Reggeli Sajtófigyelő, 2009. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-07-14
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 07.14 . 17 viszonyában. Viszont a nemzetközi jog egyik legsúlyosabb kérdése, hogy mi van olyankor, amikor az egyik fél részéről egyértelműen és tartósan hiányzik a jóhiszeműség? Nekünk most ezzel a helyzettel kell sz embesülnünk. Nem az a kérdés, hogy miként lehet kiédesgetni a szlovák féltől a még nagyobb megértést, illetve az alapszerződés szellemének a még következetesebb érvényesítését, hanem az, hogy hogyan lehet kikényszeríteni az alapszerződés betűjének legalább minimálisan elvárható szintű betartását. A nemzetközi joga nemzetközi közösséget jelöli meg mint a megoldás legfontosabb forrását, amelyhez az államoknak joguk van partnereik jóhiszeműségének hiánya esetén fordulni, és amelynek erkölcsi és politikai felel őssége a nemzetközi jogszerűséghez való visszatérés feltételeinek megteremtése saját jogsértő tagjainál. Ami jóhiszemű partnerek esetében magától értetődő, hogy a félreértéseket kétoldalúan rendezik, úgy, hogy a kívülállók már csak a problémák megoldásár ól értesülnek, annak a jóhiszeműség teljes hiánya esetén az ellenkezője igaz: ebben az esetben az államoknak nemcsak joga, de tulajdonképpen kötelessége a nemzetközi közösség fórumaihoz fordulni, pontos tájékoztatást adni a kialakult helyzetről, és megoldá st szorgalmazni. A kisebbségi nyelvek nyilvános használatának büntethetőségét (és vele együtt a magyar – szlovák reláció egyéb súlyos problémáinak ép ésszel szinte felmérhetetlennek tűnő teljes tömegét) Magyarországnak nemzetközi fórumok elé kell vinnie, és a nemzetközi közösségtől kell kérnie a jogszerű helyzet helyreállításának előmozdítását. A nyilvános anyanyelvhasználat szankcionálásának törvénybe foglalása a nyelvinemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárok állami eszközzel történő megfélemlítése. A z államnyelvtörvény megszigorítása az ilyen fajta megfélemlítésnek nem az első esete Szlovákiában. A rendőrséghez védelemért folyamodó magyar diáklány, Malma Hedvig rendőrségi, majd kormányzati meggyanúsításának, vagy a dunaszerdahelyi magyar szurkolótábor szétverésének a hatása (vagy inkább a célja?) a teljes szlovákiai magyar kisebbség megfélemlítése volt. Az anyanyelvhasználat büntethetősége annyiban súlyosabb a korábbi eseteknél, hogy ezúttal nem a törvényekkel való visszaélésről van szó, hanem a kisebb séggel szemben félelemkeltő és diszkriminatív hatású törvényalkotásról. Ez a Rubicon átlépése. Egy olyan országot, ahol etnikailag diszkriminatív célokat megfogalmazó indoklással az állampolgárokat megfélemlítő törvényeket alkotnak, nem lehet standard euró pai demokráciának tekinteni. Ez már nem a demokrácia rossz működését, hanem leépülését jelzi. Látni kell az egész európai baloldal súlyos felelősségét ebben a kérdésben. Az Európai Szocialista Párt befogadott egy olyan, magát baloldalinak nevező pártot, a szlovák Smert, amely két, nyilvánvalóan rasszista alapon kisebbségellenes, nacionalista párttal lépett koalícióra. Az európai szocialisták döntése politikailag igazolta a Smer koalíciós társválasztását és egyre nacionalistábbá váló politikáját. Mi az ered mény? A kisebbségi anyanyelvhasználat büntethetőségének – egy nyilvánvaló rasszista intézkedésnek – törvénybe emelése. Mit lép erre az európai szocialista frakció? A napokban összeülő, új Európai Parlamentben a frakció egyik helyettes vezetőjét éppen a ny elvtörvény szigorítását a nemzeti törvényhozáson keresztülhajszoló szlovák Smer fogja adni. Az etnikai diszkriminációt alkalmazó törvénykezés Rubiconjának átlépése Szlovákiában az Európai Szocialista Párt de facto támogatásával történik. Ideje lenne ennek az európai politikai családnak elgondolkodnia azon, hogy ez hogyan egyeztethető össze a baloldaliság eszmevilágával. Vajon céljuke, hogy az ő támogatásukkal kerüljön az EU egyes tagállamaiban a „szocialista” szó mellé a „nemzeti” jelző? Mindamellett a nyi lvános anyanyelvhasználat büntethetőségének bevezetése egy tagállamban nemcsak az európai szocialisták, hanem az egész Európai Unió kapcsán kérdéseket vet fel, és nekünk, magyaroknak, ezekre a kérdésekre egyértelmű választ kell adnunk. A június 30án elfog adott szlovákiai törvénymódosítás indoklása egy ponton kimondja, hogy az államnyelv (értsd: a többségi nemzet nyelvének) védelme bizonyos esetekben felülírhatja a szólásszabadságot és a magánélet szabadságát. Ez nemcsak kisebbségpolitikai szempontból font os nyilatkozat, hanem radikális állásfoglalás az államés az állampolgár viszonyáról. Annak törvényesítése, hogy nem az állampolgároknak van állama, hanem az államnak vannak állampolgárai, akiknek alapvető jogai a vélt vagy valós állami érdekek – például a nyelvi homogenizáció – elsőbbségére hivatkozva tartósan legázolhatók. Ha egy ilyen törvény megfér az Európai Unióban, akkor az Európai Unió ina már teljesen másról szól, mint az európai integráció kezdetekor, vagy alapításakor. Akkor ez már egy teljesen más Európai Unió, mint amelybe mi, magyarok, valamikor elindultunk, amelynek tagságára évtizedeket vártunk, és amely tagságának elnyerésé ért súlyos áldozatokat hoztunk. Az az Európai Unió, amely befogad egy ilyen törvényt, immár nem a szabadság Európája. De mi, magyarok nem mondhatunk le a szabadság Európájáról. Ennek kell lennie a magyar Európapolitika vezérmotívumának. Mindig akkor tudtu nk nagyot alkotni a történelemben, amikor saját szabadságunkért harcolva minden európai polgár szabadságát, sőt a világszabadságot védelmeztük. Ha az Európai Unió struktúrái nem lépnek fel, vagy eredmény nélkül lépnek fel egy olyan törvény ellen, amely pén zbüntetéssel sújtja a többségi nemzethez nem tartozó állampolgárok nyilvános anyanyelvhasználatát, akkor az európai polgárok szabadsága
