Reggeli Sajtófigyelő, 2009. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-07-25-27
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 02.02 . 16 Az említett kifogást újabban hangoztatók a vegyes iskolák helyreállításának témáját is megpendítették mind a sajtóban, mind országos fórumokon, a nagy múltú középiskolákban visszavinnék a román osztályokat — és, bizony mondom, nem tudják, hogy a tűzzel játszanak, az évtizedek óta fejünkre olvasott igaztalan vád, a kárhozatosnak feltüntetett, ún. szeparatizmus bősz hangoztatóinak nótáját fújva. Jelentsük ki hát kerek perec, elemi tanügyi tapasztalatunk kilencven éve — és amíg jogi helyzetünk gyöke resen nem javul, az is marad — , hogy a vegyes iskolát ugyanazon cél szolgálatában működteti a fennálló centralizált állam és a meggyökeresedett gyakorlat, mint amiért a vegyes házasságot szorgalmazta és szorgalmazza. A kisebbségek beolvasztása persze beolv adássá szelídülhet, időnként és koronként másmás ütemben folyik, az okok átrendeződnek, a hangsúlyok szintén, de attól még rendületlenül folyik a nemzetállam mai működésének folyományaként, és a spontán vagy erőszakos formák viszonyának változása mit sem változtat azon a szükségleten, hogy a kisebbségnek saját önvédelméről lemondania nem szabad. Mi több, aki azt gyengíti, kábító, ostoba beszédekkel, hamis „felismeréseivel" (állítólag nem akarnának diákjaink megtanulni románul) félrevezeti a közvéleményt, b izony a közösség és maga alatt vágja a fát. A románoktatás alacsony hatékonyságának okai ma valójában a célszerűtlen, többszörösen is hibás tantervben és tankönyvekben keresendők. Éppen a kérdés körül kibontakozó polémia jelzi, mennyire törekszik a kisebb ség az államnyelv elsajátítására, miközben a maga egyéni és közösségi identitását, kohézióját külön iskolai intézményekkel is védi, és nem ezek felszámolása, hanem éppen elismertetése lehetne támaszává egyenjogúsításának is. A különböző nemzetiségű tanulók közelítésének, baráti viszonyának szorgalmazását nem a magyar közösségek kohéziójának gyengítése útján kell keresni. Mi másra vezettek a hírhedt tagozatosítás következményei, mikor is végül magyarul már az osztályteremben sem lehetett szabadon beszélni, é s a vezető állásokat mind a többségiek foglalták el, a kisebbséginek legfeljebb alárendelt szerep vagy az sem jutott? Barátkozzanak hát egymással az azonos súlyú iskolák és azok diákjai, ne az országos egyenlőtlenséget kényszerítsük rá a belső iskolai élet re. Sőt, továbbmennék: nem az iskolák vegyessé tétele a megoldás, hanem a tanügyi önrendelkezés talaján a saját felépítmény felállítása, el egészen a külön tankönyvbizottságokig, tanfelügyelőségekig, minisztériumi főtisztviselőkig és igazgatóságokig, az ön álló állami egyetemi hálózatról nem is beszélve. Kovács András, Háromszék vissza Összefogás helyett szétfogás Erdélyma [ 2009. július 27., 01:10 ] Elnézést a hasonlatért, de azt sem lehet érzékelni, hogy a magyarság a Kárpátmedencében maga hurkole kötelet keze, lába vagy a nyaka körül, vagy ebben a történelmi ítéletidőben mások fonják a nyakra való istrángot számunkra. Felvidéken a szlovákok tesznek a nyelvünkre lakatot, az ukránok Kárpátalján — ők a maguk fölrajzi tájékozódása szerint Kárpátokon túli területként érzékelik azt, ami számunkra a Kárpátokon innen van — , szóval, az ukrán nacionalisták maradék magyar iskoláinkra robbantják rá a nyelvi Csernobilt, s eközben a román vasgárdizmus már a magyar anyák magzatait sérti és provokálja az emberi fantázia legalávalóbb és leghitványabb minősítéseivel, vannak vidékek, ahol cigányok szedik szét házunk ereszét, s eközben mi, magyarok azzal vagyunk elfoglalva, hogy bajos dolgaink ügyes egyeztetése helyett ki, hova és mikén t szólít bennünket a magyar megmaradás eresze alá, hogy ne folyjon a nyakunkba a magyarpusztító savas eső. Voltak, akik az utóbbi évek romániai magyar pártosodás többszínűsödését mint az egyedül üdvözítő nemzeti boldogulás útját üdvözölték, és lám, hova j utottunk, egy közös babarongyosztás erejéig sem tudjuk az egyetértés fedele alá hozni magunkat és híveinket. Tőkés László rendteremtő képessége és karizmája sem elégséges ahhoz, hogy legalább és kimondottan alapvető dolgokban közös nevezőre jussunk. Ilye n volna, hogy csupán egyet említsünk, a székelyföldi autonómia ügye. Van Romániai Magyar Demokrata Szövetségünk, ennek vannak széki szervezetei — szándékosan írom ki a teljes neveket — , van Székely Nemzeti Tanácsunk, van Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsunk, v an Magyar Polgári
