Reggeli Sajtófigyelő, 2009. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-07-18
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 07.18 . 29 egy elbeszélés, egy vadásztörténet stb. De a többsége a szövegeknek ún. didaktikai kell hogy legyen. Mégpedig úgy, hogy a gyermek folyton kérdez, mint az életben teszi, é s a szülő felel. A párbeszéd úgy zajlik, hogy a gyermek többnyire a felnőttel együtt jelenik meg. Kérdi: ezt hogy mondjuk románul? S ha románul van kiírva: mi a magyar megfelelője? Adódik tehát egy információhiány, erre a gyermek rákérdez, folyton újabb pá rbeszédhelyzetek adódnak. Még mondjak egy példát: hivatalos helyeken való eligazodás. A gyermek táborba vágyik, kérvényt kell beadnia, személyi adatokat kérnek stb., magát az opciót is meg kell tudnia fogalmazni románul. — A nyelv mellett nyilván a román népet is megismeri közben. — Persze, idővel eljutunk odáig, hogy román közmondásokkal ismerkedünk például. Itt vonjuk be a román gondolkodásmód sajátosságait, amelyek különböző helyzetekben másként nyilatkoznak meg, elüt képviláguk is a magyartól. És még sorolhatnám. Irodalomtörténet helyett Ízelítőnek talán ennyi is megteszi. Időközben a munkacsoport a középiskolás tananyagot is felvázolta, benne a nyelv rétegzettségéből kiindulva dolgozta ki koncepcióját, és nem irodalomtörténetre építette, hanem kult úra- és civilizációtörténeti vázat adott neki. — Létezik, ugye, publicisztikai nyelv és stílus, van tudományos vagy hivatalos, közigazgatási és jogi nyelv, köznapi nyelvhasználat és több más, köztük persze szépirodalmi is, ezt hagytuk a legvégére. A gyer ek mindennapjaiban ezekkel találkozik. Bizonyos témaköröket továbbvittünk a középiskolába is, magasabb szinten, de hogy ne ismételjem őket, hadd említem meg például, hogy román tudósokat, felfedezőket, kutatókat is megszólaltatunk. Ezt a mai tankönyv is vé gzi, de más a szempontja. Mi azt nézzük, hogyan jutott el felfedezéseihez Emil Racoviţă, Victor Babeş stb., milyen erőfeszítéseket kellett tennie. Következnek a nagy alkotók: nemcsak írók, hanem szobrászok, zenészek, képzőművészek, s itt, úgy vélem célszer űen, kapcsolódunk a román és magyar művészek közti viszonyhoz, hasonlóságokhoz. Széttörjük azt a mesterséges elszigeteltséget, melynek az az eredménye, hogy sem a román, sem a magyar nép nem ismeri a másik tudósait, művészeit, felfedezőit. Én például ajánl anám, hogy Liszt Ferenc romániai hangversenykörútjaival is foglalkozzék a tankönyv, egyetemista koromban ugyanis az Akadémiai Könyvtárban sok mindent fellapoztam, és rábukkantam azok rendkívüli visszhangjának nyomaira, a legmagasabb körök fogadták, rendkív üli tisztelet övezte. Rápillantást lehet egyúttal nyújtani a román zenei életre. Ha tankönyvet írnék, azt részben szintén didaktikai szövegekre építeném, de felhasználhatók a korabeli sajtószemelvények is. Vagy a tudományos nyelv: nem elvontan beszélni ró la, hanem mi Titu Maiorescut ajánlottuk, aki a jelenlegi tantervben is szerepel, de nem borzasztóan bonyolult szövegeit kellene elemezni, melyekből nehezen ért meg valamit a magyar gyermek, inkább a könnyebben hozzáférhető szövegekből válogatva az irodalom tudomány szakszókincsét ismertetnénk. Akkor a publicisztika és ennek kapcsán a feladat: írj beszámolót az újság számára egy eseményről! Ezt a tanár nyilván előkészíti azzal, hogyan is kell megírni egy ilyen cikket, hogyan közelíteni hozzá, mekkora terjede lemben. Vagy: készíts egy sajtószemlét! Egyáltalában mi az, hogy revista presei? Vagy: írjunk évforduló kapcsán egy íróról egy ismertetőt! Hogyan kell azt megszerkeszteni? Előadható írásban és szóban. Ennek persze utána kell nézni, és itt bejön a könyvtár, az információszerzés, az összegyűjtött anyag értelmezése, aktuálissá tétele, hogy naprakész legyen. Itt bevonható az irodalmi stílus egész kérdésköre. Egy tizenegyedikestizenkettedikes tanuló már jogi, közigazgatási kérdésekkel is szembesül, egy bonyolu ltabb kérvényt, egy fellebbezést meg kell tudnia fogalmazni, egy panaszt benyújtania. Aki nem tudja megírni, tapasztaljuk, mennyire hátrányos rá nézve. Boldogulni kell tudnia az útlevélosztályon, rendőrségen, prefektúrán. De a kórházban is, az orvosnak el kell tudnia mondani, mi bántja, mije fáj, és ismernie kell a betegségek neveit, leírását. — Kész kézikönyvként forgatható tankönyv írható ebből a tantervből! Kézikönyv az élethez.
