Reggeli Sajtófigyelő, 2009. április - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-04-27
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 04.27 . 27 “Az általános iskolások tankönyveinek színesnek kell lenniük, sőt, még arra i s létezik előírás a közbeszerzések feladatfüzetében (caiet de sarcini, szerk. megj.), hogy oldalanként hány rajznak kell szerepelnie. De történt már olyan is, hogy a földrajztankönyv feladatfüzetében az szerepelt: két színben kell kinyomtatni, ez pedig azt jelenti, hogy a térképek sem lehetnek színesek” – számol be a tankönyvkiadó igazgatója. Az előírások tartalom szempontjából sem logikusabbak, Dáné több olyan esetet is említ, amikor a diszkriminációellenes elv furcsa értelmezései miatt esett ki egy tan könyv. “Az egyik leckében divatbemutató szerepelt, a kifogás pedig az volt, hogy a kifutón kizárólag nők láthatók. Vagy az volt a gond, hogy egy Afrikáról szóló lecke illusztrációin fekete bőrű emberek szerepeltek” – sorolja. Az előírások eleve a minim umot tartalmazzák minőség szempontjából: hetven grammos papír (a fénymásoláshoz használt ívpapír is általában 80 grammos), puha, ragasztott kötés, lakkozott (azaz még a fóliázott papírnál is egy fokkal gyengébb) borító. “Persze a kiadó választhatja azt, hogy jobb minőségben nyomtatja ki a tankönyvet, ám ezzel azt kockáztatja, hogy a túl magas ár miatt nem fogadják el az ajánlatát” – magyarázza Dáné Károly. (...) történt már olyan is, hogy a földrajztankönyv feladatfüzetében az szerepelt: két színben kell kinyomtatni, ez pedig azt jelenti, hogy a térképek sem lehetnek színesek. Egyes, kisebb kiadók pedig Dáné elmondása szerint mindezt azzal tetézik meg, hogy mesterségesen lenyomják az árakat a közbeszerzési eljárás során. A minisztérium által elfo gadott, legdrágább tankönyv ára ugyanis általában negyven százalékkal lehet nagyobb a legalacsonyabb ajánlatnál. “A kiscápák nagyon olcsón nyomtatják ki a tankönyvet, így persze nem nyerhetnek rajta, ám a veszteséget behozzák a könyvekhez árult, drága fel adatfüzeten, amelyet persze a szülőknek kell kifizetniük, az oktató pedig százalékot kap a nyereségből” – vázolja a tankönyvkiadó igazgatója. Az alacsony ár persze nem csak a külcsín rovására megy. Ebből kell kifizetni a szerzőt, illetve az elbíráló bizo ttságot – így persze sem tankönyvet írni, sem a megjelenés előtt álló tankönyveket elbírálni nem éri meg. Ugyanakkor Romániában szó sem lehet arról, hogy megjelenés előtt kipróbálják az alternatív tankönyveket. Míg Dáné Károly külföldön legalább két év es határidőről számol be a közbeszerzési eljárás meghirdetése, illetve a kész tervek benyújtása között, hozzáteszi, Romániában ez az idő ritkán éri el a fél évet, sőt, volt példa arra is, hogy mindössze harminc napot kaptak a kiadók a tankönyvek összeállít ására. “Ilyen esetben régi tankönyvekből gyúrnak újakat a kiadók, ez pedig megint a minőség és a tartalom rovására megy” – summázza az igazgató. Ugyancsak az időkorlát okozza azt, hogy egyegy tankönyv szerzőinek nem marad alkalmuk utólag ellenőrizni, ös szehangolni egymás munkáját, így nem ritka, hogy a könyv fejezetei egymástól függetlenül, különböző személyek tollából születnek. Az évről évre változó feltételek ugyanakkor a tananyag folytonosságának tesznek keresztbe: nehezen megvalósítható, hogy bizo nyos tantárgyból ugyanaz a szerzőcsapat állítsa össze az összes tankönyvet elsőtől negyedik, illetve ötödiktől nyolcadik osztályig. “Nem biztos, hogy az egyik évben bevált szerzőcsapat tankönyvét a következő közbeszerzési eljárás során is elfogadják. De gyakori az is, hogy amikor a szerzők rádöbbennek, mennyire alacsony díjat kapnak a munkájukért, következő évben már nem hajlandók annyiért dolgozni. És ha hajlandók is lennének, megtörténik, hogy akár több éve használt tankönyvek újabb kiadását egyszer csak nem hagyja jóvá az éppen aktuális minősítő bizottság” – foglalja össze az igazgató.
