Reggeli Sajtófigyelő, 2009. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-05-11
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 05.11 . 28 Kisebbségi magyar utak Kiszó 20090511 Az osztrák birodalomnak – bevallva vagy bevallatlanul – három célja volt a területén élő népekkel: germanizálni, germanizálni, germanizálni... Ez a törekvés bukott meg 1848. március 15én ( igaz, csak időlegese n, 1867ben pedig végképp). S így nekünk, magyaroknak március 15e kétségtelenül a XIX. század legfelemelőbb pillanata volt. Megvalósult a magyar szabadság – hogy aztán ennek jegyében a nemzet fegyvert fogjon a szabad magyarságért és hazáért is. Ha időle gesen is, de mindkettőt elérte. Kossuthék úgy gondolták, hogy Magyarország önállóságának visszaállítását követően sor kerülhet a nemzetiségi kérdés rendezésére, viszont kihangsúlyozták: addig is minden magyar állampolgár szabadságáért és jogaiért harcolnak . Hiába. A nemzetiségek nagy része a germanizálni akarók mellé állt, s fegyveresen szállt szembe államuk hivatalos hadseregével s a magyarsággal. (Nem ezt nevezik ma divatos szóval szeparatizmusnak?) Így fordulhatott elő, hogy míg egy elnyomott nép a sza badságért harcolt, a többi elnyomott éppen ellene fogott fegyvert. Véletlen volt tehát, hogy Trianont követően a Monarchia romjain létrejövő új államok is legfőbb titkos céljuknak tekintették (és esetenként tekintik ma is) a szlovakizálást, a romanizálás t, a jugoszlavizálást stb...? Kossuthék ennek ellenére megpróbáltak közeledni a nemzetiségek felé, de amikor sor kerülhetett volna a megegyezésre, már késő volt. Kossuth emigrációja során megfordította a dolgot: előbb a nemzetiségekkel akart megegyezni, hogy azt követően legyen meg a függetlenség, akár egy új állam, a Dunai Konföderáció keretében. A történelmi hűség jegyében nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a XIX. század nemcsak nekünk, hanem a nemzetiségek számára is az öntudatra ébredést hoz ta. 1848tól, majd 1867től ők is önkormányzatiságra, ismét csak divatosabb szóval, autonómiára törekedtek. Ám sem a függetlenség megszerzése előtt, sem utána már nem hajlottak a velük élő más népekkel való megegyezésre, az ilyen kérések süket fülekre talá ltak és találnak, holott a jogok biztosítását magában a trianoni szerződésben garantálták. Amit maguknak követeltek, annak jogosságát lassan száz éve elvitatják a magyaroktól. Nem szeretném idealizálni a történelmi Magyarországot, mert annyi baja volt, m int tíz másnak, viszont olyan szép volt, mint száz más. Az akkori nacionalista nemzetiségi vezetők törekvéseit nézve mégis azt látjuk, hogy ők talán soha nem szerették ezt a hazát, amely pedig menedéket, megélhetést nyújtott népüknek. Mai utódaik viszont m ár azt várják el a kisebbségbe került magyarságtól, hogy szeressék azt az országot, amely jogaikban korlátozza őket. Lesze, lehete eme paradox állapot gyógyírja az Európai Unió? Elvileg három lehetőség van. A kisebbségbe került magyarság eltűnik, s m egszűnik a probléma. A másik: maguktól rádöbbennek arra, hogy ki kell egyezni a magyarsággal. A harmadik pedig, hogy kényszerítő erők hatására teszik meg mindezt. Ez utóbbiról ha valakinek van tapasztalata a történelem folyamán, például éppen az 1848 – 49es forradalom és szabadságharc kapcsán, azok éppen mi vagyunk, magyarok. Tóth Viktor vissza Egyre aktívabb gazdaságpolitika Kiszó 20090511 Szabadkereskedelmi egyezmény születhet az Európai Unióval Ukrajna a Világkereskede lmi Szervezetbe (WTO) történő belépést követően is intenzív politikát folytat gazdasági téren. A kormány minden erejével azon van, hogy tető alá hozza a Brüsszel és Kijev közötti szabadkereskedelmi megállapodást.
