Reggeli Sajtófigyelő, 2009. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-07-03
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 07.03 . 45 Rendkívül örültem éppen ezért, amikor Barack Obama amerikai elnök meghirdette válságkezelő programját, hiszen azt láttam, hogy a sokmilliárd dolláros befektetések elsősorban kézzelfogható, időtálló, szükséges és nagyon is valós értékek létrehozását célozzák. Obama programja főleg infrastruktúráról, energiaiparról, környezetkímélő ágazatokról szól. Felújítanák az iskolákat, a kórházakat, kijavítanák a tönkrement utakat, és kié pítenék országszerte az eddig gyakorlatilag alig létező utasszállító vasúthálózatot. Remélem, hogy ha más eszközökkel és más alaphelyzetből is kiindulva, de Európa és a világ többi része is alapjában ezekre az irányelvekre figyel, és a jövő társadalma elk erüli majd a virtuális gazdaság abszurd helyzetét és az azzal járó buktatókat. vissza Tőkés Lászlódíjat kapott Koncsol László Felvidékma 2009.07.03. Idén Koncsol László felvidéki író, költő, műfordító, helytörténés z kapta a Tőkés László Alapítvány egyéni díját 2009. június 28án Kisvárdán. Az ünnepi esemény istentisztelettel kezdődött a kisvárdai református templomban, majd Tőzsér Árpád írótárs laudálta a díjazottat. A díjátadó ünnepségen részt vett Tőkés László EPképviselő, a díj névadója. A Tőkés László díjat megkapta többek között Orbán Viktor, Nemeskürty István, Erdélyi Géza, Szabó Magda és Tempfli József. Forrás: reformatus.hu, Harangszó Tőkés Lászlódíjat kapott Koncsol László, a Szlovákiai Református Kereszty én Egyház tiszteletbeli főgondnoka – Koncsol László író, költő, műfordító, zenész, számos tanulmány, esszé- és verskötet szerzője, sok évig a szlovákiai református egyházközösség gondnoka, a pozsonyi vásártéri kálvinista templom orgonistája, Csallóköz me gszállott helytörténésze már hosszú évtizedek óta jönjön felénk öles, elnyújtott lépteivel a múltunkból, a történelemből, és mindnyájunk számára végtelenül ismerős, mindnyájunknak rokona. Azon közös ősünknek a mai inkarnációja ő, aki mindig egyszerre volt népbennemzetben gondolkodó lélek- és létpásztor, magyar szellemiség- és történelemalakító kisnemes és minden történelmi kataklizmát túlélő parasztgazda – kezdte laudációját Tőzsér Árpád, majd így folytatta: – Abból a magyar mélytörténelemből lépked elő, amelyről Németh László írja: „Ha nagybátyáim Jánosnapon összekaptak, nemcsak vitatkozásuk módja emlékeztetett jobban a Teleki Mihály és Bethlen Miklós párbajaira, mint a ma országló virzsiniás utódoké, de a használt nyelv s a szemben álló bölcsesség is.“ Ha a történelmi múltunkat ma élő személyekben akarom megidézni, én sem távolba nézek, nem a Budapesten, Pozsonyban és Kolozsvárott országló virzsiniás újgazdagokat veszem szemügyre, hanem legtöbbször a tőlem immár közel hatvan éve mindig karnyujtásnyira élő, dolgozó, lépkedő barátomat, egykori közép- és kisnemesek, kálvinista lelkészek, értelmiségiek mai utódját, Koncsol Lászlót. S ha valaki ezekután azt hinné, hogy Koncsol maga a két lábon járó anakronizmus, csak részben lenne igaza, mert az immár hetve nes éveinek közepét közelítő jeles gondolkodónkírónk habitusát éppen az teszi megismételhetetlenül egyénivé, hogy a hagyományos értékeink óvása mellett az új idők kihívásai elé is mindenkor oda tudja tárni a mellét: nincs még egy olyan szlovákiai magyar é rtelmiségi, aki kezdettől fogva (tehát már az ötvenes és hatvanas években is) olyan következetességgel készült a szabad Európába, mint ő – hangsúlyozta méltatásában az írótárs. Tőzsér Árpád rámutatott: – Például amikor az ötvenes években nyugateurópai ny elveket szinte életveszélyes volt ismerni, beszélni, mert a poliglott filoszra könnyen rásütötték, hogy nyugati kém, ő, a komáromi egykori bencés gimnázium diákjaként, az iskola ódon falai között demonstratíve angolul és franciául tanult és beszélt, s ma a z egyik legtöbb nyelvet beszélő magyar írónk, értelmiségink. S ilyen vonatkozásban a 89es fordulat Felvidéken talán egyedül őt találta közülünk felkészülten. S amikor a normalizációs husáki Csehszlovákiában jaj volt annak, aki nem volt hipokrita és bitang , ő, különböző külföldi és hazai felszólalásaival, beadványaival, leveleivel, megint csak demonstratíve, vállalta a más véleményűség, a másként gondolkodás ódiumát, hogy vállalásával aztán kiérdemelje a javíthatatlan renitens címét és sorsát. Csodae, ha i lyen múlttal 1989 után ott találjuk az akkori szlovákiai szellemi ellenzék műhelyében, a Kalligram munkatársi gárdájában, ahol aztán máig is dolgozik, alkot.
