Reggeli Sajtófigyelő, 2009. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-06-22
MeH Ne mzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 06.22 . 19 Nagy Ferenc, Magyarország szabadkai főkonzulja Sólyom László magyar köztársasági elnök üdvözletét tolmácsolta az ünnepségen. Kiemelte, hogy szerbiai szolgálata kezdetén már együttműködött a szervezettel, és a jövőben is nyitott erre az együttműködésre. Dicsérte a szervezetnek az emberi jogok védelme illetve az európai polgári értékek népszerűsítése terén végzett munkáját. Branko Gajin, Szenttamás polgármestere örömmel nyugtázta, hogy európai elismerés érkezett városukba. Ez azonfelül, hogy a kérdéses s zervezet elismerése, a város rangját is emeli, mondta. Beszélt a civil szerveződés fontosságáról és a különböző nemzetek és nemzetiségek együttéléséről, mondván, a hatalom dolga , hogy a toleranciát ápolja, az ellenzéké, hogy ha a hatalom letér erről az út ról, akkor figyelmeztesse, a polgári szerveződéseké pedig, hogy őrködjenek a megvalósítása felett. A szenttamási székhelyű Emberi Jogi Központ 2005ben alakult a Civil Mozgalomból kiválva és az emberi jogok védelmére szakosodva. Eddigi tevékenységük rendk ívül sokrétű. A szervet felépítése nem hierarchikus, az öt legközvetlenebb munkatársa: Andrócky Csaba, Hegedűs Csaba, Kis Rudolf, Nádi Karolina és Süge Zsolt nem vállalják fel, hogy közülük bárki is előbbre való lenne a másiknál. Valamennyien úgy nyilatkoz nak, hogy ők mindannyian az Emberi Jogi Központ aktivistái. Nincs még egy olyan szervezet a Délvidéken, amelynek olyan nyilvántartása lenne a magyarságot ért bántalmazásokról és egyéb jogsértésekről mint ennek a szervezetnek. Nem véletlen tehát, hogy amik or Sólyom László magyar köztársasági elnök tájékozódni kívánt a délvidéki magyarság helyzetéről, akkor ez a szervezet is meghívást kapott. Az Európai Unióban is méltányolják munkájukat. A nemrégiben megtartott európai parlamenti közmeghallgatásra az ő képv iselőjük is meghívást kapott. Ez a szervezet az, amely tájékoztatja a nyilvánosságot, ha valahol magyarverés történt, s lehetőségeikhez mérten jogi védelmet is biztosítanak a bántalmazott családjának. Érdekes módon, a Szülőföld Alap támogatásából egyetlen fillér sem jutott munkájuk támogatására. De nem csak a magyarellenes incidenseket tűzték zászlajukra. A közélet hamisságára mutattak rá a Civil Mozgalom által kiadott Magyar Fantom című időszakos kiadványukkal, amelynek első száma a sajtóegyensúly helyzet ével, a második szám pedig az önrendelkezéssel foglalkozott. Felvállalták a mediátor szerepét is akkor, amikor arra kívánták rávenni a délvidéki magyar politikai pártokat, hogy közösen dolgozzanak ki egyetlen autonómiakoncepciót, hisz ilyen módon hatékonya bb lehet a fellépésük. Akkor ez a kezdeményezésük fiaskóval végződött, de az idő őket igazolta, 2008 elejére már megalakult a Magyar Koalíció és elkészült a közös autonómia koncepció is. Kampányoltak a Magyar egyetem megalakításáért is. Korán tették, ennek a gyümölcse még nem ért be, de hisszük, nem sokat kell már rá várni. Egyetlen szervezet sem vállalta fel olyan egyértelműen a temerini elítélt fiatalemberek ügyét, mint a szenttamási Emberi Jogi Központ. Külön honlapot működtetnek, amely erről az esetről szól, és ha van aktuális tennivaló, akkor annak az élére állnak. Most legutóbb egy petíciót kezdeményeztek, amelyet a kegyelmi kérvény mellé szándékoznak csatolni. Felszólították a délvidéki magyar pártokat, hogy írják alá ezt a dokumentumot. Szégyen mind azokra nézve, akiknek nem volt bátorságuk ezt megtenni. Egyszerűbb a karosszékből elítélni a bántalmazásokat mint tevékenyen részt venni bennük. Az Emberi Jogi Központ ez utóbbit vállalja fel, úgy is, hogy ha kell, lemossák a befestett magyar helységnévtáb lákat, készíttetnek kényelvű cégtáblát, példának, hogy ehhez jogunk van és így kellene cselekedni, előadásokat tartanak a 44es vérengzésekről meg az európai polgári értékekről. Ez a tengernyi munka azonban itthon szinte semmit sem jelent. Hazai megbecsül ésük elmaradt, sőt kifejezetten mellőzik őket, ezt maguk is érzik, tapasztalják nap mint nap. Például, amikor megalakult a szerb parlament Emberi Jogi és Kisebbségügyi Minisztériuma azonnal fel kívánták venni vele a kapcsolatot, gondolván, ez az a szerveze t, amely a hatalom pozíciójából tehet is valamit mindazért, amire nekik csak a figyelmet ráirányítani áll módjukban. De nem csak az illetékes minisztériummal kapcsolatban van negatív tapasztalatuk. – Az újonnan létrehozott Emberi Jogi és Kisebbségügyi Min isztériumtól többszöri megkeresésünkre sem érkezett visszajelzés. Az általunk készített jelentéseket mi rendszeresen megküldtük, ennek ellenére – tudomásunk szerint – , a jelentések tartalmát egyetlenegy alkalommal sem használták föl. A szerb nyelvű sajtó s em profi módon viszonyul szervezetünkhöz, munkánkról, illetve a délvidéki magyarság problémáiról szinte egyáltalán nem tájékoztat, amennyiben mégis, akkor viszont legtöbb esetben negatív kontextust teremtve teszi. A délvidéki
