Reggeli Sajtófigyelő, 2009. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-05-04
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Fő osztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 05.04 . 17 A vendégeket Mezei János, a Magyar Polgári Párt (MPP) színeiben Tőkés László hathatós támogat ásával mandátumot nyert polgármester fogadta, aki köszöntő beszédében az európai parlamenti választásokat mérföldkőnek nevezte az erdélyi magyar politika alakulása szempontjából, valamint megjegyezte, hogy az eredményesség érdekében mindannyiunknak köteles sége túllépni saját emberi gyarlóságain. Külön köszönetet mondott Tőkés László püspök megtisztelő jelenlétéért, aki – félretéve a negatív véleményeket – töretlenül nyitott marad a párbeszédre az MPP irányában is. Toró T. Tibor EMNTalelnök moderálásával a felszólalók sorát Németh Zsolt, a Magyar Országgyűlés Külügyi és Határon Túli Magyarok Bizottságának elnöke a mindannyiunkat befolyásoló világméretű válság kapcsán a lengyel miniszterelnök szavait idézte: ahogy a rendszerváltás idején, úgy most is a szoli daritás az, ami erőt adhat. Ezen gondolatnak külön aktualitást kölcsönzött, hogy a bizottsági elnök reggel még Varsóban volt, ahol az Európai Néppárt (EPP) tartotta kongresszusát. A fideszes politikus beszédében az autonómia problematikáját járta körbe, és feltette azt az eddig még megválaszolatlanul maradt kérdést, mely szerint lábra tude állni az erdélyi magyar közösség, hisz a válságnak és a belpolitikai viszonyoknak manapság nem alakítója, sokkal inkább elszenvedője. Majd a román államelnök, Traian Băs escu „aggályaira” válaszolva, amelyek értelmében az autonómiatörekvésekből a román államfő csakis annyit tud elfogadni, amennyi nem alkotmányellenes, Németh Zsolt kifejtette: egy működő demokráciában mindaz, amit tételesen nem tilt az alkotmány, az megenge dett. Az már sokkal inkább alapszabályba ütköző, vélte az anyaországi politikus, ha egy akaratát egységesen kifejező tömeg véleményét – nevezetesen az Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által az autonómia ügyében szervezett népszavazás eredményeként született 2 10 000es igenlő szavazatot – veszik semmibe. Németh Zsolt hozzátette: ugyanakkor ahhoz, hogy külpolitikai szinten is erőteljes hangon szólalhassunk fel, meg kell találnunk a megfelelő eszközrendszert, és újra kell alakítanunk a párbeszéd intézményeit. Leg végül a választások aktualitását hangsúlyozta, és mindannyiunk felelősségét abban, hogy hatékony magyar képviselet mellett saját belső önrendelkezési jogunkat visszaszerezhessük. Németh Zsolt után a baszk nemzetiségű Iria Bernadette De Epalza osztotta meg élményeit első erdélyi látogatása alkalmával. Első pillantásra több hasonlóságot is felfedezett Baszkföld és szűk hazánk között, nevezetesen a tájbéli hasonlóságok, a zászló színei és a koalíció létrejötte terén. Mint elmondta: Baszkföldön ugyanez a helyz et állt elő: az egymással versenyben lévő pártok (amelyek sokszor elégedetlenül viszonyulnak a másik politikai eszköztárához, céljaihoz) az európai parlamenti választásokra koalíciót kötöttek, hiszen a koalíció a legésszerűbb módja annak, hogy egységes kép viseletünk lehessen az Európai Parlamentben. Günther Dauwen, a belgiumi flamandok képviseletében, az Európai Szabad Szövetség (EFA) igazgatójaként külön kiemelte, mekkora megtiszteltetés volt Tőkés Lászlóval dolgoznia az elmúlt szűk másfél esztendőben, ezt követően pedig rövid bemutatást adott az EFA szervezetéről és működéséről. Fontosnak tartotta kihangsúlyozni, hogy ezen progresszív pártok kivétel nélkül pacifista irányultságúak, ideológiájuk pedig az önrendelkezés elvén alapszik. Az EFA küldetését a következőképp fogalmazta meg: hitet kell nyújtan i azoknak a kisebbségeknek, akiknek nincs hangjuk – vagyis „hangjai vagyunk a némáknak”, mondotta. Az autonómia kapcsán felhívta a figyelmet, hogy az autonómiatörekvések nem csupán a nyelvünkért és kultúránkért való küzdelmet jelentik, de szociális és gaz dasági harcok is egyben, amelyeket politikai porondon kell megvívni. Az európai parlamenti választások kapcsán jelezte: ez a választás (mint bármelyik választás) nincs lejátszva, az érdektelenség, az apátia és az ellenségeskedés gátolja az erős képviselet létrejöttét. Végezetül az EFA sokat idézett jelmondatát parafrazálva arra buzdította a jelenlévőket: legyen erős magyar identitásuk ahhoz, hogy valóban európaivá válhassunk. Tőkés László záróbeszédében szigorú mérleget vont az elmúlt másfél év európai par lamenti képviselettel kapcsolatban, valamint Magyarország öt évvel ezelőtti, és Románia két évvel ezelőtti EUcsatlakozásával kapcsolatban is. Feltette a kérdést: mennyire érte meg csatlakozni? Válaszában kifejtette, hogy „nagyon mélyről, többszörösen hátr ányos helyzetből indultunk”, jelenleg is egy mondhatni „demográfiai katasztrófa” következményeit viseljük – emellett az MPP és az RMDSZ közötti feszültségek másodrendűekké törpülnek. Jelzésértékű, hogy a magyar szigetvilág aprózódása egyre tovább folytatód ik. A nemzeti kérdést kárpátmedencei dimenziókba áthelyezve visszautalt a De Epalza kisasszony által vázoltakra: a baszkok is több országban élnek, és az össznemzeti összefogás bizony még tőlünk nyugatabbra is kihívást jelent. Ennek fényében kellene tudat osítani a következő alapelvet: „nem legyőznünk, hanem megnyernünk kell egymást”. Minden afelé mutat, fogalmazta meg „erkölcsi imperatívuszát”, hogy nemzetstratégiai céljaink elérése érdekében össze kell fognunk, nem csupán
