztos konzultációk során át egészít ki és po ntosít. Ez a változat még a magyar féllel történt szakmai konzultációt megelőzően készült, tehát annak meglátásait nem is tartalmazza. A szlovák fél igyekezetét, hogy ezt a munkaanyagot – a nemzetközi gyakorlatban szokatlan módon – nyilvánosságra hozza, ta lán nem is motiválta más, mint annak tudata, hogy a későbbi változatok, a főbiztosnak az ügyben való további elmélyülését követően rájuk nézve már csak rosszabb lehet. Az alábbiakban néhány olyan részletet emelek ki kisebbségi főbiztos jelentéséből, amel yek a miniszterek által állítottakat – hogy a törvény jó, és módosítást nem igényel – árnyalják vagy cáfolják: A 2009. július 22i keltezésű kilenc oldalas jelentés három részből áll, melynek első része a törvénymódosítás hátterével foglalkozik. Ebben a főbiztos rögtön az ötödik sorban megállapítja az 1995ben elfogadott szlovák államnyelvtörvényről, hogy “ nemcsak a nemzeti nyelv támogatására és védelmére vonatkozó leginkább korlátozó jogszabályok egyikévé vált az akkori Európában, hanem aggodalmat kelte tt a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek nyelvi jogainak tiszteletben tartását illetően is.” A továbbiakban megállapítja, hogy ezen a helyzeten a nemzeti kisebbségek nyelveinek használatát szabályozó törvény 1999ben történő elfogadása változtatott: “ E két jogszabály együtthatása mindig is perdöntő volt az államnyelv támogatása és a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek nyelvi jogainak biztosítása közötti helyes egyensúly megtalálásában.” A főbiztos a továbbiakban megállapítja, hogy kisebbségi nyelv törvény éppen ezt célozta meg és elfogadását követően egy pozitív folyamat volt észlelhető a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogainak védelme vonatkozásában, amiért megdicséri Szlovákiát. Az államnyelvtörvény módosításának törvényalkotási folyama táról megállapítja, hogy a parlament “elég gyorsan” fogadta el a törvénymódosítás szövegét 2009. június 30án, és „a módosításokat a Nemzeti Kisebbségekért felelős Főbiztostól kért vélemény kézhezvétele előtt fogadták el.” Megállapítja: „a jó gyakorlat azt tanácsolja, hogy az esetlegesen vitatott törvények esetén megfelelő figyelmet és időt kell biztosítani a visszajelzésekre az előkészítési és tárgyalási folyamatban.” A következő részben, mely a „Mi fog változni” címet viseli, a törvénymódosítást részlet es vizsgálatnak veti alá. Megállapítja, hogy a törvény általános célja – az államnyelv védelmének erősítése – , a törvény több rendelkezésében is megismétlődik: például, hogy minden közigazgatási szerv köteles aktívan részt venni a törvény betartásának el lenőrzésében. „Az ilyenfajta előírások, miközben önmagukban elfogadhatóak a jelenlegi nemzetközi standardok alapján, de a lakosság nemtöbbségi részében aggodalmat kelthetnek.” Külön megjegyzi, hogy ráadásul a törvény egyik új bekezdése a személyi hatályt az állami és önkormányzati szerveken túl kiterjeszti a jogi személyekre, az egyéni vállalkozókra és magánszemélyekre: „ilyen rendelkezés aggodalomra adhat okot az arányosság követelményének való megfelelőségét illetően. Míg a nemzetközi és összehasonlító s tandardok az államnyelv támogatásának érdekében önmagában véve nem tiltják a nyelvi szabadság nem közterületeken való némi korlátozásának előírását, ez azonban nem korlátozhatja indokolatlanul a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogait.” A főbiztos szerint ennek az előírásnak nem kellene gondot okoznia az államnyelvtörvény és a kisebbségi nyelvtörvény közötti összefüggés figyelembe vételével: “Amennyiben az értelmezés jogrendszerrel összhangban történik, világos, hogy a törvény személyi hatályának k iterjesztése nem foglalja (és nem is foglalhatja) magában a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogainak korlátozását. Azonban, szűken (és rosszul) értelmezve, a
