Reggeli Sajtófigyelő, 2009. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-06-27-29
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 06.2729 . 14 országban a s zlovák nyelv mindenhol előnyt élvez, és minden köztisztviselőnek vizsgát kell tennie államnyelvből. Berényi József, a Magyar Koalíció Pártjának elnökhelyettese szerint az indítvány beterjesztői tizenkilencedik századi eszközökkel próbálkoznak nemzetállamot teremteni a többnemzetiségű Szlovákiából. Marek Madaric kulturális miniszter szerint a rendelkezések nem irányulnak a szlovákiai magyarok és más kisebbségiek ellen, mert ők továbbra is használhatják az anyanyelvüket, de a hivatalos feliratokban csak a sz lovák után, mert ezen a nyelven értetik meg magukat az ország polgárai. A tervezet kötelezővé teszi az információs táblákon, a helyi hangszórókban, továbbá a hirdetéseken, még az óriásplakátokon is a kétnyelvűséget. Úgy, hogy a szöveget mindenhol először szlovákul - a tervezet meghatározása szerint államnyelven - kell feltüntetni, és csak azután más nyelven. Ugyanez vonatkozik a délszlovákiai emlékművekre és emléktáblákra, amelyek szövegeit ezentúl csak a kulturális minisztérium hagyhatja jóvá. A terveze t rendelkezései alapján azokon a településeken, ahol a kisebbség lélekszáma nem éri el a húsz százalékot, csak az államnyelvet lehet használni, még a kórházakban és a szociális intézményekben is. Kivétel az lehet, ha az ügyfél vagy a beteg nem tud szlováku l. Ezt a cikkelyt az MKP képviselői a magánéletbe való beavatkozásnak és abszurdnak minősítették. Mire Rafaj azt felelte nekik, hogy az "államnyelv védelme legitim okot nyújt a szólásszabadság és a magánélethez való jog bizonyos korlátozására". Ugyancsak k ötelezően először az államnyelven kellene feltüntetni a földrajzi neveket is. Az indítványban azonban nem szerepel az a kitétel, hogy a hivatali ügyintézésben, tehát a rendelkezés akár a nemzetiségi sajtóra vagy a magyar tankönyvekre is vonatkozhat. Bauer Edit szlovákiai EPképviselő beadvánnyal fordult az Európai Bizottsághoz, és tényekkel cáfolja a pozsonyi kormánypártiaknak azt az állítását, miszerint a tervezet nem gátolja a kisebbségi nyelvek használatát. vissza Megdőlt egy tabu Kilenc évvel ezelőtt a vajdasági tartományi képviselőház ankétbizottságot nevezett ki, hogy megállapítsa az 19411948 közötti ártatlan vajdasági polgári áldozatok számát. A szándék elismerésre méltó, hiszen addig hivatalosan csak ártatlan szerb, zsidó és roma áldozatokról esett szó. Végel László| Népszabadság| 2009. június 28. | Jugoszláviában a "hideg napok" szörnyű krónikája iskolai tananyag lett, ám legnagyobb tabunak számítottak az 19441945ben történt német- és magyarellenes retorziók. A titói Jugoszláviában sok tabut ki lehetett kezdeni, azonban ezt a kérdést nem lehetett felvetni. A titói Gulagról a hatvanas években regény született, a partizánretorziókról azonban a közbeszéd nem tudott. Természetesen nemcsak az ártatlan magyar áldozato król, hanem a szerb, a horvát, a macedón vagy a szlovén áldozatokról is tilos volt beszélni. Ez a nagy tabu erőteljesen befolyásolta a magyar kisebbség nemzeti öntudatát, hiszen csak a magyar bűnöket tartották számon, ám az ellene elkövetett bűnök viszont kiszorultak a közbeszédből. A múlt a kollektív öncenzúra tárgya lett, az a nemzedék, amely érett fejjel élte át, tapasztalatait nem adta tovább az új nemzedékeknek. A tiltás olyan kemény volt, hogy életveszélyes volt emlékezni rá. Az emlékezet feletti dik tatúrát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a kilencvenes években, amikor már nem volt túl kockázatos a kérdés szellőztetése, akkor sem kerültek elő olyan írásművek, regény vagy szociográfia, napló vagy vallomás, amelyben a kortárs értelmiségiek tettek volna tanúságot. Nemcsak a félelem idézte elő a kollektív amnéziát, hanem a Titokorszakban bekövetkezett változások is. Az ötvenes években, később egyre inkább Jugoszláviában nagyobb megértéssel kezelték a kisebbségi kérdést, mint a többi szocialista or szágban. Ebben a helyzetben a tanúnak számító nemzedék kompromisszumot kötött a titoizmussal, nemcsak a politikai nómenklatúra vagy az értelmiségi elit kompromisszuma volt ez, hanem az egész közösségé, hiszen kilátástalan volt a múlt sebeit feszegetni akko r, amikor Európaszerte a jugoszláv kisebbségpolitikát példamutatónak nevezték, a magyar kisebbség életszínvonala és közérzete pedig napról napra javult. A Milosevics hatalomra jutása utáni háborús vészhelyzetben, amikor a magyar kisebbség úgy érezte, hog y nincs mit vesztenie, feltört a föld alá szorított trauma. Az újságírók, civil aktivisták és polit ikai pártok követelték a teljes igazság kimondását, cikkek és könyvek jelentek meg, amelyek feltárták, hogy mi történt 1944 őszén és 1945 telén.
