Reggeli Sajtófigyelő, 2009. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-07-14
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 07.14 . 16 kötelezettségeket kel l teljesítenie a további erőszak elkerülése végett. Az erről szóló dokumentumot a héten írják majd alá. Az alprefektus kijelentette: figyelmeztette a polgármestert és a helyi hatóságokat, hogy a békés egymás mellett élés érdekében a jövőben „hatékonyabb d ialógust” folytassanak a roma közösség képviselőivel, de a rendőrséggel is. A megyei rendőrfőnök folyamatos járőrözés biztosítását ígérte. Szociológusok szerint a konfliktusoknak mélyebb okai vannak. A háromezer lelket számláló községben élő 189 fős roma közösség nem rendelkezik földterülettel, amelyre házait felépíthesse, egyáltalán nem fér hozzá a helyi erőforrásokhoz, a roma családok létfenntartása nincs biztosítva, a létbizonytalanság esetükben a legnagyobb mértékű. Ez vezet törvénytelen cselekedetekhe z, amelyek joggal bosszantják a helyi magyar közösséget, ám annak önbíráskodnia semmilyen körülmények között nem lenne szabad. Nevük elhallgatását kérő Hargita megyei illetékesek lapunknak elmondták: a gyújtogatásra a székelyföldi magyar közösségeknek min den bizonnyal a televízióadók által részletesen ismertetett hasonló magyarországi agressziók szolgálhattak példával. A székelyek és a magyarul is beszélő helyi romák között korábban is adódtak nézeteltérések. Amikor azonban 1990 márciusában Görgényvölgyi román parasztok támadták meg az iskoláik visszaszerzéséért tüntető marosvásárhelyi magyarokat, a romák a magyarok pártjára álltak. "Ne féljetek magyarok, itt vannak a cigányok!" - ezzel a kiáltással érkeztek a romák a véres konfliktus helyszínére, a Rózsá k terére. A roma gesztus nyomán a két közösség évekig a legnagyobb békében élt egymás mellett. Az utóbbi idők konfliktusai azonban azt jelzik, hogy a magyarroma béke a székelyföldi térségben (is) végképp veszélybe került. viss za Az anyanyelvhasználat büntethetősége európai szintű kérdéseket vet fel Magyar Nemzet 20090714 Németh Zsolt A szlovák parlament 2009. június 30án – cinikusan negligálva a szlovákiai magyarok és Magyarország előzetes kifogásait és konzultációs i gényét – elfogadta a szlovák államnyelvtörvény szigorítását. A módosított törvény büntethetővé teszi (néhány speciális esetet kivéve), ha egy állampolgár, akinek anyanyelve nem azonos a többségi nemzetével, nyilvánosság előtt saját anyanyelvét megelőzően n em nyilvánul meg a többségi nemzet nyelvén, vagy nem helyesen használja azt. Ha a Bajnaikormány magát őszintén válságkezelőnek tartja, akkor szlovák relációban most brillírozhat, mert a magyar – szlovák kapcsolatok a szlovák államnyelvtörvény megszigorításá val meglehetősen válságos szakaszba jutottak. Ezt talán a kormányfő is érzékeli, mert sokunk várakozásait felülmúlóan abszolválta miniszterelnökségének eme első komolyabb külpolitikai megmérettetését: megértette, hogy arcvesztés nélkül nem tehet mást, mint azt, hogy lemondja szlovák partnerével találkozóját, nem hagyva kétséget ennek okai felől. Nyilatkozataiban rávilágított az intézményes magyar – szlovák párbeszéd teljes csődjére, és leszögezte, hogy nem hajlandó tartalmatlan látványtalálkozókra. Ezek a lép ései nemzeti konszenzusra támaszkodtak. Az 1995ben aláírt magyar – szlovák alapszerződés esszenciája egy mondatban foglalható össze: amit valamelyik fél problémaként jelöl meg, arról párbeszédet kell folytatni. Magyar részről ehhez – kormányokon átívelően – következetesen tartottuk magunkat. Minden esetben, amikor a szlovák oldal jelezte igényét – például a státustörvény, majd a szélsőséges erők problematikája, végül a Kárpátmedencei Magyar Képviselők Fórumának (KMKF) intézményesítése kapcsán – , érdemi dial ógust folytattunk, illetve folytatunk. A szlovák fél ezzel szemben immár sorozatosan negligálja a magyar konzultációs igényeket: így történt a Benesdekrétumok megerősítése és a szlovákiai magyaroknak a KMKFben való részvételét elítélő szlovák parlamenti határozat esetében, ami persze mind eltörpül a nyilvános magyar nyelvhasználat büntethetőségének problémájához képest. A magyar – szlovák alapszerződés romokban hever, mert a szlovák fél, anélkül, hogy felmondta volna a dokumentumot (ami bár irracionális, de legalább őszinte lett volna részéről), sorozatosan megszegi, illetve semmibe veszi rendelkezéseit. A nemzetközi jog alapvetően a jogalanyok jóhiszeműségére épül, ami az esetleges félreértések esetén gesztuspolitikára, kölcsönös tapintatra és nem utolsósor ban messzemenő udvariasságra ad alapot az államok
