Reggeli Sajtófigyelő, 2009. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-06-16
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 06.16 . 35 hogy amikor Zuschlag János fejét követelték e gy ostoba, ízléstelen, de teljességgel súlytalan élcelődésért, akkor indirekte maguk is hozzájárulnak a civilizált világ egyik legnagyobb, törvényalkotás szintjén jelentő justizmord*3, a holocausttagadás esetleges kriminalizálásához.*4 Nem veszik észre, ho gy amikor maguk is átveszik a szélsőjobbozást, szélsőségesezést, akkor egyrészt erősítik a baloldal egyik nyelvpolitikai fegyverének hatékonyságát, másrészt hozzájárulnak a magyar politikai nyelvezet további lezüllesztéséhez. Teljes fordulat a baloldalon Egymás között legyen szólva, nem akármilyen teljesítmény az, amit a magát baloldalként aposztrofáló politikai bűnszövetkezet az elmúlt 7 évben nyújtott. A lehető legkedvezőbb peremfeltételek mellett is képes volt leküzdeni magát 20% környékére.*5 Minden ütőkártya a kezükben volt, a média elsöprő többsége, az ebül szerzett gazdasági erő, a múltból átörökölt infrastruktúra és kapcsolati háló s mindehhez hozzájárult a globalizáció, mint megatrend hátszele. A globalista erők ugyanis, melyek ma az egész világ ot gyarmatosítani szeretnék, sejthették, hogy jó szövetségesre találnak a volt kommunista nómenklatúrában, hogy Kovácsék seperc alatt köpönyeget forgatnak, s ahogy gátlás nélkül kiszolgálták a szovjet hatalmat, úgy fognak hajbókolni a korábban „amerikai im perializmus” címszó alatt annyit szidott új kenyéradó gazdáiknak is. S lőn. 1994től a gyarmatosítók komprádorkormánya irányította Magyarországot MSZP – SZDSZ fedőnév alatt. A nemzeti oldal küzdelme a balliberális hidrával Az igazság és igazságosság, a z ügyszeretet, az elhivatottságtudat a nemzeti oldalon nem volt ahhoz elég, hogy eme világraszóló gazságot leleplezze és a magyar nemzet szavazni hajlandó részét meggyőzze arról, hogy egy gigantikus megtévesztési manővernek részese. Az MDFet és a FIDESZt az 1994es választások előtt a ballib média szétbombázta, a MIÉP a megyék kb. felében nem tudott listát állítani, a Kisgazdapárt egy gyanús múltú akarnok, Torgyán József kezében volt. Horn Gyuláék úgy kezdtek 72%os többséggel kormányozni, hogy minden ad u a kezükben volt. Mégis elszúrták. 1998ban győzött az időközben megerősödött Fidesz – MDF szövetség, bejutott a Kisgazdapárt, és a MIÉP. Az előbbi két politikai erő kormányt alakíthatott. A MIÉP pedig együttműködésre kész volt a nemzeti problémákban. A FIDESZ nagyon ügyelt megszerzett ballib „szalonképességére”. Plakátjaikon a kormányzás időszakában alig láthattunk pirosfehérzöld kombinációt, elengedték a kereskedelmi tévék áfatartozását, visszafogták a nemzeti retorikát, nem tisztogattak a kulcsfont osságú minisztériumokban, komoly pénzekkel támogatták az ellenséges sajtót. Én persze, ki tagadhatná, sok tekintetben előreléptek. Antall emlékezetes tizenötmilliós kijelentését Orbán átfogalmazta (a magyar nemzet és a magyar állam határai nem esnek egybe és ezzel a mindenkori kormánynak számolni kell) és „átmentette” a kimondható kategóriába, létrehozták az erdélyi magyar egyetemet, újjáépítették a Mária Valéria hidat, a milleniumi emlékzászlókkal jelentősen erősítették a magyar vidék nemzettudatát, átvitt ék a Szent Koronát a parlamentbe s még sorolhatnám. Mindemellett az „egy a tábor, egy a zászló” valóságellenes elvének stratégiává emelésével és a MIÉP táborának sikeres elszívásával sikerült elveszítsék a 2002es választást. A két forduló között Orbán Vik tor határozott nemzeti hangot ütött meg és kódoltan ugyan, de a lényegről mert beszélni (többek között azt is hallhattuk tőle, hogy ha a nemzeti oldal veszít, akkor az SZDSZ és az MSZP által megtestesítve a pénztőke és a nagytőke alakít kormányt Magyarorsz ágon) a választói közeg rezonált és kis híján sikerült megfordítani az elveszett választás sorsát. A polgári körök és a saját „második” nyilvánosság létrehozásának koncepciója előre mutató kezdeményezés volt a választások után. Sajnos a Fidesz nem törekede tt életben tartani és működtetni ezt a második nyilvánosságot. Hogy a szalonképtelenség vádjától való félelmében vagy más okból, nem tudni. A 2006os választáson a Fidesz alul maradt az MSZPvel szemben, s a későn összefogó nemzeti radikálisok, a MIÉP – JO BBIK szövetség sem sikerült meggyőzze potenciális választóit az életképességéről. S jött 2009, amikor az EP választáson a hitelességét az eszement ügynöközés és minden komoly, tisztességes politikus párttól való elmarása miatt teljességgel elvesztett MIÉ P listát sem tudott állítani, viszont a JOBBIK közel 15%ot ért el és egy csapásra a harmadik erővé emelkedett. Úgy, hogy közben fittyet hányt a szalonképességről papolókra, nem törődött azzal, hogy az általa felvetett nemzetstratégiai témák miatt szinte m inden médiaorgánumból kitiltják és vagyontalanul, média nélkül felzárkózott az MSZP mögé. A legnagyobb eredmény
