Reggeli Sajtófigyelő, 2009. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-06-18
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 06.18 . 12 „A ČSSD szükségesnek tartja hangsúlyozni, hogy a Jobbik követelései és azok következményei veszélyeztetik KözépEurópa stabilitását, növeli az etnikai feszültségek veszélyét, illetve árt a jó kapcsolatoknak és sz omszédságnak” – nyilatkozta Paroubek, továbbá hozzátette, hogy Európában egyre erősebbek a szélsőjobboldali pártok és mozgalmak, melyek eszméi ellen „a demokratikus pártoknak és kormányoknak kell felvenniük a harcot, mielőtt túl késő lenne.” Csehországban a Benešdekrétumok ügye még mindig politikailag érzékeny téma. 2008 nyarán például a szélsőjobboldali cseh Nemzeti Párt (NS) és a Jobbik kapcsolatfelvétele és együttműködési szándéka éppen a dekrétumok ügyén bukott meg. Szegedi Csanád nyilatkozata szerint felvennék a kapcsolatot az ügyben ugyancsak érintett osztrák és német képviselőkkel, akik annak idején a csehek EUcsatlakozását is bírálták a jelenleg is érvényben lévő diszkriminatív rendelkezések miatt, és azóta is folyamatos kritika éri miattuk a cseh és a szlovák kormányt . A Jobbik kijelentéseire – a várakozásoknak megfelelően – nemcsak Prága, hanem Pozsony is azonnal reagált. A Ján Slotavezette szélsőjobboldali Szlovák Nemzeti Párt (SNS) törvényjavaslatot kíván kezdeményezni, mely megtilt bármiféle határmódosítást és szélsőséget – jelentette ki Anna Belousovová, a párt alelnöke , aki azt is kifejtette, hogy az események számára a II. világháborút megelőző időszakot idézik, és „Európa puskaporos hordója Magyarország lett.” A Benešdekrétumokat 1945ben Eduard Beneš cse hszlovák elnök hozta: a 11 rendelkezés a kassai kormányprogram részeként a csehszlovák államot kívánta megszabadítani a német és magyar kisebbségtől. A háborús bűnökre hivatkozva állampolgárságukat, vagyonukat, földbirtokaikat elvesztették, iskoláikat bez áratták, a közigazgatást megtisztították az „idegen” elemektől, és tulajdonképpen utat engedtek a németek és magyarok elleni erőszaknak. vissza Augusztusban döntenek a Selye János Egyetemről A révkomáromi rektor szerint az is siker lenne, ha az állami magyar felsőfokú intézményt a szlovákiai Akkreditációs Bizottság olyan kategóriába sorolná, amely továbbra is lehetővé tenné a mesterfokú és a tudományos képzést. Szilvássy József, Pozsony| NOL| 2009. június 17. | Az érintet t egyetemi hallgatók között megdöbbenést és a szlovákiai magyar közvélemény körében pedig értetlenséget váltott ki a pozsonyi Új Szó tegnapi információja, amely szerint a révkomáromi Selye Egyetemen járt pozsonyi Akkreditációs Bizottság több hiányosságot i s feltárt, ezért az intézmény jövőre csak főiskolaként működhet tovább. Emiatt pedig kevesebb pénzt kap majd a pozsonyi költségvetésből - adta hírül a szlovákiai magyar napilap. Lapunk érdeklődésére az illetékes testület titkárságán elmondták: egyelőre cs upán annyit tudnak megerősíteni, hogy a bizottság tagjai valóban jártak Révkomáromban. Elemzésüket csupán a nyár elejére véglegesítik, javaslatukról pedig valószínűleg augusztusban döntenek, Tóth Jánosnak, a Selye János Egyetem rektorának a jelenlétében. M egkeresésünkre Tibor Zilka, az Akkreditációs Bizottság egyik tagja kifejtette, hogy az egyetemi minősítéshez szigorú kritériumokat kell teljesíteni, az értékelésnél pedig nincs lehetőségük figyelembe venni, mikor alakult meg az adott intézmény. Országszert e a legtöbb gond abból adódik, hogy számos szakon a hallgatók számához képest kevés a professzor és a kellő tudományos fokozattal rendelkező más egyetemi oktató - tette hozzá a nyitrai professzor. Tóth János a Népszabadságnak nyilatkozva elismerte, hogy i lyen problémákkal főleg a révkomáromi egyetem tanárképző karán szembesülnek. Ugyanakkor visszautasította azokat a híreszteléseket, amelyek már most az intézmény lefokozását emlegetik. - Először is minden tárgyilagos szakértő előtt világos, hogy fél évtized es múlttal aligha felelhetünk meg az egyetemmé nyilvánítás valamennyi feltételének. Ezért jómagam és kollégáimhoz hasonlóan azt tartanám sikernek, ha az egyetem megnevezésének megtartásával olyan főiskolai kategóriába sorolnának bennünket, ahol mesterfokú és doktori képzéseket is folytathatnánk, s akkor ugyanannyi költségvetési támogatást kapnának, mint jelenleg. Egyúttal pedig lehetőségünk lenne további szellemi építkezésre, amelynek