Reggeli Sajtófigyelő, 2009. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-06-04
MeH Nemzetpo litikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 06.04 . 39 igen – erről tanúskodik a csíkszeredai tüntetés román sajtóban való „elhallgatása”. Félnek attól, hogy a többségi román állampolgárok is megértik, mit jelent a demokráciadeficit. – Ha a közö s listán ön bejut az Európai Parlamentbe, milyen frakcióban fog dolgozni? – Már 2007 telén az Európai Néppártba (EPP) kértem a felvételemet, hiszen a magyarországi elvbarátaink, a fideszesek, de a felvidékiek is e frakció kebelében dolgoznak, nem beszélve az RMDSZes kollégákról. Az Európai Szabad Szövetség (EFA) – amely a román vétó után soraiba hívott – lelkes, de kicsiny csoport. Hálás vagyok a sorsnak, hogy az európai autonomistákkal, regionalistákkal együtt tudtam dolgozni, és a jó kapcsolatot ezután is megtartjuk. De a következő mandátum egyik legfontosabb feladata az össznemzeti képviselet megteremtése. Ehhez erős magyar delegációt kell alkotnunk, ezért a néppárti tagság tűnik számomra a legcélravezetőbbnek. Az igazi az volna – és erre utaló, biztató jelek már vannak – , ha a magyarkérdésben pártszínektől függetlenül minden magyar EPképviselő egyszerre, összefogva tudna mozdulni. – Úgy tűnik, felső politikai szinten sikerült megvalósítani az összefogást. A szavazópolgárok szintjén is létrejött ez az ö sszefogás? – Amerre jártunk a kortes során, azt tapasztaltuk: kevés kivételtől eltekintve az emberek megértették: Európában csak egységes képviselettel tudjuk biztosítani érdekeink védelmét. Azt is megértették: a Magyar Összefogás nem azt jelenti, hogy mo st Markó Bélával egymás nyakába borultunk, elfeledtük a nézetkülönbségeinket. Nem. Viszont végre megteremtődött annak a lehetősége, hogy értelmes emberekhez méltó módon, az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) keretében megvitassuk a problémáinkat, és ha lehetséges, akkor konszenzusra jussunk a „nemzeti minimum” mentén. Másrészt pedig mindennek rendelt ideje van. Most zárójelbe kell tennünk minden személyes sérelmet, pártpolitikát, elviideológiai különbözőséget. Léteznek kisközösségek, ahol viszont ez nem sikerül, ez tény. Vannak olyan helyek, ahol már rég nem beszélhetünk „nemes versengésről” a pluralizmus jegyében, hanem személyes pankrációkról van szó. Egyik ember alázza/gyalázza a másikat, övön aluli ütéseket adnak és kapnak, a falu meg nem érti. Ez te ljességgel független a politikától, a választás szabadságának is megcsúfolása. Azon kellene elgondolkodnunk, ha mindenre „nem”et mondunk, akkor hogy lesz ebből „igen”. A tulipán/fenyő gyűlöletéből hogyan fog születni autonómia? A közösségünk jövőjét nem á ldozhatjuk fel annak oltárán, hogy „a komám visszaütött”. – Ha értékelni kellene a másfél éves brüsszeli tevékenységét, akkor mit tartana a legfontosabb megvalósításának? – Több dolgot is kiemelhetnék, hiszen a nagyon szűkre szabott mandátum alatt kollégá immal mindent megtettünk, ami emberileg megtehető volt, sőt, állítom, néha annál többet is. Sorrendben a legutolsó: sikerült elfogadtatnunk az Európai Parlament plénumán egy határozatot, amelyben az EP elítéli a kommunizmus bűneit, ennek jómagam is társsze rzője voltam. Gondoljunk csak a Dunadeltába, a feketetengeri csatorna „őrületéhez” kivezényelt áldozatainkra, a besúgottakra, az egész életükre megnyomorítottakra – és mindannyiunkra, akiknek életét tönkretette a kommunista diktatúra. A kivégzetteknek, a z ártatlanul meghurcoltaknak jár a kegyeletteljes emlékezés, valamint az elégtétel. Miközben a volt szekusok magas állami nyugdíjukat élvezik. Nem rendjén való. Első lépésként tehát szükséges volt ez az európai határozat, az őszinte múltfeltárást folytatnu nk kell. 2008 adventjében európai Bibliakiállítást rendeztünk az Európai Parlament brüsszeli főépületében, a kiállítás fővédnökségét Sólyom László köztársasági elnök vállalta, és maga HansGert Pöttering, az Európai Parlament elnöke nyitotta meg. Ez is je lzi, mennyire szüksége van keresztény hitünkre, értékeinkre a mostani szekuláris, szabadpiaci alapokon nyugvó Európának. Fontos volt, hogy – Románia történetében először – Erdélyben, Székelyföldön tartotta egy EPfrakció a kihelyezett frakcióülését, 2008 n yarán a Zöldek – Európai Szabad Szövetség csoportjának mutattuk be Erdélyt, erdélyi magyar közösségünk, kiemelten a székelység értékeit és problémáit. Hogy el tudjuk képzelni: miután Marosvásárhelyen – a volt Székelyvásárhelyen – megtartottuk kétnapos konfer enciánkat neves meghívottakkal, úttalan utakon átverekedtük magunkat Sepsiszentgyörgyre, ahol az európai autonomisták a Székely Nemzeti Múzeum tárlatában gyönyörködve feledték az út „megrázkódtatásait”. De származékos eredményként könyvelhetjük el azt is, hogy megválasztásomat követően végre akkreditálták a Partiumi Keresztény Egyetemet, majd’ négy év törvényhozási huzavona után. – Milyen tervei vannak a következő mandátumra? – Ha erdélyi magyar közösségünk bizalmat szavaz nekem, nekünk, akkor egyik legfont osabb célkitűzésünk a „nemzeti integráció”. Ha van koszovói, tibeti ügy, akkor beszéljünk végre a magyar ügyről is. A trianoni évforduló közeledtén akaratlanul is eszünkbe jut a „vonalzó igazsága”. Európai nagyhatalmak húzták akkor a határokat, és például akkor is létezett román lobbi, azért sikerülhetett nekik Erdély elcsatolása. Most mi nem akarjuk a nemzetállami határokat megváltoztatni, hiszen az egységesülő Európában ez már majdhogynem értelmetlen kérdés
