Reggeli Sajtófigyelő, 2009. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-05-21
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 05.21 . 13 MV: - Azért azt is láttam, hogy Szili Katalint, valószínűleg nem mint szocialista politikust, d e mint az országgyűlés elnökét meghívták, igaz nem tudott elmenni. GF: - Igen, valószínűleg elnök asszony udvariasságból kapott meghívást, miután most ez a testület a parlamentben ülésezett. MV: - És akkor talán ildomos volt meghívni az országgyűlés el nökét. GF: - Igen, én ezt gondolom, hogy ezért. MV: - Igen. De tulajdonképpen ezt a kérdést csak azért tettem föl, hogy a hallgatók is értsék, hogy milyen szervezetről van szó. Az, ami ott elhangzott, azonban szerintem még érdekesebb. Tőkés László, ugye aki egy legendás személyisége a határon túli magyarságnak. Királyhágó melléki református püspök, és tavaly óta európai parlamenti képviselő. Többek között arról beszélt, hogy bizonyos értelemben mint hogyha arról beszélt volna, hogy az eddigi tevékenysége nem érte el az általa, vagy esetleg mások által kívánatosnak tartott eredményt, hogy tudniillik nincs egységes európai kisebbségvédelmi rendszer. Az európai parlamentben nem lehetett ebben előrelépni, csak a közvita szintjéig jutott el, a határon túli mag yar önrendelkezés ügye az európai parlamentben. Már pedig a magyar ügyek ezek szerint akkor markánsan, egyedi módon kell kezelni. Ha van koszovói, és tibeti ügy, akkor létezik magyar ügy is. Ami elvileg talán a politikához nem túlságosan értők számára, aká r evidens is lehetne, vagy semmi különösebben figyelemre méltó, hiszen hát persze, miért ne lenne magyar ügy is, ha a magyarok azt mondják, hogy vannak ügyeink, akkor ezt magyar ügynek is lehet nevezni. Ám, ha össze van hasonlítva Koszovóval, és Tibettel, akkor azért a politikában járatosabbak egy pillanatra el is gondolkoznak, meg talán meg is remegnek. Ön szerinte ez egy segítőkész, vagy kompromisszum kész, vagy megoldás kész összehasonlítás? GF: - Én azt gondolom, hogy nem szerencsés dolog semmiképpen ö sszehasonlítani két olyan, korábban konfliktusos, vagy legalábbis a konfliktusból kiinduló helyzetet, mint amilyen Tibet is, vagy Koszovó ügye is. Egy olyannal, ami egy uniós országról szól. Ráadásul egy olyan magyar közösségről, aminek most már több mint a 90%a uniós országokban él. Én azt gondolnám, hogy lehetnek persze ügyek, amiket az EPben kell megbeszélni. És erre persze jó is lenne, hogyha a magyarországi képviselők nagyobb nyitottságot mutatnának, és nagyobb együttműködés lenne magyar kérdésekben. Azért gyakran láttuk az elmúlt ciklusban, az európai parlamentben, hogy inkább a belpolitika, a magyarországi belpolitikai viták exportja uralta a mezőt, és a tematikákat, semmint az összefogás. De én azt gondolom, hogy nagyon helytelen egy olyan komplexu sba elhelyezni ezt az ügyet, minthogyha a magyar ügy az egy konfliktusos kérdés lenne. Tehát a magyarok által felvetett kérdések, azok konfliktusos kérdések lennének. És fontos azt is tudni, hogy az európai parlament azért arra nem alkalmas, hogy európai k isebbségjogi kérdéseket vitassanak meg. Erre az Európa tanács, az EBE, sok minden alkalmas. Az európai parlament mai állapotában, és az európai unió a mai logikája szerint, és a mai működése szerint klasszikus kisebbségvédelmi emberi jogvédelmi kérdéseket, úgy ahogyan azt, mondjuk az autonómia tanács gondolta, és kinyilvánította. Tehát mondjuk a kollektív önrendelkezés kérdésében. Biztos nem tud érdemi útmutatást adni. Fontos ügyekben tudna, például a regionális együttműködés elősegítésével, amit tett az el múlt években. Mondjuk az európai térségi csoportosulásokról szóló rendeletek meghozatalával, források biztosításával a térségnek. Tehát vannak reális elemei, ami úgymond a magyar ügyet, ha úgy tetszik előmozdítja. De korántsem egy szűken vett technikai pol itikai logika alapján. MV: - Azt ugye naivitás volna elvárni, hogyha mondjuk erdélyi magyarok autonómiát szeretnének, vagy az RMDSZ autonómiát, különböző létezik persze ezekben is, akár területi alapú, akár kulturális vagy másfajta. Tehát az RMDSZ, mondju k autonómiát szeretne, akkor azt az európai parlament elé viszi, és ott mondjuk valami többségi határozattal megszavazzák, hogy valóban Erdélybe kell magyar autonómia. Ilyen nincs, erre példa nem volt, és várhatóan a közeli jövőben, vagy talán a távolabbi ban sem lesz. Ugye, ez abszurdum? GF: - Abszolút igaza van. Én azt gondolom, hogy ez egy félreértés, vagy pedig egy nagyon jó politikai fogás azt gondolni, hogy az autonómia kérdésében a közösség maga, amelyik autonómiát szeretne, dolgozna, kimunkálná enn ek a tartalmi koncepcionális feltételeit, és leülne a többségi nemzettel arról tárgyalni, hogy ő mit gondol az önrendelkezés tartalmáról. Például azt, hogy legyeneke saját intézményei, és ezt fönt tudjae tartani? A helyett mondjuk jó kis politikai szöve geket mondunk, és azt gondoljuk, hogy majd azt odavisszük Brüsszelbe,
