Reggeli Sajtófigyelő, 2009. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-05-23
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 05.23 . 19 mértékben kikényszeríti az együttműködéseket. A problémát inkább ott látom, hogy a közéletipolitikai szféra ebben az esetben is inkább egyfajta felületi képviselet irányába mozdul el, arra viszont egyelőre nincs stratégiája, hogy az alulról történő építkezési folyamatot, amely magától is működik, milyen stratégiával lehetne ösztönözni, menedzselni, a jelenleginél sokkal nagyobb mértékben felfuttatni. Ha belegondolunk, hogy az egyházakhoz tartozó ka ritatív szervezeteknél milyen társadalmi mozgalmak és hálózatok működnek (fentről való kezdeményezésre, de nagyon sokoldalú, alulról való részvételre, operációra alapozva) milyen hatékonyak az ilyen szervezetek, akkor azt kell mondanom, hogy az ilyen model l működtetése is lehetséges. A közéleti szereplők még nem ismerték fel, hogy tulajdonképpen térségi menedzselési stratégiákat kell írni, a működő folyamatokra kell alapozni. A fejlesztési stratégiának akkor van értelme, ha a végrehajtáshoz van autoritás és megvannak a források a kivitelezéshez. Írhat valaki mondjuk Hargita megyének egy nagyon komplex fejlesztési stratégiát, de ha nincs autoritás azok fölött, akiknek ezeket a projekteket meg kellene valósítaniuk, ha nem tudjuk pénzzel bíztatni őket, hogy azt csinálják, amit a stratégia jónak tart, akkor senki sem fogja a stratégiát követni. Ehelyett arról van szó, hogy mindenki működik a maga módján, amit és soksok invencióval, szolgáltatással kellene segíteni, hogy ez a sok apró dolog egymást megtalálja és kooperációban építkezzen. Ezért hangsúlyozom, hogy a stratégiai gondolkodás ebben a térségben elsősorban menedzselést kellene jelentsen. Meg kell barátkozni azzal a gondolattal, hogy ebben a térségben nem lehet diktálni, ehelyett viszont sok, nagyonnagyok sok, idő- és energiaigényes egyeztetésre van szükség… – Hogy látja, másfél év után melyek a modernizációs vita tanulságai? – Véleményem szerint a vita legfontosabb tanulsága, hogy ezekről a kérdésekről nagyon fontos beszélni, viszont az elmúlt időszakba n kevés változás történt, és lassan történnek a változások. Ha a modernizációs vita egyik mondatát idézzük, hogy a tudás viszie előre a dolgokat, akkor azt kell mondanom, hogy viszi ugyan, de nagyon lassan. A térségben egyre gyakoribbak azok a szövegek, a melyek többékevésbé szakmai nyelven próbálják értelmezni az itteni folyamatokat, de az alapvető változások inkább politikaiközéleti természetűek. Székelyföldön beindult egy térségi identifikációs folyamat, ami két dolgot jelent: egyrészt egyre több fórum on, többféle módon hangsúlyozzuk a térségi identitás fontosságát, másrészt pedig olyan együttműködési formák alakultak ki, amelyek korábban nem voltak, és a székelyföldi térség identifikációs folyamatát segítik elő. Ez utóbbihoz tartoznak a székelyföldi vá rosok, illetve Hargita és Kovászna megye vezetőinek a többékevésbé rendszeres találkozásai, amely alkalmakon ezek a szereplők megpróbálnak összehangolni bizonyos tevékenységeket és programokat. Megalakulóban van a vállalkozóknak egy székelyföldi léptékű s zövetsége, más kooperációs formák is mutatkoznak. A térségi identitás építése nem csak abból áll, hogy kitalálunk egykét jelképet, táblákat állítunk, lefoglalunk egy székelyföldi domain nevet, kijelöljük a határokat. A nyelviszimbolikus burok megteremté se, forgalmazása fontos, de csak kisebb része a tennivalóknak. A térségi identitásépítés egy hosszútávú, komplex, sokszereplős, stratégiai megalapozást kívánó folyamat. A ma zajló elhatárolódási, öndefiníciós jelenségeket nem kell azonosítani egy valódi, t érségi identitásépítési munkával. Ebben a folyamatban három szférának kell előbbutóbb súlyt kapnia, s ebben csak egyik az önkormányzatiképviseleti szint, ott van még a szakmai, illetve a kivitelezői szint. Átgondolt, stratégiailag kiszámítható lépésekre van szükség, amelyek a térségi identitás építését előre viszik. Ellentmondást jelent az is, hogy a térségi identitást mindenki fentről lefelé próbálja kiépíteni, ez azonban nem fog működni, a Székelyföld nem olyan térség, ahol ezt meg lehetne valósítani. A Székelyföld többpólusú, sokszereplős térség, ahol az alulról való építkezést és a megegyezések, konszenzusok sokaságára alapozó munkát nem lehet megkerülni. Abban pedig nem érdemes reménykedni, hogy van olyan autoritás, ahonnan „lehet fújni az indulót”, és akkor mindenki egyszerre lép. Napjainkban tehát inkább felületi építkezés zajlik, az átgondoltabb, térségi identitást mérhető módon építő folyamatok még váratnak magukra. Tudva azt, hogy térségi identitást csak szolgáltató struktúrákkal lehet építeni, a sepsiszentgyörgyi kollégákkal elindítottuk a Székelyföld Fejlesztési Intézetet. Ezáltal végrevalahára el lehet kezdeni azokat a nagyon alapozó jellegű, rendszeres térségi statisztikai munkákat, amelyeket a Székelyföldre nézve régóta nem végzett el senk i, és fontos, hogy a népességre, a munkaerőpiacra, a civil szektorra, az iskolázottságra és egyebekre vonatkozó adatok, az azokból levonható következtetések ismertek legyenek. Ez nélkülözhetetlen háttérmunka, egy szolgáltatás, hogy
