Reggeli Sajtófigyelő, 2009. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-06-30
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztál ya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 06.30 . 11 válthatott a korábbi állampártból a legkülönfélébb más pártokba, így szoríthatta háttérbe a párton belüli versenytársait, ennek a rugalmas ideológiai formulának a segítségével sz íthatja fel azokat az örökölt szenvedélyeket, amelyeknek választóit köszönheti. Az igyekezet egyik lehetséges eredménye az a populizmus, ahol a hasznossági sze mpontok alapján összekapcsolt ideológiásított értékrendek kavalkádjában a hatalomszerzés és hatalommegtartás vélt sikere jelenti az első szá mú vezérelvet. A vezetett és egyébként lenézett tömegnek pedig a politikai döntéshozatalban az érzelmi azonosuláso n alapuló részvétel képzetét kínálja. Látszólag egyfajta vegyes konzervativizmusról van szó, hiszen a politikai hagyományvilág korábbinál sokkal szélesebb skálája jelenik meg a politikusok eszköztárában, ámde ez a felfogás magukat az eszköztár alkalmazóit morális elvekkel nem köti. Lényege a hasznosság, azaz a politikai eredményesség. Emberképe az eredeti eszméket már elsősorban az előrejutás eszközének tartó, lényegében csak a szinte mindenkivel vívott állandó harc individualizált eszméjét valló vállalkozó politikus s a mögötte álló ideológusi feladatokat ellátó hivatalnokértelmiség által irányított s urak tömeg. A kommunista rendszer utolsó szakaszában megerősödő agresszív kisebbségellenes nacionalizmusuk a régiújak számára használhatónak tűnt a rendszervá ltók legitimitásának aláásására és sajátjuk megújítására. S ebben közeli szövetségesre találtak az alig régebbi tekintélyuralmi, valamint a fasiszta hagyományvilág jelenlegi érdekelvű használóiban. * Az olyan magyar nyomásgyakorlás, amely a szlovák közvé leményhez nem szól, számukra kifejezetten hasznos, hiszen sajátjaik előtt időről időre felmutathatják a magyar szomszéd erőszakos szándékát. És amennyiben a politikai vezetőréteg túlnyomó több ségében egyetértés uralkodik a másik nemzettel szembeni latens vagy nyílt ellenséges viszony kérdésében, akkor az alkotmányos demokrácia kormányváltásai sem változtatnak rajta. De nem szünteti meg a magyarok kormán yzati részvétele, a két ország euroatlanti integrációja, a vámhatások megszűnése és a terjedő regionalizm us sem. Politikai közösségek alkotmányos értékrendje nem elsősorban az őket ért erőszak okán fejlődik, hiszen akkor a történelem folyamán minden agresszív háborút követően az alkotmányosság magasabb és magasabb minőségi szintjére jutott volna mindenki, aki az erőszaknak részese volt, méghozzá pusztán az erőszak révén. Politikai közösségek alkotmányos értékrendjét sokkal inkább új eszmék és a nevükben megfelelő történelmi időszakban lefolytatott, a politikai közösség nagy többségét megérintő viták s az által uk terjedő új értékek fejlesztik értékrendjüket. Mégha megszületésüket s elterjedésüket időnként az erőszak szörnyűsége s igazságtalansága is ösztönzi. Amennyiben a magyarszlovák párbeszéd az országaik politikai közösségének számottevő része előtt sikerre l jár, akkor nagy számban jelenhetnek meg az olyan választók, akik az eddigi hol nyílt, hol rejtett ellenségeskedést a nemzeti igazságosságon alapuló megbékéléssel kívánják felváltani. Olyanok, akik szeretnék megszabadítani politikai rendszerüket a nemzeti félelem terhétől. A megbékéléssel szembeni ellenállás bizonyára kemény lenne és elkeseredett. A nemzeti félelem mind durvább, mind pedig enyhébb formájának éltetői tudnák, hogy l egitimitásuk egyik alappillére kerülne veszélybe. De vajon megérette az idő az ilyen változásra? Itt vane a megfelelő történelmi pillanat? Nézzük, mi változott a XX. század viszonyrendszeréhez képest. Mindenekelőtt, hogy Magyarország és Szlovákia tagja lett az NATOnak és az Európai Uniónak. Ez az állapot pedig kizár mindenféle e rőszakos határváltoztatást. Következésképpen a veszélyképzet megteremtése nem a valós határváltoztatást, illetve annak elkerülését szolgálja, hanem a választók irracionális pártkötődésének megteremtését, illetve megerősítését. A valóságban tehát belpolitik ai, hatalomszerzési céllal erősítik az efféle képzeteket, vágyakat, félelmeket. A belpolitikai hatalmi érdek és a valóság ütközése azonban a határváltoztatással való riogatás ellenzékét is megteremti. Szlovákok jelentik ki, hogy magyarveszély márpedig ninc sen, hamis képzetét a veszélyérzet fenntartásában belpolitikailag érdekelt csoportok tartják fenn. A magyarok ügye fokozatosan olyan hatalmi eszközzé válik a belpolitikában, amely mögül kiveszett a valós fenyegetés, s másféle célra használják. Ezáltal vesz élyforrásból a demokrácia egyik fontos kérdésévé válik. A szlovákmagyar párbeszéd során tehát mindenekelőtt azt kellene világossá tenni, hogy az elkövetett történelmi igazságtalanságokkal való szembenézés, valamint a magyar kisebbség hátrányos helyzetének megszüntetése nem fenyegeti az ország egységét. És hogy a nemzeti egyenlőtlenség fenntartása, a múltban elkövetett igazságtalanságok, embertelenségek elfedése s a félelem fenntartása a nemzeti többségben az ország demokratikus értékrendjét veszélyezteti, nem az országhatárokat. Az általa hátrányosan érintettek nek morális joguk a változatás, a hatalmilag kedvezményezetteknek pedig morális kötelességük. Ugyanakkor a korábban kedvezményezettek számára is többet kell ígérnie az új alkotmányos értékrendnek, mind amennyit korábbi nyújtott. Nemzeti dominanciájukról va ló lemondás nem jelentett bizonytalanságot és veszélyt az ő számukra. Áldozatuk tehát csak viszonylagos. Lemondásuk hatalmi előjogaikról az ő szabadságukat is kiterjeszti, saját jövőjüket is építik általa. Ha
