Reggeli Sajtófigyelő, 2009. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-05-21
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 05.21 . 14 Strassbourgba, és jól megmondatjuk valakikkel azt, hogy legyene magyar autonómia valahol. Évek óta zajló vitánk az ellenzékkel. Ezen belül elsősorban a Fidesszel az, hogy milyen módszer ekkel lehet autonómiát teremteni, és miről is szól az autonómia. Nagyon sokszor elmondtuk azt, hogy valóban sokfajta autonómia létezik, létezhet. De ez mindig két dologtól függ. Az egyik az, hogy mennyire illeszkedik ez az autonómia a valós önrendelkezési elvekhez, az európai logikához. A mási, hogy mennyiben tud a többség és a kisebbség ebben megegyezni. Nem Magyarország, nem Budapest, még csak nem is a magyar EP képviselők, hanem az adott magyar közösség abban az országban, ahol él. Nélkülük ugyanis nem lehet, a többség nélkül nem lesz autonómia, nézzük meg Spanyolországot, vagy nézzük meg azokat a működő, Olaszországot, ahol ennek működő rendszerei vannak. Többség nélkül nem fog az autonómia működni. MV: - Hát lehet hivatkozni a katalánokra, meg lehet h ivatkozni délTirolra. De Olaszország nélkül, meg a spanyol többség nélkül ezek az autonómiák nem jöhettek volna létre. GR: - És, ha megnézzük az elmúlt egy év, vagy néhány év spanyol történelmét, vagy politika történetét, világos, hogy a jogkiterjesztés csak a többség egyetértésével tud történni, mert ez történi, de nélkülük nem megy. MV: - Hát arról nem beszélve, amiko r ilyen konkrét összehasonlítás történik, mint Koszovóval, akkor azért nyilván egy európai parlamenti képviselő, aki nem magyar, egyzajlott, melynek több mint tízezer halálos áldozata is volt. Koszovó ráadásul régóta masszívan albán többségű, 90%a a lakos ságnak albán, és tartozott ugye Szerbiához, márpedig a szerb lakosság létszáma az tíz százalék körül mozgott most már nagyon régóta, tehát összehasonlíthatatlan a magyarok helyzetével akár Erdélyben, akár Szlovákiában, a Felvidéken, akár Vajdaságban. Ha te hát Koszovóval hasonlítjuk össze, akkor mindenkinek az jut eszébe, hogy már bocsánat, ott egy súlyos háború volt, borzasztó áldozatokkal, és ráadásul az etnikai helyzet alapvetően más. GF: - Én azt gondolom, hogy nyugodtan kimondhatjuk, hogy azért is hib ás, két szempontból is a Koszovóval való összevetés, mert mindenki fejében Koszovó egyfajta erőszakos küzdelem árán, jogosan, vagy jogtalanul, ebben már megoszlanak a vélemények. Jogosan vagy jogtalanul eljut a függetlenségig. Nyilván a szerbek úgy gondolj ák, hogy nem túl jogos. Nyilván az albánok úgy gondolják, hogy jogosan. Viszont összekapcsolni egy erőszakos, vagy döntően erőszakos cselekményekkel, mert ez maradt meg az európai közvéleményben Koszovó kapcsán, nem pedig a békés egymás mellett élés, azt g ondolom, hogy nem túl szerencsés. A másik dolog, ami koncepcionálisan is értelmezhetetlen, az valóban az, amit ön is jelzett. Ugye, hogy 90% fölötti albán, és 10% alatti szerb népesség esetében mi is a magyar modell? A 10% szerb, vagy a 90% albán? Mi a mod ell tárgya? A szeparatizmus? Mert, hogyha egyik sem modell, tehát sem a szerb önkormányzatiság, ami körül szintén viták vannak tartalmát illetően, terjedelmét illetően. Sem pedig a 90%os albán többség, mert ez meg nem értelmezhető, én azt gondolom, mondju k a szomszédos országokban, mert ugye jó esetben is egy tíz százalékos magyarság van, még a legnagyobb arányszám esetén is, mondjuk Szlovákiában. Akkor vajon miért gondoljuk azt, hogy nem az vetőtik fel valakiben a Koszovóval való összehasonlítás kapcsán, hogy akkor itt valami mégis csak a szeparatizmusról, mégis csak az önálló állam megteremtéséről szól. Még ha nem is ez a cél. Mégis csak ez vetődhet föl. Én azt gondolom, hogy azért szerencsétlen ennek a dolognak ilyen formában való felvetése, mert azonnal azokat a gondolatokat indíthatja be a térségbe, amely arról szól, hogy itt vajon neme valamifajta államalakítás, és elszakadás története vetődike föl. MV: - Magyarán a gyanakvásokat erősíti éppen a kisebbségi magyarok iránt. GF: - Így van, és én azt g ondolom, hogy a helyett, hogy egy olyan logika indulna be, hogy kérem szépen, van egy létező, vagy vannak létező modellek, és ehhez képest tessék akkor megmondani a többségi társadalom részéről, hogy mit tud támogatni, mert mi oktatásügyben, kultúrában, g azdaságban sok mindent szeretnénk. E helyett elindul egy ilyen gyanakvási hullám, hogy vajon a még legitim jogos magyar kisebbségi követelések mögött is elkezdenek keresni egyes politikusok, vagy közéleti szereplők valami hátteret, valami mögöttes döntést . vissza
