Reggeli Sajtófigyelő, 2009. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-05-23
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 05.23 . 18 – Hogyan lehet definiálni ön szerint a székelyeket? – Véleményem szerint igazából Székelyföldön élőkről lehet beszélni, ami elsősorban „vidékiséget” jelent, a szó nem negatív értelmében. A nagyvárosi gyerekek, fiatalok másként szocializálódnak, mint a székelyföldi térségben élők, ez így volt korábban, és többnyire így van ma is. Az úgynevezett székelyföldi identitás ma elég halvány vonalakban létezik, ennél jóval erősebbek a lokális és a regionális identitások. Az udvarhelyiség, a sóvidékiség, a gyergyóiság, a felsőháromszékiség, egyszóval a táji identitás erősebb, mint az úgynevezett székelyföldiség. Ezt a mozaikszerűséget a modernizációs vitában is többször körbejártuk. És a kistérségitáji identitásoknál még jóval erősebbek a lokális, magához a településhez kapcsolódó identitások. A székelyföldiséget, a z úgynevezett „székely identitást” elsősorban külső személyek termelik, érzékelvén ezeket a tájikulturális különbségeket. Úgy gondolom, a térségi, székelyföldi identitás ma inkább potencialitás, mint valóság, viszont elindult az építkezés, a kialakulás út ján. A térségi identitás (székely vagy nem székely) az élet megélésének, a környezethez, illetve az egymáshoz való viszonyulásoknak, a hétköznapi magatartásoknak egy sajátos modellje. Ma már kész tényként kezeljük, hogy az emberek többféle térséghez és ide ntitáshoz tartoznak, azt az illúziót el lehet felejteni, hogy valaki székelyföldi és semmi más. Elképzelhető, hogy ez a folyamat megerősödik, sőt, a mai Európa azt tűzte ki célul, hogy minden térségi identitás érték legyen. Az EU politikája is a térségi id entitásokat támogatja, és ez KeletEurópa vonatkozásában is így van: az Unió nyugati fele egyáltalán nem szeretné azt, hogy mi mindannyian fölpakoljunk és elmenjünk innen, azt szeretné, ha tudnánk azonosulni azzal a világgal, amelyben jelenleg élünk. Minde n mozgás, globalizáció, nemzetközi network és kapcsolat ellenére a térhez való tartozás továbbra is fontos lesz, hisz ez az ember alapvető természetéhez tartozik. Ahogyan az emberek egy adott térségben élnek, gondolkodnak, építenek az kulturális érték, és azt hiszem, hogy a Székelyföldnek, mint térségnek ebben az értelemben valós esélye van. Nyilvánvaló, hogy a Székelyföld esetében a térségi identitás építési folyamatban az etnikai komponens is nagyon fontos. – Melyek a székelyekkel szemben kialakult, napj ainkban is élő sztereotípiák? – Korábban ezek inkább humoros sztereotípiák voltak, és nem egy esetben a csavaros ésszel, de részben az együgyűséggel és a vidékiséggel is kapcsolatban álltak. Ma a sztereotípiákat két nagy tényező termeli a Székelyföldre vo natkozóan: az egyik a turizmus, és ebben inkább a magyarországi turisztikai szereplők a meghatározók, a másik a közéletipolitikai szféra, amely a térségi identitáshoz, vagy az autonómia bizonyos formájához kapcsoltan termel székelyföldi sztereotípiákat. A turisztikai jellegű sztereotípia szerint kedves vidék a miénk, amelynek ugyan sok hiányossága van még, de több a lehetősége, az adottsága, az emberek közötti kapcsolatok pedig közvetlenebbek. Ez kicsit muzeális, kicsit bájos, lehetne jobb, de így se rossz . A közélet, a politika által termelt sztereotípia szerint itt olyan emberek élnek, akik azonosulnak a vidékkel, büszkék rá, ugyanakkor önállóak akarnak lenni, autonómiát szeretnének, ki akarják fejezni magukat. Ebben természetesen politikai vágykép, egy f elpörgetett politikai akarat is van, tudni kell azonban, hogy maga a székelyföldi térség, amelyben itt élünk sokkal pragmatikusabb, mint ezek a sztereotípiák. – Hogyan viselkednek egymással a Székelyföldön élők otthon, és mi változik, ha történetesen Kolo zsváron találkoznak? Összetartóbbak vagy nem ilyen helyzetekben? – Érdekes kérdés, de nincsen ebben semmi „székely” specifikum. Otthon mindenki természetesebben viselkedik. Idegenben pedig – elsősorban akik jobban érzékelik az idegenszerűséget, nehezebben tudnak alkalmazkodni – hosszabbrövidebb ideig együvé tartozási ritusokat alakítanak ki. De ebben korántsem minden székelyföldi fiatal vesz részt. – Hogyan lehetséges a torz Székelyföldképek korrigálása, milyen irányból kellene megkísérelni a térség mod ernizálását? – A Székelyföldet alulról kell építeni, persze felülről való ráfigyeléssel. Nagyon individuális világról van szó, sok pozitív történet van a településeken belül, illetve a településközi és kistérségi együttműködésekre vonatkozóan. Az önellátó családi háztartások több évszázados modellje és az önellátó települések modellje olyan kulturális mintákat, magatartásokat tartalmaz, amelyek nem kifejezetten a kooperációt és az egyeztetéseket támogatják. Az uniós felzárkózáshoz kapcsolódó folyamatok, a fejlesztési lehetőségekkel való élés azonban egyre nagyobb
