Reggeli Sajtófigyelő, 2009. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-03-18
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 03.18 . 10 szavatolóképesség csorbul. Pon tosan ez történt. A válság legfontosabb jellemzője az, hogy nem konjunktúraválság, nem az alapanyagárak felrobbanásának vagy összeomlásának a következménye, nem tőzsdebuborék, hanem a hitelpiacok összeomlásának a válsága. Mint ilyen, egyedülálló a gazdaság történelemben. Arra még nemigen volt példa, hogy egy óriási nemzetközi gazdasági válság a hitelpiacokból indult volna ki. Ha pusztán szabályozási problémáról van szó, miért terjedt át a reálgazdaságra? A hitelpiacok lebénulása következtében terjed a váls ág a reálszféra felé. A pénz szabályozatlansága miatt bekövetkezett óriási likviditásbővülés olyan többletkapacitást és többletkeresletet hozott létre a reálszférában, ami irreális volt. Amikor a hitelpiacok elkezdtek zsugorodni, a világgazdaság likviditás ának negyede, de talán a harmada is egyszerűen eltűnt. Ekkor vált csak nyilvánvalóvá, hogy például az autóipar harmincszázalékos túlkapacitással küzd. Milyen szerepük van ebben a multinacionális cégeknek? Ha a szuverén államok szabályozóképessége ott ma rad, ahol a neoliberális korszak előtt volt, akkor a multinacionális cégek nem jöttek volna létre. Az ő növekedésükhöz és hatalmukhoz szükség volt arra, hogy a határok megszűnjenek, hogy az államok ellenőrzési, szabályozási képessége megszűnjön annak érdek ében, hogy ők az egész világra érvényes termelési, terjesztési, értékesítési, hirdetési és fogyasztási kultúrát alakíthassanak ki. Nincs Microsoft globalizáció nélkül, mert amit csinál, az csak egy globalizált világban működik. Ehhez viszont az államok szu verén szabályozóképességét vissza kellett fejleszteni. Ez hosszú ideig jó ötletnek tűnt, fellendülést hozott. Egy darabig valóban látványosan működött: növelte a hatékonyságot, a jólétet, a demokráciák elterjedtek, növekedtek a világban. Csakhogy ahhoz, hogy a multik és az egész világgazdaság működhessen, kell egy hiteles hitelpiac. Közben viszont létrejött a származékos pénzügyi termékek hatvannégyezermilliárd dolláros piaca, amelyre semmiféle szabályozás nem érvényes, senkinek sincs lehetősége arra, ho gy ezt a piacot ellenőrizze. Míg a tőzsdéken szereplő értékpapírok felügyelet alatt állnak, a felügyelen kívül álló tőkepiacok a válság kitörése előtt már hatszor akkorák voltak, mint a felügyelet alatt állók. Ez okozta a gondot. Mi a megoldása ennek a h elyzetnek? Két kiút van. Az egyik az, hogy létrehozunk egy nemzetek feletti szabályozó szervezetet, a másik pedig hogy visszatérünk a nemzetállami keretekhez, és ismét felruházzuk a nemzetállamokat azzal a lehetőséggel, hogy szabályozzanak. Az első lehető ség eddig nagyon komoly akadályokba ütközött: az EUországok tavaly októberben úgy döntöttek Párizsban, hogy nincs harmonizált beavatkozás. Lehetséges út, hogy nem adunk fel semmit a még meglévő szuverenitásunkból, és mindenki maga kezeli a válságát – ez a nemzetállamok visszaépítését szolgálja. De ez a válasz nehezen egyeztethető össze az euró bevezetésére irányuló magyar elképzelésekkel, hiszen a nemzetgazdaság szabályozásának egyik fontos eszköze a saját valuta. Pedig most sok szó esik arról, hogy a gy ors euróbevezetés menthet meg minket a csődtől. Ezzel nem értek egyet, hiszen az elmúlt nyolc évben az euróövezet kumulatív inflációja húsz százalék, míg a magyar kumulatív infláció ötvennyolc százalék volt, vagyis a mi inflációs rátánk majdnem háromszoro sa az euróövezetének. Márpedig a nominálkonvergencia reálkonvergencia nélkül bukáshoz vezet. Majd meglátja, mi lesz a szlovákokkal az év végére: a legnagyobb zuhanás lesz Európában, pontosan úgy, ahogyan az írek esetében történt. Ráadásul, ha a mi konjunk túraciklusunk eltér az euróövezet konjunktúraciklusától – márpedig nagyon is eltér – akkor a csatlakozó ország a gazdasági igényeivel ellentétes monetáris politika szenvedő alanyává válhat. Fontos megérteni azt is, hogy ilyen körülmények között az árfolyam kockázat a csatlakozás után nem tűnik el, hanem átalakul hitelkockázattá, mert a magyar gazdaság teljesítőképessége markánsan eltér az euróövezet gazdasági teljesítőképességétől, mindössze hatvankét százaléka körül alakult.
