Reggeli Sajtófigyelő, 2009. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-05-23
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 05.23 . 20 ha majd egyszer ebből a térségből önálló fejlesztési régió vagy bármiféle autonóm terület lesz, ezt az alapozó szakmai munkát elő lehessen venni. Nem hálás dolog, nem médiaérdeklődésre számot tartó folyamat, inkább robotmunka, de azt gondolom, húsz év után itt az ideje, hogy mód szeresen is építkezzünk, ehhez pedig elengedhetetlen az alapozás. – A döntéshozó szint mellett említette a szakmai és a kivitelező szintet, amelyekre szükség van, de amelyek eddig nem alakultak ki. Hogyan és miként „viheti előbbre” a dolgokat ez a két utó bbi szint? – A döntéshozói politikai szint intézményi szempontból meg van szervezve: egy megyei tanács, egy települési döntéshozó testület jogi értelemben autoritással rendelkezik, eközben a kivitelezői és a szakmai szint térségi szinten nincs megszervezv e. Nincsenek meg azok az intézmények, véleményformálási és érdekképviseleti struktúrák, amelyek kellő szakmai autoritással, illetve forrásokkal rendelkeznének, és ezzel a térségre nézve a szolgáltatói tevékenységet el tudnák látni. Ez elsősorban abból faka d, hogy a székelyföldi térségnek nincsenek adminisztratív paraméterei, nincs határa, nem közigazgatási terület, az adminisztratív földrajzi behatároltság hiányában pedig igazából a politika szerepjátéka értékelődik föl, így csak a döntéshozók, a politikuso k, a közéleti szereplők beszélnek arról, hogy kelle nekünk egyesített vízszolgáltatás vagy szeméttároló, illetve miként kell építeni az identitást, milyen jelképek kellenek nekünk. Nem elegendő az, hogy egy önkormányzati vezető azt mondja egy szakembernek , hogy gyere és mondd el a véleményedet, ha annak a véleménynek nincs intézményesített súlya, akkor az csak egy magánvélemény marad. A demokrácia attól működik, hogy különböző szempontú megközelítéseknek intézményes súlyuk is van, azonban ez egyelőre sem a kivitelezői, sem a szakmai szféráról nem mondható el manapság Székelyföld esetében. vissza Csak az ember beszél. Az egyedi lény Paraméter.sk • 2009, május 24 - 11:07 Az ember, nem pedig a tömeg fontos számára. Az összeta rtás, nem pedig az egység. Múlt s jelen – és a szabadság kérdései foglalkoztatják. Akit ma a pozsonyi Kalligram Kiadóval azonosítanak: Szigeti László, aki május 26án tölti be hatvanadik életévét. Csanda Gábor interjúja. Ifjú újságíróként és népművelőként még fenntartottad magadnak azt a jogot, hogy többes számban beszélj. Erre mi késztetett? Két dolog, a szabadságvágy és a gyávaság. De nemcsak nekem nem volt kellő bátorságom mindig és mindenhol a magam nevében szólni, hanem azoknak a sokaknak sem, akik h asonlóan szenvedtek a szabadsághiánytól, mint én. Akkor hiteles volt a többes szám, mert szinte menedék volt az együvé tartozás érzete, és nyelvünk egyes száma a személyes gyávaság csapdájában vesztegelt. 1989 novembere után, botcsinálta forradalmárként az onban bensőm egyre sűrűbben intelmezett arra, hogy óvakodjam a többes számban megszólaló, a nemzetet megbocsáthatatlanul megalázottnak beállító, magukat tudatosan sajnálatébresztő mártíriummal övező politikusoktól. Miközben, persze, köztudott, hogy Európáb an a többes szám retorikája már az antikvitás óta a manipuláció leghatékonyabb, s egyben leglapidárisabb eszköze. Mennyiben volna más a világ körülöttünk, ha a politikusok meg a nemzet nevében szónoklók a maguk nevében beszélnének? Megváltozna a közbeszé d hangneme, az igazság kiderítésében könnyebb lenne a média, közvetve a választó dolga. Aki ugyanis egyes szám első személyben beszél, nyílt felelősséget vállal kijelentéseiért, és utóbb könnyebben fény derül esetleges hazugságaira. Rábizonyítható a vétek, az átverés, utópiájának lehetetlensége. Aki többes szám egyes személyben szónokol, a nemzet, az egyház vagy akár a kisebbségi magyarok nevében, az a felelősséget áthárítja a közösségre. Hazugságai, torzításai, utópiájának káros volta nem bizonyítható rá, kizárólag a nemzetre,
