Reggeli Sajtófigyelő, 2009. április - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-04-28
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 04.28 . 35 Nem áll le a horvát autópályaépítés Transindex, MTI 2009. április 27., h étfő 19:28 Két év alatt 172 kilométernyi új gyorsforgalmi út épül. Az A12es sztráda Berzencénél, az A13as Barcsnál éri el a magyar határt. Horvátországban újabb autópályaszakaszok építése kezdődött meg, amelyek két magyar határátkelőt is bekapcsolnak a sztrádahálózatba. A horvát autópályafe jlesztő és üzemeltető állami cég (HAC) weblapján [1] olvasható információ szerint hétfőn megkezdődött a BerzenceGóla (Gola) és a BarcsTerezino Polje határátkelőktől Zágrábig tartó, összesen 172 kilométer hosszú, Y alakban összekapcsolódó két autópálya é pítése. A tervek szerint a munkálatokat két éven belül be is fejezik. Az A12 autópálya a Zágráb előtti Sveta Helenanál csatlakozik az A4es sztrádához, érinti Vrbovecet, Krizsevácot (Križevci) és Kaproncát (Koprivnica) majd Gólánál a magyar határt. Az A13es sztráda Vrbovectől Belováron (Bjelovar) és Verőcén (Virovitica) áthaladva éri el a BarcsTerezino Polje határátkelőt. Az A12es autópálya összesen 86 kilométer hosszú lesz, az ebből korábban már gyorsforgalmi útként megépített 23 kilométeres szakaszt szintén 2x2 sávossá fejlesztik. A nettó 1171 millió kuna (mintegy 45 milliárd forint) költségű munkálatokat összesen 22 hónap alatt tervezik befejezni. Szintén 22 hónap alatt készül el az A13as sztráda ugyancsak 86 kilométer hosszúságban. A munkálatok te ljes költsége nettó 729 millió kuna (mintegy 28 milliárd forint). Az új sztrádaszakaszok építkezésének elindítása kapcsán Bozidar Kalmeta, tengerügyi, közlekedési és infrastrukturális miniszter közölte: az elmúlt öt és fél év alatt összesen 501 kilométern yi autópályát adtak át a forgalomnak Horvátországban. vissza Öt év az Európai Unióban Világgazdaság 20090428 A héten egymást érik majd az értékelések a 2004es EUbővítés fél évtizedéről, így a magyar tagság öt évének tény leges hozadékairól is. Sokuknál közös jellemző lesz, hogy mindent közvetlenül pénzben igyekeznek mérni. Pedig akadnak ennél fontosabb tényezők is Természetesen a pénz is számít. Nem politikai frázis, hogy a csatlakozással egyedülálló forrástöbblet kel etkezett Magyarország modernizálására. Csakhogy mindent abban mérni, mennyi nettó pénzbeli hozadéka volt fél évtized uniós tagságnak, nemcsak félrevezető, de alapjaiban is hibás. E logika szerint ugyanis mihelyst az ország eléri az EUfejlettségének átlagá t – netán egyenesen nettó befizetővé válik – , a leghelyesebb talán ki is lépni, hiszen látszólag már „ráfizetéses” a bolt. Csakhogy, ha ez lenne a helyes megközelítés, akkor nyilván nem is lenne nettó befizető tagja az uniónak. Ha mégis vannak ilyenek, akk or ők láthatóan másban is értelmét látják a tagságnak, és nem ragadnak le a pénztárkönyvszemléletnél. A legnyilvánvalóbb, nem közvetlenül pénzben kifejezhető előny persze magából az egységes piac meglétéből, az úgynevezett „négy szabadságból” (az áru, a t őke, a szolgáltatás és a személyek szabad mozgásának biztosításából) fakad, ez optimalizálja az eltérő mértékben rendelkezésre álló források gazdaságos hasznosulását. Megfejeli mindezt a nagy megtérülést biztosító óriási piaci méretek megteremtése, ami szi ntén nem lebecsülendő. Más kérdés, hogy az első öt uniós év magyar szempontból még ezekben hozta viszonylag a legkevesebbet. Ennek oka, hogy jó részük már a megelőző társulási folyamatban is formát öltött, ami pedig közülük kifejezetten a tagsághoz kötődöt t – mint a szabad munkavállalás – , az az első években átmeneti korlátozások tárgyaként nem tudott azonnal érvényesülni. Csakhogy tagsági kilátás nélkül valószínűleg a társulási jogosítványok sem mentek volna olyan messzire, mint így, és a korlátozások sem örökre szólnak, hanem fokozatosan átadják helyüket a mind teljesebb hozzáférésnek.
