Reggeli Sajtófigyelő, 2009. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-06-16
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 06.16 . 40 mint az elnök). Most azonban úgy tűnik, az EP- választások eredménye kissé megriasztotta az államfőt, hiszen a gyakorlatilag még mindig általa kézivezérelt PDL csupán második lett a PSD mögött. És ezt még az sem szépíti, hogy lánya, Elena függ etlenként a voksok négy százalékát szerezte meg. Az ugyanis nem feltétlenül válik a Băsescu név dicsőségére, hogy ezt az eredményt csak a PDLs voksok egy részének átirányításával sikerült elérni, a szavazatok másik része meg vélhetően a bukaresti elit éjs zakai klubok törzsvendégének számító „aranygenerációtól” származik, szóval a „Băsescubrand” sikerességéről szóló mítosz meglehetősen gyenge lábakon áll. Ebben a helyzetben pedig rizikós lenne megbízni a felmérésekben, amelyek még mindig Băsescut hozzák k i legesélyesebb jelöltként, főleg mert előnye lassanlassan olvad. A szociáldemokraták az elmúlt egy évben látványosan feltámadtak, és már azt sem lehet kategorikusan kizárni, hogy Geoană kiénekli a sajtot a szájából. Ezét csapott fel az elnök hirtelen gaz dasági szakértőnek, és ezért fedezte föl drámai hangon, szótagolva a spanyolviaszt vasárnap, miszerint receszszió van. Az államfő a gazdasági krízissel egy időben saját válságát éli, a megoldást pedig abban látja, ha rátelepszik a kabinetre, és kormányf őbb lesz a kormányfőnél, pénzügyminiszterebb a pénzügyminiszternél, és jegybankárabb a jegybankárnál. Csakhogy miközben ennyi szerepben tetszeleg egyszerre , eredeti feladatköre egyre inkább háttérbe szorul: államfőként bizony egyre hiteltelenebb. Szerző (k): Balogh Levente vissza A besúgók szorongása Krónika 2009. június 15. „Miért kell vájkálni a múltban?” – tették fel sokan a kérdést két évvel ezelőtt, amikor Tőkés László egykori besúgóiról hozott nyilvánosságra részlete ket. Még az 1989es temesvári ostromállapotban Tőkéssel szolidaritást vállaló református gyülekezet némely hangadójának is rosszulesett, hogy megtudta, a szószéken Tőkést követő, tavaly nyugdíjba vonult lelkész besúgó volt. „Miért kell tisztességben megősz ült embereket pellengérre állítani nyugdíjazásuk előtt?” – hangzott az értetlenkedés a dekonspiráló irat kapcsán. Természetes a nyugtalanságérzet azok körében, akik egykor kollaborációt vállaltak a zsarnoki hatalommal. De nem csak ők nem kívánják a múlttal való szembesülést. Az egykori megfigyeltek között is sokan vannak, akik nem kíváncsiak a róluk készített feljegyzésekre. Nem akarják megtudni, környezetükből kik szolgáltattak információkat a politikai rendőrségnek. Úgy gondolják, nem lenne haszna annak , ha olyanokról derülne ki a kollaboráció ténye, akikkel ma is jó kapcsolatokat ápolnak. Fontosabbnak érzik kialakult viszonyrendszerük megóvását, még akkor is, ha az valótlanságokra, elhallgatásokra épül. Úgy viszonyulnak az egykori rendszer borzalmaihoz , mint a beteg, akinek állapota egyre rosszabb, de nem akar rákszűrésre menni, nehogy bizonyossá váljék, hogy gyógyíthatatlan. De vane esély a gyógyulásra diagnózis nélkül? Aligha. És ha ma az igazukat kereső egykori meghurcoltakkal szemben vált ki elle nérzéseket a besúgóik leleplezése, az azt jelzi, a kór társadalmi dimenziókat öltött. Mert az elemi igazságérzet csökevényesedett el a társadalomban. Annak a biztos érzése, hogy mi a helyes és mi a helytelen. A múlt lekérdezése, a múlt nyilvánosságra hozás a ugyanis nem föltétlenül jár együtt az emberi kapcsolatok megromlásával. Ha egy besúgó önként vall múltja árnyoldaláról azoknak, akikről jelentett, ha maga kér bocsánatot tévelygéseiért, számíthat a bocsánatra. És talán a megkönnyebbülésre is. Nem kell már viselnie annak terhét, hogy kollaborációja kitudódik. Ma ugyanis egyre kevesebb az esélye, hogy rejtve maradnak a titkok. Előbbutóbb mindenkinek számot kell adnia. A jövő pedig csak akkor biztos, ha a számadásokból, bocsánatkérésekből összerakott múlt ra épül. Szerző(k): Gazda Árpád vissza
