Reggeli Sajtófigyelő, 2009. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-03-13
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 03.13 . 27 bevállalt intézkedések jellege és volumene egyaránt döntést befolyásoló tényező lehet, miközben az is nyilvánvaló, hogy ezek mértéke, jellege minden egyes tagállamban különböző. Azaz, egyelőre az tűnik a valósághoz közelebb állónak, h a minden esetben országonként nyomon követik az intézkedéseket és fejleményeket, nem már jó előre egyetlen, mindenkire egyformán és azonnal kötelező keretekben gondolkodnak – fejtegette a Bizottság elnöke, hangsúlyozva, hogy a mindezek kapcsán sokat emlege tett formula – „amilyen hamar csak lehetséges” – ilyen szempontból értelmezendő. A közép- és keleteurópai országok különbözőségéről A helyi adottságok közötti eltérés a Bizottság feje szerint hatványozottan igaz a közép- és keleteurópai országokra is. Ennek kapcsán utalt rá, hogy március elsején ő is részt vett kilenc térségbeli kormányfő – a délutáni EUcsúcsot megelőző – találkozóján, és közvetlenül tapasztalhatta, hogy maguk az érintettek is úgy vélik: sok esetben helyzetük annyira eltérő, hogy aligh a volna értelme ügyük kezelését egybemosni. Közép- és KeletEurópa alatt már „kívülről” is mindenki mást ért – fejtegette a továbbiakban. Az Unión belülről nézve ez a közép- és keleteurópai tagokban testesül meg, de orosz szemszögből ugyanúgy idetartozik Ukrajna, vagy Szerbia is, míg „Amerikából nézve akár Törökország is” – emlékeztetett, majd hozzátette: valójában a Közép- és KeletEurópán belül lévők is különbözőek, és különbözőeknek is érzik magukat. „Ránézésre is nyilvánvaló, hogy egészen más Észtorszá g és Lettország, vagy Szlovákia és Magyarország helyzete” – mutatott rá. Ha a keleti országok különbözőek is, még mindig sújthatják őket egyformán bizonyos fejlemények – hangzott a beszélgetés során az ellenvetés, utalással egyes nyugati (mindenekelőtt os ztrák, svéd, belga) bankok közép- és keleteurópai kinnlevőségeire, illetve a mindebben rejlő növekvő kockázatra. Ez sem indokolna a térségre kiterjedő intézkedéseket? Nem kizárt, hogy szükség lehet erre – ismerte el José Manuel Barroso, de úgy vélte, hogy „aligha segítene, ha esetleges negatív forgatókönyvekről”, és azok megelőzését szolgáló lépésekről már előre és nyilvánosság előtt folytatnának tervezést. A Bizottság elnöke egyúttal határozottan elvetette azt a vádat is, hogy uniós részről nem mutatkozo tt eddig szükséges mértékű szolidaritás a bajba jutott keleteurópai országok irányába. Barroso sorba vette az eddig folyósított közvetlen támogatásokat – Magyarországnak és Lettországnak , a folyamatban lévőt (Romániának), valamint a különböző pénzalapok létrehozását (25 milliárd euró), amelyek véleménye szerint mindmind „a szolidaritás kézzel fogható eszközei”. Amikor konkrét teendők elvégzéséhez szükség volt rájuk, elérhetőkké váltak – emlékeztetett, hangsúlyozva, hogy „ez nyilván a jövőben is így lesz . Majd hozzátette: „Persze azt is elvárjuk, hogy ezeket az eszközöket a kedvezményezettek hatékonyan, az otthoni házi feladatok végrehajtására használják”. Annak kapcsán, vajon nem volnae mód az Európai Központi Bank eszközeinek eurózónán kívüli EUtagok ra történő kiterjesztésére is, Barroso értésre adta: a Bizottság nem illetékes ennek megítélésében. Mint fogalmazott, a brüsszeli testület mindig is kényesen ügyelt arra, hogy tiszteletbe tartsa az EKB függetlenségét, és most sem tartaná szerencsésnek, ha a Frankfurtnak címzett üzenetekkel próbálnának hatni rá. A válság hatása az európai integrációra A BruxInfo azon kérdésére, vajon a pénzügyi és gazdasági válság – például tagállami reakciókban megtestesülő – végső következménye az egységes piac kohéziójá nak megbontása, a gazdasági nacionalizmus eszkalálása és végül az integrációs vívmányok szétverése, vagy ellenkezőleg: ez utóbbiak megerősödése lehete, Barroso válaszában határozottan az utóbbi mellett tette le a voksát. Szavai szerint az „egységes piac f ontosságát és szükségességét ma már az euroszkeptikusok közül is sokan elismerik”. Az elmúlt hetek dilemmája szerinte abban állt, hogy miközben a javaslatok fokozatosan megszülettek, a végrehajtáshoz szükséges eljárások is letisztultak, kérdéses volt, vaj on adott lesze a politikai akarat is. Ma már úgy látja, hogy a válasz határozottan igenlő, ami pedig hosszabb távon és végső következményeiben az integrációs eszközök, mechanizmusok erősödését is előrevetíti. Hangsúlyozva, hogy ezúttal sem „központosítást ” ért ebben, hanem elsősorban önként vállalt, de fokozottabb koordinációt és együttműködést. Szerinte ma már világosan láthatóak azok a területek, ahol konkrét teendőkre van szükség. Már tavaly adta magát a pénzügyi válság kezeléséből következő teendők so ra, amit az év végére követett a reálgazdaság támogatásának a
