Reggeli Sajtófigyelő, 2009. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-06-16
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 06.16 . 34 marhacsordák és a hazudozás.”) Reméljük az lesz a sorsuk, mint a pártt öredékeknek általában: némi nyilatkozgatás után szép csendben eltűnnek a történelem süllyesztőjében. E forgatókönyvet külön valószínűsíti, hogy az MKP Szlovákia 13 EP mandátumából kettő birtokol a választás eredményeképpen. Ugyanakkor nehéz elképzelni, hog y akár Bugártalanul is, de alapjaiban megváltozik az MKP politikája anélkül, hogy ki legyen egyszer mondva: tévút volt az, amin a párt 1997. decemberében elindult. Erdélyben enyhén megerősödött a magyar képviselet. Románia eddig 35 mandátummal rendelkezet t, ezentúl 33 mandátuma lesz az EPben. Az Erdélyből delegált magyar képviselők személy szerint ugyanazok, mint eddig, azzal a különbséggel, hogy egy listán, a Magyar Összefogás listáján kerültek be. Az RMDSZ és az EMNT összefogásának előnyeit és hátrányai t több írásban is elemeztem, most nem térnék ki erre a kérdésre.*2 Azt viszont fontos leszögezni, hogy az összefogásra lényegesen kevesebben voksoltak, mint 2007ben Tőkés Lászlóra és az RMDSZra. Az EMNT ki is adott egy nyilatkozatot az ügyben, mely egyré szt egyes RMDSZ szervezeteket, másrészt a Magyar Polgári Párt elnökségét okolja az eredményért. Holott minden bizonnyal azoknak az urnától való távolmaradása okozta a kudarcnak semmiképp nem nevezhető, de a vártnál valamivel rosszabb eredményt, akik nem tu dták elfogadni a 2007es külön indulást követő összeborulást. Személyesen is ismerek nem kevés olyan erdélyi magyart, aki nem ment el szavazni, mert a tulipánra, az RMDSZ választási jelére a múltban e szimbólum alatt elkövetett megalkuvások miatt soha semm i szín alatt nem hajlandó pecsételni. Őket aligha tudta volna urnához szólítani akár Szász Jenő, akár bármiféle RMDSZes kampány. A román abszenteizmus viszont ezúttal is a magyarság malmára hajtotta vizet, így Tőkés László, Winkler Gyula és Sógor Csaba le sznek továbbra is az EPképviselőink. A választás nemzetpolitikailag legjelentősebb eredményeit az anyaország produkálta. A Fidesz abszolút többséget szerzett, a Jobbik pedig 15%ot. Az MSZP középpárttá süllyedt, az MDF éppen hogy elérte a küszöböt, az S ZDSZ pedig eltűnt a porondról. Ahogy több jobbikos fórumon is elhangzott némi optimizmussal: „a szebb jövő elkezdődött”. Tény s való: a június 7i eredményre lehet nemzetstratégiát építeni. Ez az eredmény olyan folyamatokat indíthat el, melyek nemcsak átra jzolhatják a teljes magyar politikai palettát, s a nemzeti erők kezébe adhatják a kormányrudat, hanem a magyar társadalom tudatát és közélet alaptémáit is átprogramozhatják, átszabhatják a közgondolkodást a politikai alapfogalmakról, a tabukról s a szalonk épességről. S ez van annyira fontos, mint a kormányzati hatalom megszerzése. Sőt. Szalonképesség az anyaországban Oly gyakran halljuk közéleti szereplőkkel, politikai erőkkel kapcsolatban ezt a megállapítást: szalonképtelen. S aki szalonképtelen, az több nyire magától értetődő természetességgel szélsőséges, meg persze rasszista, náci, fasiszta, antiszemita, xenofób meg miegyéb. Sajátos módon azok, akik a rendszerváltás után Magyarországon voltak bátrak maguknak vindikálni annak eldöntési jogát, hogy kik a szalonképesek, jellemzően nem akadtak fel az ártatlan politikai foglyok kínzásában jeleskedő volt ÁVHs tisztek (pl. Bauer Tamás SZDSZes képviselő édesapja, a körömletépésről elhíresült szadista) és irodatársaik (Eörsi Mátyás) „szalonképességén” vagy az 5 6os forradalomban a szovjet oldalon a magyarság ellen harcoló pribékek (Horn Gyula) s az előkelő ballib klubok esetleges értékrendi inkompatibilitásán. A „szalonképesség” meghatározásának kvázimonopóliuma a baloldal kezében rendkívül erős nyelvpolitika i fegyver. A nyelvpolitika – lásd ehhez Pokol Béla vonatkozó tanulmányait – a logikai feszességű érvelést megkerülő kommunikációs technika, mely az adott kifejezéshez többnyire a tudattalan szinten kötődő asszociációkra épít. De a nyelvpolitikához sorolnám a fogalmi összemosás által kísért démonkreálást is. Előbb megteremtik a Gonoszt, lásd: nacionalizmus, sovinizmus, nácizmus, majd összemossák azt az ellenfél eszmerendszerével. Vagyis szinonimként alkalmazzák a nemzeti felelősségtudatot, a patriotizmust a nacionalizmussal. S íme, így lesz Orbán Viktorból Hitler (lásd Veér András vonatkozó írását), finomabb esetben a demokráciára veszélyes nacionalista diktátor (lásd a korábbi önmagából teljesen kivetkőzött Debreczeni József irományait). S így lesz a Jobbik ból szélsőséges jobboldali erő. Ha egy társadalom intellektuálismorális védekezőképessége le van gyengítve – mint a német társadalom esetében – akkor ez a technika irtózatos pusztítást tud végezni a köztudatban és a közéletben. Magyarországon is azt lát hatjuk, hogy a nemzeti (vagy magát annak mondó) oldal pártjai sok esetben besétáltak az ellenfél kognitív csapdájába. Azon igyekeztek, hogy maximálisan szalonképesek és eurokonformak legyenek. Nem vették észre,
