Reggeli Sajtófigyelő, 2009. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-05-29
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 05.29 . 29 Az ombudsman úgy értékeli, hogy az általa irányított intéz mény „jelentősen hozzájárul az emberi jogok védelméhez, valamint a közigazgatási és egyéb közhatalmazású szervek munkájának ellenőrzéséhez”. A bevezető szerint a tartományi ombudsman 2008ban 597 tárgyban járt el, ami valamivel kevesebb, mint 2007ben (60 5). Csak a 136. oldalon lévő ábrából tudjuk meg azonban, hogy az összes beadvány mindössze 3,24%át képezték a nemzeti kisebbségi jogok védelmére vonatkozó beadványok. A 137. oldalon levő táblázat pedig azt mutatja, hogy 2005 és 2009 között az illetéktelen ség hiánya miatt a tárgyak 33,30%át elvetették, és csak 13,85%a lett megoldva, illetve megállapítást nyert, hogy „az emberi jogok nem sérültek”. A tárgyak többsége viszont „feldolgozás alatt van”, illetve „más módon lett megoldva” vagy más hatóságnak let t „átengedve”. A túlságosan bőre sikerült (eddig legterjedelmesebb) jelentésnek számos olyan, csaknem az oldalszám felét elfoglaló, része is van, amely elvonja az olvasó figyelmét az intézmény lényegi munkájáról. Ilyen részek például: az 5. fejezet, amely az intézmény ál talános illetékességeit taglalja (96 – 110. oldalak), a 10. fejezet, amely a más ombudsmanokkal való együttműködésre, az értekezleteken, kerekasztalokon és tanácskozásokon való részvételre vonatkozik (153 – 177. oldalak), továbbá három, különböző projektumokat bemutató fejezet (az ombudsman, mint mediátor – 11. fejezet, a vajdasági újságírók szólásszabadsága és emberi jogai – 12. fejezet, a tartományi ombudsman a sajtóban – 13. fejezet is (178 – 191. oldalak), valamint az intézmény szerkezete és szervezése című ( 14.) fejezet (192. oldal). Kisebbségi jogvédelem? Kisebbségi szempontból alaposabb elemezést érdemel a 2. fejezet, amely a nemzeti kisebbségek jogainak védelmével foglalkozik (12től a 34. oldalig). Ez a fejezet Góbor Zoltán, a nemzeti kisebbségi jogok v édelmével megbízott ombudsmanhelyettes nevével van jelölve, aki kisebbségi ügyekben eddig nemigen emelte fel a szavát és a közvélemény számára is alig ismert. Ez a fejezet hét részből áll: (1) A kisebbségek jogainak védelme; (2) A hivatalból lefolytatott eljárások; (3) A nemzeti kisebbségek hatékony részvétele az egyes szervekben; (4) A foglalkoztatottak (nemzeti) összetétele (a kerületi és községi ügyészségekben, a kerületi és községi bíróságokban, valamint a rendőr igazgatóságokban), amely magába foglal ja a foglalkoztatottak nemzeti összetételét is a tartományi szervekben, szervezetekben, szolgálatokban, igazgatóságokban és alapokban is; (5) A nemzeti kisebbségek nyelvének hivatalos használata; (6) A nemzeti kisebbségek oktatási kérdései és (7) A nemzeti kisebbségek védelmével kapcsolatos tevékenységek. A mindössze 39 sorból álló – a kisebbségi jogok védelmére vonatkozó – (2.1.) rész első bekezdése, valójában az Európa Tanács 2002. évi kisebbségvédelmi egyezményének az átmesélése. A második bekezdés elmondja, hogy még 2008 végéig sem hozták meg a nemzeti tanácsok illetékességéről, megválasztásáról és pénzeléséről szóló törvényt. A harmadik bekezdés pedig azt az általános megállapítást tartalmazza, hogy Szerbiának „törődnie kellene a megfelelő jogszabályok alkalmazásával”. Így, ebből a fejezetből az olvasó éppen semmilyen képet nem kap arról, hogyan is történik valójában Szerbiában a kisebbségi jogok védelme a gyakorlati életben, és hogy milyen problémák jelentkeznek ezen a téren. A második, a hivatalból folytatott eljárásról szóló 45 soros (2.2.) rész megál lapítja, hogy Koszovó függetlenségének kinyilvánítása után (2008. II. 17.), „Vajdaság Autonóm Tartományban a nemzeti kisebbségi közösségek tagjai és vagyona elleni támadásokat jegyeztek”, valamint, hogy a Tartományi Ombudsman, annak érdekében, hogy „teljes ebb képet kapjon az ilyen eseményekre való reagálásokról és a nemzetek közötti viszonyokról a multietnikus Vajdaságban, hivatalból eljárást indított az említett természe tű incidensek kivizsgálására”. A jelentésnek ez a része szerint, amely a Belügyminisztérium válaszára hivatkozik, „2008. II. 17. és III. 31. között Vajdaságban összesen 198 eseményt vettek nyilvántartásba az albánok, a goranacok és a törökök ellen”, amelye k alkalmával „általában a vagyonuk károsult”. Ez a szám nagyobb az Ivica Dačić szerbiai belügyminiszter 2009. február 27i újvidéki látogatása alkalmával nyilvánosságra hozott számnál, amikor is közölték, hogy „2007ben 197, 2008ban pedig 171 nemzetek köz ötti incidenst jegyeztek fel” (Varjú Márta, 197 helyett 171, Magyar Szó, 2009. február 28., március 1., 1. és 5. o.). Az említett események miatt 2008ban tíz személy ellen bűnvádi, kettő ellen pedig szabálysértési feljelentést tettek – olvasható a jelent és 13 – 14. oldalán. Ez a rész azonban nem tartalmaz semmilyen adatot a vajdasági magyarok és a többi kisebbség ellen történt fizikai támadások, bántalmazások és egyéb jogsértések számáról és az elkövetők elleni intézkedésekről sem. A jelentésből az sem derü l ki, hogy a feljelentések közül bármelyiket is az ombudsman tette volna meg. Úgyszintén feltehető a kérdés, hogy az ombudsman miért nem terjesztett erről külön jelentést a Képviselőház elé?
