Reggeli Sajtófigyelő, 2009. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-06-04
MeH Nemzetpo litikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 06.04 . 40 (tessenek arra gondolni, hogy egy személyivel go nd nélkül keresztülkasul utazhatjuk az EUt). A határokat nem megváltoztatni kell, hanem lebontani, és elsősorban a mi fejünkben. Egy a nemzet! Ezt kell megélnünk (újra), és ennek jegyében kell dolgoznunk az Európai Parlamentben is. Nem mindegy, hogy egy másfélkét milliós erdélyi közösség követeli mondjuk a jogsérelmet, vagy egy tizenötmilliós, erős Kárpátmedencei közösség óvja nemzetrészeit. Ráadásul fel kell számolnunk a kommunizmus átkos örökségét is, mert meggyőződésem, hogy december 5e nem annyira Trianon, hanem inkább a kommunista diktatúrák „be nem avatkozás politikájának” a következménye. Továbbra is folytatnunk kell Európa keresztény jellegének megerősítését. És ami talán kiemelkedően fontos: el kell érnünk egy egységes európai kisebbségvédelmi rendszer kidolgozását, mert az Unióban minden hetedik ember kisebbségi sorsban él. Európa jövője múlhat ezen! A kampány során többször is éltünk egy Tamásiparafrázissal: „Azért vagyunk Európában, hogy otthon legyünk benne.” Ebben minden benne van. Kozán István honline.ro vissza A Magyar Köztársaság elnöke tünteti ki Deáky Andrást Erdélyma [ 2009. június 03., 14:23 ] A Magyar Köztársaság elnöke, a gyimesbükki közösségért kifejtett tevékenységéért tünteti ki Deáky András nyug almazott tanárt – írja közleményében Hargita Megye Tanácsa. Sólyom László államfő kitüntetését a június 4én, 17 órakor dr. Szabó Béla főkonzul nyújtja át a csíkszeredai Megyeháza márványtermében. Deáky András szigete Nyolc esztendővel ezelőtt írt riporto mban a gyimesbükki Deáky András nyugalmazott tanárt szigetépítőként emlegettem, hiszen ő volt az, aki a rendszerváltást követően az identitását vesztő bükki csángó közösségben újból élesztgetni kezdte a hovatartozás tudatát. Azt is töredelmesen be kell val lanom, hogy a legillőbb jelzőt rá nem én találtam ki, hanem egyik, a panziójában megforduló messziföldi turista vendégkönyvbe írt, dicsérő soraiból loptam ki: – Olyan sziget ez, ahol az elcsángált csángók megint találkozhatnak – olvasható e rövid, frappá ns mondat a krónikának is beillő könyvben, mert abban történelmet írnak mindazok, akik ráéreztek Deáky úr szándékaira, és késztetést éreznek arra is, hogy segítsék nemes munkájában. A több kötetre való vendégkönyv, mint „magát író" krónikasorozat tizenny olc év gyimesbükki történéseinek dokumentációja lehet. Marad. Deáky tanár úr szigetén nem csupán a saját telkén létesített korszerű, folyton látogatott panziója értendő, hanem olyan szellemi sziget is, mely a lelkekben épül, szépül, terebélyesedik. Olyan – már nem csupán a magyarságtudatot ápoló, a nemzetek közti egyetértés européer módon történő művelésére berendezkedett, elidegeníthetetlen – terület, amely nem ismer határokat. Még annak ellenére sem, hogy a rendszerváltást követő zűrzavaros napokban szá mos támadás érte a szigetépítőt. Azóta csitultak a kedélyek, s a múlt történéseit lassan békévé oldja az emlékezés. Itt ülünk a szigeten, a panzió békés csendjében, s próbáljuk körbehatárolni annak szellemi határait is. Ha egyáltalán vannak ilyenek, mert hála Istennek, az uniós tagsággal a nemzetféltő agyakban mesterkélten kreált „vasfüggöny" szertefoszlik. Itt (is), a hajdani román – magyar vámhatáron... Ráérősen csevegünk a panzió csendjében, melynek legkedvesebb érkező vendége most a tavasz. Mögöttünk az a monumentális szoboregyüttes látható, melynek készítője, a bákói csángó képzőművész nagy királyunkat abban a pózban ábrázolja, amint éppen felajánlja koronáját a Szűzanyának. Hanem a tanár úr olyan eseményre hívja fel a figyelmet, ami mellett nem meh et el újságíró. Színhely: a gyimesi vám történelmi környezetében található, süllyedésre ítélt, még a magyar államvasúti társaság által 1870ben építtetett legkeletibb őrház, melyet éppen restaurálnak. Szűkre szabott mondatokban e régi épület
