Reggeli Sajtófigyelő, 2009. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-06-04
MeH Nemzetpo litikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 06.04 . 30 – Szerintem a szlovén magyar kapcsolatok az elmúlt években, és nem csak az utóbbi négy évben, nagyot fejlődtek. Hamarosan, 2011ben 20 éves lesz a független Szlovénia, és úgy látom, hogy az elmúlt két évtized szinte mindegyik éve hozott pozitívumokat, előrelépést. Ebben a négy éves periódusban, amelyben én voltam felelős a szlovén – magyar kapcsolatokért, néhány jelentős eredményt tudtunk elérni . Ha a gazdasági kapcsolatokat nézem, akkor a négyéves időszak alatt durván megduplázódtak a különböző gazdasági számok, mutatók. A külkereskedelmi forgalom volumene még ennél is nagyobb növekedést mutat, 2005ben ez a szám 700 millió euró volt, ma 1,5 – 1,6 milliárd eurót tesz ki. Magyarország ezzel a számmal Szlovénia legjelentősebb középeurópai partnere, olyan országokat előz meg, mint Lengyelország, Csehország vagy Szlovákia. Ezek az eredmények annak is betudhatók, hogy szervezettebb lett a gazdasági, üz leti világ kapcsolatrendszere. Létrejött ugyanis egy olyan keret, amely segíti szervezni az együttműködést, ez a Szlovén – Magyar Üzleti Tanács. Nagyon fontos a gazdasági együttműködés szempontjából az is, hogy a két ország közötti intézményrendszer bővült, volt már közös kormányülés is. Ezt azért tartom fontosnak, mert feladatokat jelöl ki, hivatkozási alap. Az ilyen üléseken elhatározottakat ugyanis egyszerűen meg kell oldani. Az élet természetesen sokszor úgy hozza, hogy az elsődleges lendület után egy pic it elfeledkezünk a feladatokról, alábbhagy az akarat, ami a döntés pillanatában megvolt. Mindezek ellenére a lényeges az, hogy döntés született, erre lehet akármikor hivatkozni, és a különböző projektek ezáltal megvalósításra kerülnek előbb vagy utóbb. – Milyennek látja az eredményeket, ha a kapcsolatokat alacsonyabb, regionális, térségi szempontból vizsgáljuk? – Azt gondolom, a mérleg itt is inkább pozitív, mint negatív. Úgy érzékelem, hogy van egy szemléletváltás, amely tulajdonképpen visszatérés a koráb bi helyzethez. Az államalakulás időszakára gondolok, amikor erőteljes figyelem volt Szlovénia és a szlovéniai magyarság iránt. Valamilyen oknál fogva ez a figyelem alábbhagyott, de úgy érzékelem, az elmúlt években az anyaország figyelmét újra sikerült a Mu ravidék felé irányítani. A helyzet természetesen nem ideális, de jó az irány. Amióta Szlovéniában szolgálok, nem tudok olyan magas szintű látogatásról, ahol a magyar delegáció vezetője, legyen az miniszterelnök, miniszter vagy államtitkár, ne állt volna me g Lendván és ne tárgyalt volna a muravidéki magyarság képviselőivel. Ez így történt még akkor is, ha a vezető portfóliójába, feladatkörébe nem is tartozott ez bele. Ezt szimbolikus, de fontos dolognak tartom. Sikerült elérni azt is, hogy a kisebbség ügyeit bevittük a „nagypolitika” gondolkodásába. Itt még kellenek újabb eredmények. A gazdasági életet illetően annyit tudtam elérni – ebben és az előző kérdéskörben nem lettek volna eredmények, ha a muravidéki kisebbségi és üzleti körök nem segítettek volna – , hogy a régió gazdasági érdekeit már figyelembe veszik magasabb szinteken is. Véletlenül esett az én szolgálatom idejére az autópálya megnyitása, valamint a schengeni övezetbe való belépésünk is, amit óriási dolognak tartok. Azt mondhatom, hogy mindenképpen fejlődésről van szó. A fejlődésnek van egy íve, amely várakozásaim szerint lehetett volna meredekebb is, de semmiképpen sem vagyok elégedetlen, jó irányba haladunk. – Az autópálya mellett a lendvai magyarság egyik fájó ügye a Lendva – Rédics vasútvonal megé pítése. Mi a helyzet ebben a kérdésben? – Ebből a szempontból mindig a lendvai színházat szoktam felhozni. Ahogy hallottam, azt sem sikerült fél év alatt tető alá hozni. A legfontosabb az, ne hagyjuk, hogy a téma lekerüljön a tárgyalóasztalról. Hangsúlyozn i kell, hogy ez mindenki számára hasznos lenne, és azt, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben ez a projekt olcsóbb lenne, mint más vasútfejlesztési tervek. A projektet napirendre kell tűzni, remélem, középtávon meg tudjuk valósítani. – Vane a kérdésk örrel kapcsolatosan olyan feladat, amelyet nem sikerült megoldani, amelynek lefolyásával elégedetlen? – Van egy lényeges, állandóan visszatérő probléma. Hiába számít ugyanis Magyarország fontos gazdasági partnernek, a szlovén közvéleményben, a kommunikált közbeszédben nem vagyunk olyan mértékben jelen, mint ezt indokolnák a kétoldalú kapcsolataink. Ezt annak tulajdonítom, hogy Magyarország nehéz időszakban van, a hírek inkább negatívak, mint pozitívak. A kilencvenes évek második felében jellemző odafigyelés alábbhagyott, nincs pozitív hozadéka annak, ha valaki arra figyel, mi történik Magyarországon. Korábban ez nem így volt, Magyarország valahol egy igazodási pont volt, de sajnos tempót veszítettünk. Van ennek egy másik oka is, mégpedig Szlovénia sikere, am ely természetesen önbizalmat ébreszt. Szlovénia sikeres ország, és valahol elvárja, hogy inkább rá tekintsenek. Ezt jogosan is teszi, ugyanis figyelemre méltó teljesítményt mutatott fel az elmúlt 18 önálló évében. A szorosabb együttműködés érdekében, figye lemfelkeltésben sokat tehetnek a kisebbségek is.
