Reggeli Sajtófigyelő, 2009. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-05-28
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 02.02 . 19 Az első a "Tamara néni" néven elhíresült ügy, amelyben az ügyészek a volt kormányfőt csaknem egymillió eu rós jogtalan vagyonosodással vádolják. Kedden Nastasét újból beidézték a DNÁhoz, s ezúttal a "Zambaccian II" ügyben emeltek vádat ellene. A DNA szerint Nastasét kormányfősége idején Hong Kongból származó műtárgyakkal fizették le, amelyek Zambaccian utcai lakására kerültek. Adrian Nastase már januárban bíróság elé került egy másik ügyben, szintén a korrupcióellenes ügyészek jóvoltából. Abban az iratcsomóban azzal vádolják, hogy a 2004es kampány idején illegálisan használt fel pénzeket az akkor általa veze tett Szociáldemokrata Párt (SZDP) és saját államelnöki kampányában. A keddi vádemelésre reagálva Nastase kijelentette: már három hónapja annak, hogy a parlamentben kérte, vonják meg tőle a mentelmi jogot, hogy a vádakat a bíróság előtt végre tisztázhassa. A DNA azonban mindeddig nem emelt vádat ellene, ami ismét azt bizony ítja, hogy a politikai megrendelésre "gyártott" ügyeket politikai érdekek mentén hasznosítsák. A volt miniszterelnök azzal vádolta Traian Basescu államelnököt, hogy a hozzá közel álló DemokrataLiberális Párt (DLP) EPkampányérdekei okán parancsolta meg a DNÁnak, hogy éppen most emeljenek vádat ellene két ügyben is. A DLP ugyanis a felmérések szerint a június 7i választásokon hajszállal gyengébb eredményre számíthat riválisánál, az SZDPnél. vissza TGM: A romló magyar he lyzet Tamás Gáspár Mikló s| NOL| Messze van itt még a kisebbségeket elismerő európai demokrácia, ahol mindenki egyenlő jogokkal rendelkezik. És itt Magyarországra is gondolok, ahol a cigánykérdés ugyanúgy semennyire nincs megoldva, mint ahogy Romániában v agy Szlovákiában a magyarkérdés... mi még nem tartunk ott. Magyarország sem, és a szomszédai sem. ...ezúttal nem Magyarországon, hanem Erdélyben romlik. Már több ízben hihette azt a közvélemény, hogy a romániai magyar kisebbség helyzete javulni fog. 1989 karácsonyán. Emil Constantinescu elnökségének, a demokratikus koalíció kormányzásának az idején. Adrian Nastase miniszterelnöksége idején. (Annak ellenére, hogy ő népszerűtlen volt a magyarok között - más hibáiról nem is szólva.) Gheorghe Funar kolozsvári polgármester bukásakor. Amikor a romániai magyarság politikai képviselete, az RMDSZ a szövetségkötés, a szívességek és a nyomásgyakorlás ügyes kombinációjával javítani tudta az erdélyi magyarok gazdasági, államigazgatási és politikai pozícióit. Amikor a ma gyarellenes sovinizmus - legalább mint tömegjelenség, mint közvetlen fizikai fenyegetés - lanyhulni látszott. S amikor evvel párhuzamosan enyhült az irredenta elemekkel dúsított magyar nacionalizmus is. A fölmérések azt igazolják, hogy a román közvélemény t is irányító középosztály körében csökkent a magyargyűlölet. A román értelmiséget - Magyarországon elképzelhetetlen mértékben és tekintélylyel - orientáló antikommunista és nyugatbarát hetilapok (Dilema; 22; Observator cultural) az 1990es években igen ha tározottan és keményen fordultak szembe az antiszemitizmussal és a hungarofóbiával. Az elitek fordulata (és az olyan, szenvtelenül pragmatikus politikusok biztonság- és rendvágya, mint a korrupciógyanús ügyletei miatt kegyvesztetté vált „szociáldemokrata" Adrian Nastase meg a Nemzeti Liberális Párt vezetői) arról tanúskodott, hogy az RMDSZ által megtestesített magyarság „államalkotó tényezővé" válik, hogy a sok évtizedes elnyomatás által bőven igazolható magyar szimbolikus igények (zászló, himnusz stb.) tol erálhatók, hogy - az erdélyi magyarok számára is - elkezdődhetnek „a polgári hétköznapok". A nacionalista fölfordulástól tartó román, főleg bukaresti elitek elengedték a fülük mellett az autonómiaköveteléseket, szemet hunytak a pesti jobboldal vezetőinek - minden diplomáciai protokollal ellenkező, föltűnően tapintatlan - erdélyi turnéi fölött. Mással voltak elfoglalva. Ez a „más" a romániai kapitalizmus és a romániai tőkés állam fölépítése, kiépítése volt, amelynek a világnézeti hangsúlyai nagyban különböz tek a magyarországiaktól. Más volt a kiindulópont is. Szemben a szétlazult, fölpuhult, féligmeddig piacosított Magyar Népköztársaság sima átmenetével az új, turbókapitalista polgári demokráciába, Romániában egy félig sztálinista, félig fasiszta diktatúra dőlt meg az 1989. decemberi véres forradalommal. Románia instabil és erőszakos maradt hosszú évekig, ennek az instabilitásnak egyik döntő eleme volt a magyarellenesség, amely Marosvásárhelyen zavargásokhoz, pogromhoz vezetett, s amelyre komoly szélsőjobbol dali mozgalmakat, pártokat lehetett építeni. Ebben a szélsőjobboldalban fontos szerepet kaptak a
