Reggeli Sajtófigyelő, 2009. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-05-23
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 05.23 . 21 hiszen nem a maga, hanem a nemzet nevében beszélt, ígérgetett, áltatott, hazudott. Ez a nyelvi pozíció valódi kiskapu, akár a gyávaság egérútjának is nevezhetném, hiszen ha – egyébként égbekiáltó irrealitásuk okán – nem teljesülnek al kalmazójának szavai, nem ő a hibás, hanem a nemzet, mert az nem volt elég erős, egységes. Kudarcának legfőbb vétkesei pedig az ő koncepciójának legfőbb ellenzői, s az eltérő értékeket vallók. A többes szám első személye mögül kibeszélő politikusnak legfőbb munkaeszköze a bűnbakgyártás. Vagyis szerinted a politikában nem is annyira az értékrendek különbözősége, hanem a nyelv a főszereplő? Természetesen. Csak az ember ír és beszél. Ez a képessége az egyik legfőbb ereje. A többes szám első személyben, vagyis a mi nevünkben beszélő vezér és követői kétélű fegyverként manipulálják az emberek tudatát és érzelmeit. Az egyik éle erőt, zsákmányt ígér, ezzel édesget a közösségbe. Másik éle azonban már parancsoló, egységre és ebből adódóan kirekesztésre, a vezérelvve l szembeni feltétlen engedelmességre kötelez. A közösséghez tartozás viszont alapvető emberi jog. Valahova tartoznunk kell… Általában nem is a közösséghez tartozás jogát, hanem a közösségválasztás szabadságát szokták támadni a többes szám mögé bújó intéz mények, és a nevükben szónokló vezérek és szolgáik. Bal vagy jobb, netán deviáns harmadikutas, keresztény vagy ateista, netán deviáns harmadikutas, szlovák vagy magyar, netán kozmopolita harmadikutas. Soroljam még? Holott a szabad közösségválasztás is embe ri létszükséglet, csak nem atavisztikus, hanem erősen értelmi. Napjainkban nemcsak az egyre burjánzóbb szélsőségek – akik rendkívül intenzíven honosítják a neoprimitivizmus új erőszaktörvényeit – , hanem a „nemzetközpontú” pártok is radikalizálódnak, s hol nyíltan, hol burkoltan támadják a szabad közösségválasztás elvét. Megnevezhetetlen jellegű, vagyis egyelőre meggátolhatatlan erővel támadnak mindent és mindenkit, aki különbözik, kilóg a sorból, aki nem olyan, mint ők. Nem véletlen, hogy napjainkban nemcsa k a sokat tapasztalt, hanem az újsütetű demokráciákban is egyre többen undorodnak a politikától és a politikusoktól. A neoprimitivizmus szelleme szerte Európában középre húz, iszonyatos erővel kívánna lenni a centrum. Ha mint a szavak embere megnevezhetet lennek tartod a helyzetet, akkor akaratlanul a helyzet reménytelenségéről beszélsz. Korántsem, hiszen habitusomnál fogva bízom az emberben. A konkrét emberben. A tömeg, a massza, a nemzet, a társadalom nem tud beszélni. Ha valaki azt állítja, a nemzet vag y a társadalom ezt és ezt követeli vagy kérdezi, akkor azt felelem annak a valakinek, állítsd elém azt a nemzetet és társadalmat. Nem tudja. Csak az ember beszél. Az egyedi lény. Aki kérdez vagy állít vagy követel, annak a személynek neve van. Konkrét neve . És a mai világunkban tébolyodott az a politikus, aki – mondjuk a nemzeti egység vágyképe okán – arra játszik, hogy ő a nemzet. Ezt ma már az a pártvezér sem teheti, akinek pártjára a választásra jogosultak 6070 százaléka voksolt. Az emberiség több ezer éves történelme ékesen bizonyítja, hogy a társadalmi egység utópia, az összefogás viszont bizonyíthatóan létező és mobilizálható potenciál. És ha akad olyan pártvezér, aki ezt megteszi? Az cinikus, és velejéig erkölcstelen. Országlásával az ilyen pártvez ér hihetetlenül árt önmagának, de ami drámaibb, legfőképp a társadalomnak. A megosztottság annyira mély nyomait hagyja az ország lakosságának lelkületén, hogy a kínálkozó helyzetek még hosszú évekkel az ő bukása után sem villanthatják fel a sikeresség új e sélyeit. Ahol a társadalmi stabilitás keresése a kirekesztés elvére épül, ott sosem teremtődhet hosszú távú stabilitás. Átmeneti, az igen, de lényegi soha. Ott önpusztító politizálás folyik az országháztól a megyeházakon át a faluházakig. Egy magát demokra tikusnak mondó „nemzetközpontú” politikus még kifinomult formáiban sem alkalmazhatja a kirekesztést és bűnbakkeresést, mert ezek a fasizmus és a kommunizmus módszerei. Eszerint tehát egy alkotmányosan megválasztott miniszterelnök is csúsztat, amikor a nem zet nevében beszél? Mire kötelezi a mandátuma? Kormányzásra. Tehát alkotmányos legitimitása egyszerre feljogosítja és kötelezi arra, hogy a kormánya nevében beszéljen. Mivel kell gazdálkodnia négy évig? Az államháztartással. Tágabb értelemben az ország ga zdasági, intellektuális és szociális tőkéjével. Ami szintén feljogosítja, s bizonyos helyzetekben kötelezi őt arra, hogy az ország nevében beszéljen. Ahhoz viszont nem kapott mandátumot, hogy a nemzet nevében
