Reggeli Sajtófigyelő, 2009. április - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-04-27
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 04.27 . 26 Az alternatív tankönyvek több mint egy évtizede váltak a romániai oktatási rendszer szerves részévé: 1996ban, Liviu Maior tanügyminisztersége idején döntöttek bevezetésükről, amit a Világbank által finanszírozott, 25 millió dollár értékű projektként valósítottak meg. Kinyomtatásukra a Săptămâna Financiara sz ámításai szerint tíz év alatt, 1997 és 2007 között mintegy 90 millió eurót költött az állam. REFORMKRONOLÓGIA című sorozatunkban a romániai tanügyi reformok által különösen érintett területeket járjuk körül. Az ezelőtti cikkekben vázlatos képet adtunk arról, kik is vezették a tanügyet a rendszerváltás óta eltelt 19 évben, illetve körüljártuk az érettségi témáját. Az alternatív tankönyvek máig az oktatási rendszer egyik vitatott kérdését jelentik: évente változik a megjelenésüket illető szabályozások többsége, és időnként felbukkan egyegy olyan vélemény is, mely szerint a legjobb lenne megszüntetni a programot. A kiadók arra panaszkodnak, hogy az oktatási minisztérium tarthatatlanul alacsony árakat kényszerít rájuk. A szülőket viszont a tizenegyedi k osztálytól megvásárolandó tankönyvek magas ára, illetve az ingyenes tankönyvek silány minősége háborítja fel. Dáné Károly, az országos tankönyvkiadó igazgatója segítségével azt próbáltuk kideríteni: hol siklott ki az eredetileg jó elképzelés. Alterna tív tankönyvet a törvény értelmében bárki írhat, a gyakorlatban viszont általában több szerző, köztük legalább egy gyakorló, illetve egy egyetemi tanár állítja össze a köteteket. Elsőtől tizedik osztályig a tankönyvek ingyenesek, azaz megjelentetésük össze s költségét az állam finanszírozza – az oktatási minisztérium közbeszerzési eljárással dönti el, mely kiadók tankönyvei jelenhetnek meg. Román tankönyveket ötvennél is több, magyar nyelvű tankönyveket mintegy öt kiadó jelentet meg rendszeresen. Tizenegye dik osztálytól a diákoknak (azaz a szülőknek) kell megvásárolniuk a tankönyveket, ezek ára általában 10 és 30 lej között mozog (a legdrágábbak az idegen nyelvtankönyvek). Ezeket akár az oktatási minisztériumtól függetlenül is megjelentethetik a kiadók, ám a hivatalos tankönyvlistára csak azok a könyvek kerülnek fel, amelyek elnyerik a szaktárca akkreditálását. Az alternatív tankönyvek száma tantárgyanként változik, de általában egy és tíz között mozog – a hivatalos listán oldalanként (azaz osztályonként) több tucatnyi tétel szerepel. Református vagy katolikus vallásból például egyetlenegy, román nyelv és irodalomból legalább hathét tankönyv szerepel egyegy oldalon. Igaz, egyelőre csak elméletben és múlt időben beszélhetünk alternatív tankönyvekről: (...) egy tankönyv árának jelenleg egy euró alatt kell lennie ahhoz, hogy ne hulljon ki ezen az első rostán. ingyenes tankönyvekre utoljára 2006ban kezdeményezett közbeszerzési folyamatot a minisztérium. Az utolsó két évben csupán 1112. osztályosok s zámára készülő tankönyveket akkreditáltak, idén pedig még sem ingyenes, sem megvásárolandó tankönyvekre nem jelent meg minisztériumi kiírás. “A legnagyobb gond az, hogy nem létezik állandó szabályozás az alternatív tankönyvek megjelentetésére – szögezi l e Dáné Károly rögtön az elején. – Az egymást váltó miniszterek közül mindegyik okosabb akar lenni, mint az elődje, ez pedig évről évre változó konjunktúrát teremt.” Hozzáteszi, a kiadók dolgát az is igencsak megnehezíti, hogy a szükségesnél jóval kisebb be leszólást kapnak a tankönyvekkel kapcsolatos kérdésekbe. A legsúlyosabb problémák a tizedik osztályig használt, ingyenes tankönyvek esetében adódnak. A minisztériumi közbeszerzési folyamat első lépése az árajánlatok benyújtása – egy tankönyv árának jelen leg egy euró alatt kell lennie ahhoz, hogy ne hulljon ki ezen az első rostán. Ebből az összegből azonban szigorú, de nem mindig logikus kritériumrendszernek kell megfelelnie.
