Reggeli Sajtófigyelő, 2009. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-07-03
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 07.03 . 44 felmérésekben, hogy az év elején Călin Popescu Tăriceanuval folytatott izgalmas küzdelem során a PNL elnökévé választották. Azt követően azonban Antonescunak nem sikerült növelnie népszerűségét. vissza Fék – rükverc – padlógáz Szabadság 2009. júliu s 03. ERCSEYRAVASZ FERENC Lassan pislákol már a fény a nagy világgazdasági alagút végén. A CNN hírtelevízió műsorai már nem a katasztrofális tőzsdei mutatókkal kezdődnek, a munkanélküliek számának növekedése is lelassult (legalábbis Amerikában), és a nagy bankok, nemzetközi nagyvállalatok közül egyre többen jelentenek nyereséget. A szakértők szerint ugyan ez az év még nem hoz jelentős javulást, de azért már érezhető, hogy a hatalmas tőkeinfúzió, ha nehezen is, de elérte célját, megállította az ördögi kört, amelyben a vállalatok tönkrementek, az emberek munka nélkül maradtak, tehát nem vásároltak, tehát még több vállalat ment tönkre és így tovább. És most, a legmélyebb ponton (remélhetőleg) túl, úgy gondolom ideje elgondolkodni a csőd okain, és olyan intézkedéseket fontolgatni, amelyek megelőzhetik azt, hogy az emberiség még egyszer ilyen helyzetbe jusson. Előrebocsátom, hogy nem vagyok szakértő, a gazdasági helyzetet csak az olyan laikus szemével figyelem, aki matematikából nem áll nagyon rosszul és a logikáról sem mondott le teljesen. És ilyen alapon van egykét gondolatom. Két beszédes statisztikai adatból indulnék ki. Először: a világ vezető gazdasági hatalmának számító Eg yesült Államokban egy személynek átlagosan tizenhárom (!) hitelkártyája van. Tizenhárom különböző mód arra, hogy elköltsön nem létező hatalmas pénzösszegeket, és beláthatatlan adósságokba keverje magát. És ha már a lehetőség adott, nem szokták visszafogni magukat. A második statisztikai adat: az Egyesült Államok teljes nemzetgazdaságának negyven százalékát teszi ki a pénzügyi szektor. Mit is jelent ez? Azt, hogy a gazdasági gyarapodás megengedhetetlenül magas, sőt, betegesen magas hányada származik csupá n a pénz ideoda forgatásából, és a bankok számítógépes agyában úgy növekednek a kövér számlák, hogy semmilyen valós érték nincs a pénztöbblet mögött, mindössze a játékban résztvevők kölcsönös bizalma a rendszer iránt. Utólag szemlélve szinte érthetetlen, miért, hogyan nem látták előre a katasztrófát, hiszen afféle Damoklész kardjaként mindig is ott lebegett e „fenn az ernyő, nincsen kas” a világgazdaság felett. Ezek tudatában szinte magától kínálkozik a recept: fék – rükverc – padlógáz. Azaz: leállítani, lefékezni a gátlástalan pénzügyi hajszát, a mindenféle józan logikát mellőző spekulációra épülő látszatgyarapítást, és a lehető leggyorsabban visszaállni arra az elgondolásra, amely a kézzelfogható, valós értékekre épít. Ezt néhol már hallom egy ideje s zakemberek szájából is. Persze, nem szívesen mondják, mert hát a csődbement rendszer elméleti háttere, a bukott bankimpériumok tudománya mind a közgazdász „szakik” műve, nem könnyű most beismerni, hogy alaposan elszámolták magukat. Talán csak a Bushkorsz ak pénzügyi tótumfaktuma, az aggastyánkorú Alan Greenspan volt igazán őszinte, amikor a szenátus előtt gyermeki őszinteséggel nyilatkozta: rosszul tudtam azt, hogy hogyan működik a világ. Persze, az útirányt megjelölni sokkal, de sokkal könnyebb, mint egy ellenkező irányba rohanó társadalmat mindenestül megfordítani és új elvek szerint új célpontokra állítani. A társadalmi, gazdasági rendszerek tehetetlensége óriási, főleg az elkényelmesedett, fogyasztói kultúrára nevelt tömegek életmódját, hozzáállását i gencsak nehéz lesz megváltoztatni. Rengeteg idő, rengeteg munka szükséges ehhez.
